Puff neki, engem is elkapott! Elkapott, megfogott,
nincs mese! A Honda-láz! Közepesen erős tünetekkel döntött le a lábamról, azóta
csak rosszabbodott. Már az álmaimba is beköltözött: ülök egy vörös Type-R
volánja mögött és még véletlenül sem hagyom a fordulatszámmérő mutatóját 5000
alá esni.
Eredetileg - bezzeg - nem így indult ez a teszt! Az 1,8-as
Honda Civic ugyanis az első pillanatban, az első megtett métereken „csak" egy
kellemes családi autó: érdekes formával, szép belső kárpitozással és
kulturáltan viselkedő 1,8-as benzinmotorral. Ráadásul minden finoman, minden
vajpuhán működik: a pedálok, a kormány, a váltó, csak a fura kialakítású -
szerintem gagyi - első külső kilincsek lógnak ki a sorból. A helykínálat ugyancsak
rendben van, csak a beszállásnál szükséges némi körültekintés: hátul a szűk
ajtókivágás, elöl meg a műszerfal kiálló sarka veszélyezteti az óvatlanok testi
épségét.
Egyébként a műszerfal igen látványos, központi helyen a
fordulatszámmérő és a digitális sebességmutató áll, de a legfőbb kijelző -
ahogy az majd később kiderül - ettől balra található. Jobbra egy teljesen
felesleges „lámpasor" fogalja a helyet, amely a motor ECO üzemmódját mutatja. A
vörös startgomb is egyből magára vonzza a szemet, érthetetlen viszont, hogy
miért kell mellé a gyújtáskulcs, és miért kell azt elfordítani?! A kormányhoz
közel eső klímaberendezés tekerőgombjai szintén érdekesek, talán csavart, talán
régi vegyszeres palackkupakot idéznek. Szóval ott tartottam, hogy minden finoman,
vajpuhán működik, lágyan gyorsul, alacsony fordulatszámon csendes, precízen
követi a kormánymozdulatokat, kevés ideálisabb „nőiautót" lelünk a piacon.
 
Egészen addig, amíg a fordulatszámmérő mutatója át nem lépi a négyezres határt.
Onnan aztán sem az autóra, sem a pilótára nem lehet többé ráismerni. Pedig nem
Type-S vagy Type-R, szóval csak egy szimpla i-VTEC motor dolgozik benne, 140
lóerővel, 174 Nm-rel. S mégis, szinte könyörög a pörgetésért, majd megváltozik,
s üvölt egy jót - a kedvünkért. Ekkor pedig - kéz a váltón - már csak a
sebességmutató mellett felvillanó, piros, váltásra figyelmeztető lámpasport
érdemes figyelni, aztán kapcsolni, tolni és figyelni... Gyorsulása (0-100 km/h-ra
8,9 másodperc) és rugalmassága ugyan nem utolérhetetlen és megismételhetetlen a
Civicnek, de a vele járó sportos hanggal együtt piszkosul jó vezetési élményt
nyújt.
A futómű sem brutálisan kemény, komfortszolgáltatása a magyar városokban
kifejezetten jól jön, emellett még jól is kanyarodik. A kemény bánásmód ellen
egyedül a téli gumik tiltakoztak, erős fékezésnél nagy csúszásokkal jelezték az
évszaktól szokatlan jó időt (>12ºC). A fogyasztás a hatos kéziváltó jó
fokozatelosztásának köszönhetően teljesen elfogadható, még az erőszakos
vezetési stílus sem nyomta fel az átlagfogyasztást 8,5 liter fölé.
Vezetési élménye mellett a formája is garantáltan maradandó nyomot hagy az
emberi agyban, a Civicnek bőven jut dicsérő és lefitymáló hang egyaránt. Az
mindenesetre biztos, hogy a négy keréken guruló űrhajó avagy ufó még ma sem
szokványos látvány az utakon, nemcsak egészében, de részleteiben is erősen
radikális. Az átlátszó, üveg hűtőmaszk, a keskeny első-hátsó fényszórók, a
spoilerként funkcionáló, megtört hátsó szélvédő, vagy a háromszög alakú
kipufogóvégek csupa-csupa érdekes részletmegoldások, melyek végül egy igen
egységes, de merész egységet alkotnak az ék alakú karosszériával.
  
Az 1799 cm3-es motorhoz tartozó Sport felszereltséggel 5 millió 79 ezer
forintért vihető haza a Honda Civic. Ehhez az árcédulához majdhogynem
hiánytalan kényelmi és biztonsági arzenál tartozik, könnyebb felsorolni azokat
az apróságokat, amelyek nem szériatartozékok. Ebbe a körbe tartozik a dual
klíma, a nem nyitható üvegtető, a xenon izzók, a parkolóradar, az i-shift
váltó, a fényszórómosó berendezés és a bőrkárpit.
Így ideális családi autóként funkcionálhat a kompakt méretű Honda, amely
azonban felpörgetve rögtön kész megvillantani sportos karakterét.
|
