Peugeot 308 CC Feline - Megint Peugeot

Nem tagadom, gyakorta visszalátogató olvasóink számára mostanság úgy tűnhet - teszem hozzá, nem teljesen alaptalanul, hiszen néha már én magam is így érzem -, hogy a világszerte népszerű és közkedvelt AutósVilág hasonló jelzőkkel illethető szerzői felcsaptak francia ügynöknek, ráadásul maga a honlap is átalakul Peugeot magazinná. Valójában nem ez történik. Vagy mégis? Az alábbi cikk után döntsék el önök!

Ajaj! Mert mit hoz az élet, már megint egy Peugeot cikk, illetve teszt következik. Tényleg ideje lenne átnevezni magunkat?! Na azt már nem! Most majd adok a 308 CC-nek, kiosztom rendesen, nehogy valaki részrehajlással, elfogultsággal, ügynökösködéssel vádoljon már minket.
De nem! Mégsem teszem, inkább leírom a valóságot, ahogy mindig, a színtiszta igazságot, ami történt, az első kilométertől az utolsóig, péntektől csütörtökig, az első perctől az utolsóig. Elkértem az importőrtől, mert fájt rá a fogam: szeretek kabriózni, szeretek lassan és nyitott tetővel korzózni a Balaton partján, a napsütés és a meleg szellő okozta kellemes perceket, és jólesik bezsebelni az elismerő pillantásokat, mosolyokat, ez van. Elkértem hát, s meg is kaptam, szeptemberre, igaz, akkor már vége a nyárnak, de nem a kabriószezonnak, visszafogottabb a hőség, már nem perzsel, tikkaszt a júliusi, augusztusi nap, így nem ég le annyira a fejem.

