Peugeot 3008 1.6 THP Premium Pack - Pont nekem!

Már a Nissan Qashqaiért is teljesen odavoltam. A Peugeot pedig rátett még egy lapáttal, egyéni stílussal és „csudajó” extrákkal fűszerezte meg a „városi terepjáró egyterűjét”. Pont mintha nekem készítették volna!

Ha előveszem a józan eszem, pontosan tisztában vagyok azzal, hogy nincs szükségem ilyen autóra, s tulajdonképpen sok értelme - magának - a kategóriának sincs. Nem igazi egyterű, nem is terepjáró - például a Peugeot-hoz összkerékhajtást sem lehet rendelni -, ugyanakkor magasabb, nagyobb, mint egy sima kompakt kocsi, de minek?

És mégis! Néhány fölös millióval a zsebemben (autóra szánva), elképzelhető, hogy beugranék egy 3008-asért a legközelebbi Peugeot-szalonba. Mert tökéletesen megvalósítja mindazt, amire titkon vágyom, ami kielégíti az igényeimet, a tesztautó konfigurációjával mindenképp.

És kívülről még csak nem is igazán tetszik a Peugeot, a hatalmas, tátott száj miatt. A karosszéria elejét meghatározó nyílás se nem sportos, se nem agresszív, leginkább egy kicsit bamba, kicsit lusta pörölyfejű cápára emlékeztet a fényszórókkal együtt. Oldalról és hátulról viszont rendben van a 3008-as, bár erre is találtam érdekes megoldásokat, méghozzá bőven. A díszítő krómcsíkok például véletlenül sem ott futnak végig a kocsiszekrényen, ahol a normál autókon, inkább keretbe foglalják az átlagosnál magasabb formát. A leghátsó, azaz csomagtérajtó pedig kétfelé nyílik, ami - mint később a teszt folyamán kiderült - igen praktikus megoldás. Egyébként pedig a 3008-asnak vitathatatlanul jól áll a piros szín és a számos terepes kiegészítő.

Ahogy kinyitom az ajtót, és helyet foglalok a finom bőrülésben, máris elfelejtem a 3008-as diszharmonikus orrát. Nem azért, mert nagyok és kényelmesek a fotelek - talán a combot támaszthatnák hosszabban, vagy mert gyorsan beindul a háromfokozatú ülésfűtés, hanem mert az utóbbi évek egyik legszebb műszerfal és középkonzol együttese előtt ülök, a műszerek, a kapcsolók, és a formák egyaránt dicséretet érdemelnek. Sportos, elegáns, egyéni és harmonikus, akárki pattant be a Peugeot-ba, csak ámult. Egyedül a középkonzolból kinövő kapaszkodó és a fotósunk jelentett kivételt, őt az Ifára emlékeztette az ominózus részlet.

További elismerés amiatt, hogy noha egy csúcsváltozatot teszteltünk, abszolút nem volt bonyolult a kezelése. Természetesen a kétzónás klíma használata pofonegyszerű, a színes navigáció gyorsan megtanulható, a head-up display pedig minden fontos adatról tájékoztat. Nemcsak a kilométeróra veszíti jelentőségét, de láthatjuk a követési távolságot másodpercben, ami olykor-olykor igencsak elgondolkodtatott engem. Ráadásként a nagy, szabad hasmagasságból adódó üléspozíciónak köszönhetően sokkal jobban átláthatók a forgalmi szituációk. Eddig csak a vezetőülésről volt szó, arról viszont nem, hogy utasként milyen a Peugeot? Úgy is király, bár a hátul ülőknek nem jutott fűtés a bőrkárpithoz. Ellenben a helykínálat első osztályú, bőséges hely van a térdeknek, a vállaknak és a fejeknek egyaránt, az óriási panorámatető meg felejthetetlen kilátást biztosít. És még a csomagtartó is méretes, a 432 liter éppen elegendő egy túrához, a kétfelé nyíló ajtó megakadályozza a csomagok idő előtti kipottyanását, és megkönnyíti a bepakolást. Muszáj még megemlíteni az első könyöklő alatti rekeszt, egyszerűen megtölthetetlen.

De már vissza is térek a vezetőüléshez, amilyen jó ülni a Peugeot-ban, legalább olyan jó vezetni is. Az 1,6-os benzinmotor hihetetlen jól passzol a magas karosszériájú crossoverhez, a teszt folyamán egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy inkább egy dízel kellene bele. Persze ez is turbós, így 156 lóerőt ad le 6000-es fordulaton, illetve 240 Nm a csúcsnyomatéka 1400-as fordulatszámnál. A számok elárulják, hogy a motor igen széles tartományban használható, mindenhol van ereje, ugyanakkor nem tépi ki a kormányt a kezünkből, nem szaggatja szét a kasztnit. Tökéletes! A hatos manuális váltón gyorsan végigzongorázhatók a fokozatok, 50-nél simán kapcsolható az ötödik, innen erőlködés nélkül, egyenletesen gyorsul az autó. Amúgy a váltó nem hagyott bennem mély nyomokat, vagyis jó átlagos, egyedül a karja lehetett volna rövidebb néhány centivel. A zajszint alacsony, a motor csendes, csak a széles gumik felöl hallani finom surrogást. És a fogyasztása? Na, az egy vicc! A Peugeot 3008-as bármiféle odafigyelést, nyugodt vezetési stílust nélkülözve nyolc liter alatt igényelt csak az ólommentes benzinből, szinte hihetetlen.

A futómű már nem annyira ász a magyar utakra, nem billeg, nem dől - köszönjük Dynamic Roll Controll -, viszont érezni az úthibákat. Értem én, fő a stabilitás, amit maradéktalanul meg is valósítottak a mérnökök, viszont én telhetetlen, néha visszasírom a franciák régi lágyságát. Összkerékhajtás nincs, így nem érdemes terepre menni vele, persze az emelt hasmagasság miatt földúton kevésbé kell félteni, mint egy sima autót. Elsőkerekesként teljesen biztonságosan viselkedik kanyarban - és egyenesben egyaránt -, mentőövként pedig besegít az ESP.

Nálam igazi Jolly Joker a 3008-as az 1,6-os turbómotorral. A Peugeot remekül keverte a kártyákat, tökéletesen megtalálva az összhangot a különböző tulajdonságok között. Kizárólag az árcédula tart vissza a megvételétől, a fullos felszereltségű - Premium Pack - tesztautó ára 8 millió 217 ezer forint.