Rendhagyó módon, ezúttal először vízre szálltunk, majd vonatra ültünk, kisvonatra sínek nélkül, így közelítettük meg legújabb célpontunkat, az új Peugeot RCZ-t. Ha szükség lett volna rá, akár úsztunk is volna érte…
Nem kellett. Elvitt, és partra tett minket a gyermekkoromat
visszaidéző szárnyashajó, ez a fura vízi jármű, mely - szó szerint - a hullámok
hátán száguld, nem ritkán átugratva azokat, így küzdve le gyorsan a
Budapest-Esztergom távot. 60-65-tel száguldani a vízen, nem rossz élmény, ám a
parton, fenn a dombon, a Bazilika tövében még ennél is nagyobb attrakció várt
ránk, méghozzá a Peugeot új kisszériás gépe, az RCZ.
Nagy attrakció az RCZ, állítottam alig néhány sorral följebb, no nem azért mert
kisszériás a gép, nem is az oroszlános márkától szokatlan név, a semmit nem
jelentő betűkombináció vagy az ausztriai gyártás az oka ennek, hanem leginkább
a 2+2 üléses sportkupé formája miatt. Egyszerűen szenzációs, az utóbbi évek
egyik legizgalmasabb sorozatgyártású modellje. Majdhogynem elképesztő. A
Peugeot szerint pedig emocionális.

És hogy másolja az Audi TT-t? Talán, még maguk a franciák sem tagadják a
hasonlóságot, mégis ég és föld a különbség. Míg a német hideg, akaratos, agresszív
vagy inkább célratörő stílusával szinte kiköveteli magának a helyet a garázsunkban,
addig a Peugeot csak játékosan megszólít minket, cicás szemeivel ránk villant,
nagy szájával megereszt egy mosolyt, gömbölyű farával vágyat kelt, hogy aztán... a
teteje végképp meggyőzzön. Szinte muszáj végigsiklani tekintetünkkel a hatalmas
kerékjárati nyílásokra támaszkodó, az alacsony építésű karosszériától elütő
színű tetőíven, majd a két buborék, mely persze hátulról a leglátványosabb, végleg
eloszlat minden kételyt, az RC-Z kell nekünk.
Kell nekünk, s érdektelenné, lényegtelenné válik, hogy a 308-as alapjait
használja, hogy bevált tömegalkatrészekből készül, kit érdekel. Inkább a
sportosan alacsony üléspozíciót értékeljük, meg a jól tartó, formázott
sportüléseket, a lapított aljú bőrkormányt és a fémpedálokat, persze a
műszerfal és a középkonzol sem éppen csúnya, de a 3008-asé például - házon
belül - mutatósabb. Egyébként az utastér 2+2 személyes, ahogy ezt már
említettem, igaz, csak a gyár szerint. Nem az üléseket spórolták ki, azok
megvannak darabra, hanem a fej- és a lábtér hiányzik, s még a legnagyobb
jóindulattal is csak 2+1-es a kabin. Ám ez sem túlzottan nagy baj, az RC-Z a
pilóta autója, úgyhogy „tüntessük el" nyugodtan a hátsó üléseket, megnövelve
ezáltal az alapra is tágas, 321 literes csomagteret. Mindjárt áttérek az igazi
élményre, a vezetésére, de nem hagyhatom ki a középkonzol ékkövét, a középen
trónoló órát, mely a legexkluzívabb sportkocsik, luxuskupék világát idézi, s
ennek megfelelően akár „karóraként" is megvásárolható.
Végre jöhetne a motor, a gyorsulás és a száguldás az RC-Z-vel, ám előtte még
egy kis száraz technikai egyveleg. Szóval, három motorral kapható az új
emblémával szerelt Peugeot, ebből kettő turbós benzines, egy pedig turbódízel.
A gyengébb, 156 lóerős, 1,6-os akár hatfokozatú automata váltóval is
rendelhető, a163 lovas HDi-hez, illetve a 200 lovas THP VTi-hez hatfokozatú
manuális jár. És a 308-asból származó -elöl pszeudó McPherson, hátul csatolt
lengőkaros, torziós rudas - futómű, alapos átalakítással, az ültetett kasztni
mellé szélesebb nyomtávot, új lengőkarokat, valamint feszesebb gátlókat és
stabilizátorokat „párosítottak" a mérnökök. Na, röviden ennyit a technikáról,
most már indulhat az „ereszd el a hajam", végülis az RC-Z igazi sportkupé.
Még a dízelmotorral is - az AutósVilág ezúttal ezt a verziót próbálta -, holott
nincs olyan szép hangja, mint a rezonátorcsővel feltuningolt 200 lovas
csúcsmotornak, nyomatékból és lóerőből viszont szerencsére akad neki bőven.
Szám szerint 163, illetve 340, előbbi lóerőből, utóbbi Newtonméterből, vagyis
lehet nyomatékból autózni rendesen, nem szükséges agyonpörgetni, nem kell gyakran
kapcsolgatni, a 2 literes dízelmotor már 2000 alatt „nagyot tol". Ereje majd
4000-es fordulatig kitart, orgánuma közben nem zavaró, a pedálok sportautósan
keményen járnak, a volán szintúgy. Álló helyzetből 8,2 másodperc alatt sprintel
100-ra, végsebessége 217 km/h-ra, azaz dízel mivolta ellenére lámpás
gyorsulásnál vagy német autópályás rohanásnál sem szerepel le. Nyugodt tempónál
meg a halk üzem és a takarékos, mondhatni igencsak visszafogott fogyasztás
örvendezteti meg a vezetőt, a harapós oroszlán képes megjárni 100 kilométert öt
és fél liter gázolajjal.
Ugyanakkor egyenesben és kanyarban is egyaránt magabiztos a Peugeot RCZ, ugyan
a széles abroncsokat megvezetik a hosszanti úthibák, ám a hatalmas átmérőjű -
gyárilag 18, illetve 19 colos - és alacsony oldalfalú felnik még némi kényelmet
is hagynak az utasoknak. Még a hátsóknak is. A jóindulatú viselkedéshez nagyban
hozzájárul a kocsi farából több fokozatban előbújó spoiler, mely nagy
sebességnél jelentős leszorítóerőt termel a hátsó tengely számára. S a Peugeot
még itt is játszik velünk, játszik a járókelők és az RC-Z-t „követők"
fantáziájával, idegeivel, hiszen eme apró, ám gyors tempónál annál lényegesebb
„designelemet" akár álló helyzetben is megvillanthatja a sofőr: Neked van ilyened?
A Te kocsid tud ilyet?
Tutira nem! Úgyhogy nem csoda, hogy úgy gondolod, hogy kell egy ilyen a
garázsodba! Persze drága, mert kisszériás, drága, mert image-javítónak szánták,
drága, de nem a vetélytársakhoz képest. És ismét csak tuti, hogy nem kizárólag
a franciákról kialakult kép javul általa, hanem... Mert bejön a nőknek, bejön a
férfiaknak egyaránt.
|