Rohant az idő, gyorsan eljött szeptember másodika, indultam a Peugeot-ért, mely barnán, csillogva és felhúzott tetővel várt rám a mélygarázs egy zugában, némileg elhalványítva az őt körülvevő két RCZ által. A visszafogottság, a „szürkeség" aztán nem tartott sokáig, elhagyva a komor parkolóhelyét egyetlen gombnyomás, s a súlyos, többrészes fémkupola kinyílt, megindult hátra, hogy nyom nélkül eltűnjön a hosszú csomagtérfedél alatt. S máris megmutatta teljes valóját, szépségét a francia modell, igazi sztár ő, cicás szemeivel, fejfölé benyúló, domborodó szélvédőjével, izgalmas övvonalával, és a hosszú, végeláthatatlan, majdhogynem vízszintes farával. A különleges barna fényezés már csak ráadás, ahogy a LED-es hátsó fényszórók vagy a diffúzor is, nélkülük is tökéletes lenne a forma, ártani azonban egyik sem árt. Amúgy csukott tetővel sem csúnya a 308 CC, ám össze sem hasonlítható nyitottabb énjével.
Persze nem mindenkinek jött be a francia elegancia, sárm, és nem Magyarországon lennénk, ha ezt nem közölték velem rögtön az első kilométereken. Pedig még csak a Hungária körúton tartottam, hol volt még Veszprém, ám egy vitós már nem bírta tovább magában tartani, feltétlenül tudtomra kellett adnia irigységből vagy tán kisebbségi érzéséből fakadó nemtetszését, finoman szólva lebuzizott. Muszáj volt, hiszen a világ legelegánsabb autós megjelenési formájában ültem, hogy lehet az, hogy ő nem, bár amúgy sem szeretne ilyet, de én se vegyek, használjak ilyet, s még örülni se nagyon örüljek egy ilyen szép autónak.
Nem érdekelt túlzottan, megemlíteni is csak azért említettem, hogy ez Magyarország, amúgy elképzelhetetlen számomra, hogy más országokban azzal foglalkozzanak, hogy mit vezetek, aztán ehhez kapcsolják nemi identitásomat. A többségnek amúgy is bejött, aki pedig már próbálta a kabriózást...
Piliscsaba felé vettem az irányt, élveztem az őszi napsütést, közben ismerkedtem a 308 CC-vel, állítgattam a rádiót, játszottam az ülésfűtéssel, és kipróbáltam az airscarfot, a „légsálat", mely akár téli időben is elviselhetővé teszi a nyitott autózást. A Peugeot egyébként sem tartozik a szeles kabriók közé, a szélvédő és a négy, egyszerre is mozgó elektromos ablak első osztályú szélvédelmet kínál. A forgalom is egészen jól haladt, egészen Pilisvörösvárig, ott aztán dugó a javából, több időbe telt leküzdeni a falut, mint átjutni Pesten, ezzel felmerült a veszélye annak, hogy nem érek haza a péntek esti focira. Így aztán össze kellett kapnom magam és a Peugeot-t. Mák, hogy 156 lóerő dübörgött alattam, papíron lehet vele haladni, és gyorsan kiderült, hogy a 308-asnak a valóságban sem rosszak a képességei.
Az 1,6-os THP, vagy magyarul turbómotor a legkisebb erőlködés nélkül tette a dolgát, noha nem kis súlyt kell mozgatnia. Pörög ha kell, de a legtöbb forgalmi szituációt nyomatékból megoldja, turbólyuk nincs, folyamatos a jelentős húzóerő. Jobb is, mert a váltó nem szereti a gyors, hirtelen váltásokat, inkább a komótos, szépen kivitelezett mozdulatokat értékeli. Egyébként hatos. Közben gyorsult, rohant, száguldott a Peugeot, mint a szél, vagyis haladtunk előre, de még mindig nem elég gyorsan, a kényelemre hangolt futómű meg küzdött a közel sem tökéletes utakkal. Nem erre tervezték, a sima, egyenletes aszfalt a lételeme, mégis tette a dolgát becsülettel, lehet vele tempósan kanyarodni is, nem tiltakozott ellene. Az ESP nem kikapcsolható, amúgy sem játszanék vele, tudtuk a határt, én és a Peugeot is, kanyar előtt meg segített a fék, határozottan lassítva a súlyos tömeget. A karosszéria merevsége jobb, mint vártam, nyitott tetővel, rossz úton pozitív csalódást keltett.
Este aztán - a szokásos testmozgás után - többen is lemeózták a Peugeot négyüléses kabrióját, vegyes fogadtatással, ám az utastér kivétel nélkül sikert aratott. Hiába a rokonság a normál ötajtós modellel, a teljes bőrkárpitozás, az elektromosan mozgó és előresikló üléspár, a fantáziadús esti műszerfal-világítás megtette a hatását, tetszett mindenkinek. Csak a beszállásnál óvatosan a fejjel, aztán nyújtózkodni egyet a biztonsági övért, s máris maradéktalan a kényelem, legalábbis elöl. Hátul az első ülések pozíciójától, illetve a sofőr és az anyós magasságától függ az utasok komfortja, igazság szerint, némi jóindulattal el lehet osztani a teret úgy, hogy elférjenek a lábak. A konkurenciához - Renault Megane CC, Volkswagen Eos, Ford Focus CC - képest pedig még mindig jelentős az előny...

Hétvégén aztán eljött a kabriózás ideje és színhelye, le a tetőt, irány a Balaton, hárman a kora őszi, gyenge napsütésben. Fejtérből is volt elég, hátra szélből is több jutott, de bőven elviselhető, azért kivételesen nem csak a büntetési tételek miatt érdemes betartani a sebességhatárokat. Csendben suhantunk, motorhangból szinte semmi nem jut a kabinba, a kipufogó sem dalol, ideális túrakocsi lenne a négyüléses 308 CC. Este aztán bezárult a kabrió, mégsem kellett lenyakazni senkit, csak a be- és kiszállás nem esett már annyira jól.
Gyorsan elrepült a hét, kibírtam volna tovább is, a Peugeot 308 CC egész évben kiválóan használható autó. A fenntartása sem gázos, kis hengerűrtartalmú turbómotorja jól fogyasztott, pontosabban keveset, a húzós szakaszok ellenére átlagosan megelégedett 8,5 liter üzemanyaggal. Már csak a 8,8 milliós vételárat kéne összekaparnom valahogy.