Utóbbiak létét egy korábbi Honda Accord
tesztautóban is furcsállottam. Most meg már egyenesen utálom „őket"! A legjobb
élményről, az agyamból minden más gondolatot kiűző, a gyorsulás okozta
eufóriáról maradtam volna le, ha „hallgatok", ha figyelek rájuk! Pedig valaha
épp emiatt szerettem bele az autókba, emiatt szerettem volna azzal foglalkozni,
amit most végülis csinálok.
És dízelmotort egy Hondába?! Amikor ilyen pörgős, egészen 7000-ig húzó, a végén
tomboló hangokat hallató benzinmotor is választható?! 5000 felett már annyira
lelkes, készséges az erőforrás, annyira belead apait-anyait, hogy szinte
hallani a 201 tagú ménes csatazaját, a lovak veszett fújtatását, patáik
csattogását. És közben húznak rendesen, a téli gumik pedig kétségbeesetten -
sírások közepette - próbálják meg felvenni az iramukat, több-kevesebb sikerrel.
A Giugiaro-designos Vredestein gumik egyébként valószínűleg már 3000-es
fordulatnál megszeppennek, ott kezdenek feléledni a telivérek, hogy aztán
ötezertől... S, ha egyszer elérjük a bűvös 7000-es határt, ahol az i-VTEC
erőforrás leadja a legnagyobb teljesítményét, már nincs visszaút, a váltás után
ismét 5000 felett táncol a fordulatszámmérő mutatója, és folytatódik újra a
mutatvány.
A pilóta egy idő után garantáltan elfelejti, hogy egy prémium kombiban ül, csak
pakolja gyorsan, egymás után a fokozatokat a precízen működtethető, hatos
manuális váltón, az ésszerű és törvényes sebességhatárok hamar kimerülnek. A
2,4-es Honda Accord Tourer Németország legbelső sávjában sem vall szégyent:
nemcsak jól gyorsul (0-100 km/h-ra 8,1 másodperc), de akár 222 km/-val is képes
száguldani.
Kanyargós, de jó minőségű úton ugyanígy elemében van a feszes rugózású japán,
gyorsan, pontosan rajzolhatók vele az ívek, könnyedén abszolválhatók a
kanyarok, csak rossz minőségű aszfalton ér el képességeinek határára. Különösen
a sűrű keresztirányú bordákkal nem tud mit kezdeni, de ezt rójuk fel inkább a magyar utak hibájának.
Az Accord a sűrű keresztbordákkal, én meg a biztonsági - Advanced Safety -
csomag egyik funkciójával nem boldogultam, előzéseknél - ha túl közel
merészkedtem az előttem haladóhoz - állandóan bevillant a műszerfalon egy
hatalmas "Fékezz!" felirat. Gyorsítás, előzés közben felettébb érdekes - és
elsőre ijesztő - látvány, ezért később vagy kikapcsoltam az egyébként hasznos,
távolságtartó funkciót, vagy messzebbről kezdtem a kerülést. Az autópályát és
az országutat cserében abszolút stressz-mentessé teszi a sebesség- és sávtartó
automatika, amely akár kormányozni is képes az autót.
Vezetés közben el lehet felejteni, hogy prémium kombiban ülünk, az utasok
azonban biztosan értékelik majd a bőséges felszereltséget és a tágas
helykínálatot. Elöl-hátul van hely minden irányban, kényelmesek a bőrülések,
első osztályú a felszereltség. Egyedül a navigáció hiányzott, de csak addig,
míg eszembe nem jutott, hogy a Navteq készíti a szoftvert, az amerikai cég
ugyanis alaposan le van maradva Magyarország feltérképezésével.
A csomagtartó mérete kicsi - legalábbis a kategóriához képest -, űrtartalma
alig haladja meg a 400 litert. Igazi luxus vagy sportkombi. Persze a formája
alapján ezt le sem tagadhatná, abszolút penge, fehér színben pedig különösen
mutatós, szinte mindenki megbámulja az utcán.
Ezért nem értem a névválasztást a Honda részéről, gyalázatos az egyszerű
Tourer kiegészítő, minimum járna neki a Sport jelző. A Honda Accord (Sport)
Tourer 8 millió 390 ezer forintért vihető haza, extraként csak a fölösleges
metálfény és a navigáció választható. Kötelezően jár hozzá viszont a "Pörgess
fel!" élmény, a Honda egyik legjelentősebb ütőkártyája.
