Tudják mit?! Valójában baromira nem érdekel! Amíg
ilyen ülést és motort tesz a fenekem alá a Peugeot, addig tökmindegy, hogy néz
ki kívülről a kocsi, milyen a lámpája vagy a hűtőmaszkja, még az se zavarna
túlságosan, ha hupilila vagy bugyikék lenne.
Kezdjük talán az üléssel! Nem tudom, hogy ki gyártja, talán a Recaro, esetleg
„valaki" más, a lényeg, hogy tökéletes. Illetve nem könnyű elegánsan beleülni,
kiszállni belőle, de amikor benne ül az ember, akkor tökéletes. Remek az
oldaltartása, támasztja a hátat, a combot és a vállat, mégsem túl szűk, ideális
a pozíciója, ráadásul a kárpitja is finom! Többet nem kívánhatunk egy üléstől.
Ilyen a jobb egy is, kivéve, hogy nincs előtte kormány. Márpedig ez lényegi
különbség, ahogy mindjárt kiderül A hátsó „pad" szintén kagylósított és
kényelmes, ám itt a masszív első sportülések falként tornyosulnak elénk, pocsék
a kilátás!
Na és?! A lényeg úgyis a vezetőülés, valamint a motor, melynek fejlesztésében a
BMW is részt vett. Egyébként imádom! Pedig csak 1,6-os és négyhengeres, viszont
turbófeltöltős és 175 lóerős, a gyakorlatban remek adottságokkal bír. Már a
gyári adatok is sokat ígérnek: 0-100 km/h-ra 7,1 másodperc, végsebesség 220
km/h.
Hagyományos módon, kulccsal indul, a dupla kipufogó férfias hangjától kísérve.
A tesztautó kuplungja ugyan iszonyatosan béna, hihetetlenül magasan fog, de
elindulás után már nem számít. A feltöltött motor hihetetlen spontán reagál a
gázadásra, mindegy, hogy 1500-on vagy 4000-en áll a fordulatszámmérő mutatója.
Turbólyuk vagy üresjárat nincs, a csúcsnyomaték már 1600-nál megérkezik, mégis
imád pörögni, ezért muszáj pörgetni. Minden gázadásnál agresszívan tőr előre a
„kisoroszlán", gyorsul, gyorsul és gyorsul...
Ugyanakkor nagyon kényelmesen is kiaknázható a teljesítménye, ha éppen nincs
kedvünk kirívóan villogni a forgalomban, akkor 50 km/h-nál mehet az ötödik,
onnantól kezdve pedig mindent elintéz a közvetlen befecskendezéses motor. Még
így is több dinamikát nyújt, mint egy átlag masina, előzéseknél, gyorsulásnál
is fölösleges visszakapcsolni.
Azért nem kell félni a váltótól sem, a hideg, de jó fogású kerek fémgömb
viszonylag tisztességes szerkezetet takar, talán olykor inkább a hatodik
hiányzik róla. Így nagy sebességnél folyamatosan hallható a kipufogó morcos,
vad hangja, ami rövid távon lelkesítő, hosszú távon inkább fárasztó.
Az RC sztorinak persze vannak mellékszálai, -szereplői is, mint a fék, futómű
és forma, nézzük sorra őket. A futómű kőkemény, mint Balogh Tiby bandája, de
szó szerint; ezért a felsőfokú stabilitáshoz igencsak kompromisszumkésznek kell
lennünk. Jó minőségű úton remekül fut, hihetetlenül fordul a 207 RC, de sajnos
Magyarországon - ellentétben például Franciaországgal - valósággal vadászni
kell az ilyen szakaszokra, amúgy meg a legkisebb úthibát is tökéletesen átadja
az utasainak. Különösen a keresztbordák tudják megzavarni, kár a magyar
utakért! A sebességfüggő szervokormány remek, szinte érezni, ahogy bekeményít,
igazán élvezetesen irányítható vele a kis 207-es. A fék pedig harap, bármilyen
sebességnél igen jelentős lassulás produkálható vele. Élvezet!
Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy még a fogyasztása is nagyon rendben
van az RC-nek, a 8,5 literes átlag nem terheli túlságosan a pénztárcát.
Ráadásul nem igényel prémium üzemanyagot, jó neki a sima 95-ös is.
Szándékosan a végére hagytam a 207 RC formáját. Szerintem néhány autóstársam
máig nem tudja feldolgozni, hogy egy külsejében enyhén nőis autó mire képes.
Valóban nehéz megállapítani, hogy egy vérbeli sportgépről van szó, igen
visszafogott a karosszéria. Csak a függőlegesen is bordázott hűtőmaszk, a
diszkrét hátsó légterelő és a nagy felnik jelentenek némi támpontot, de ezek
akár egy 1,4-es gépen is feltűnhetnek. Hasonlóan visszafogott a belső is, a fémpedálokon és váltógombon - na meg a
remek sportüléseken - kívül mintha egy normál verzióban foglalnánk helyet.
Tulajdonképpen nincs ezzel baj.
Ezúttal ugyanis minden a motorról és a sportülés(ek)ről szól. Ők a főszereplők,
a többi lényegtelen, mellékes „töltelék". Minimum 5 millió 610 ezer forintra
van szükségünk ahhoz, hogy a miénk lehessen!
