Porsche 918 RSR - Laboratórium versenypályára

A Porsche 918 RSR megmutatja, hogy mi történik akkor, ha a 911 GT3 R hybrid technikáját összeházasítják a 918 Spyder designjával.

A 911 GT3 R hybrid már többször bizonyította, hogy milyen potenciál rejtőzik a technikájában, illetve, hogy a versenyképesség és a példás üzemanyag-hatékonyság nem egymásnak ellentmondó fogalmak. A hátul elhelyezett négyliteres, 480 lóerő leadására képes hathengeres boxermotort ugyanis két darab, egyenként 60 kW teljesítményű, az első kerekeket hajtó elektromotor egészíti ki, úgy, hogy a szokványos hibridüzemű utcai autókkal ellentétben az ezek táplálásához szükséges energiát nem akkumulátor, hanem az utastérben, a sofőr mellett elhelyezett elektromos lendkerekes tárolóegység biztosítja.

A Porsche most átültette ezt a tchnológiát a középmotoros 918 RSR-be, annyi különbséggel, hogy a V8-as erőforrást és a két elektromotor teljesítményét megnövelték. Előbbi 563 lóerős, utóbbiak - egyenként - 75 kW-osak, vagyis a legnagyobb hajtóerő 767 lóerő.

A lendkerék elektromotor is egyben, rotorja akár percenkénti 36.000-es fordulatszámmal is képes forogni, és az energiát mechanikusan, forgási energia formájában képes tárolni. A lendkerék a fékezések során töltődik fel, amikor is az első tengelybe integrált elektromotorok megfordítják funkciójukat, és generátorként dolgoznak. A feltöltött lendkerékből a pilóta szükség esetén - azaz kanyarból való kigyorsításkor, vagy előzés során - le tudja hívni az eltárolt energiát; a generátorüzemben a lendkerék ilyenkor elektromágnesesen lefékeződik, a mozgási energiájából pedig akár 120 kW teljesítményt képes szállítani az első tengelynél lévő elektromotoroknak. Ez a kiegészítő teljesítmény minden feltöltés után nagyjából hat-nyolc másodpercen keresztül áll a pilóta rendelkezésére.

A klasszikus formájú versenygép monocoque teste könnyű és rendkívül merev szénszál-erősítésű műanyagból (CFRP) készült, s az utastér karaktere is purista. A futurisztikus, avantgarde kialakítás helyett minimalista középkonzol fogadja a pilótát, rajta a versenyzéshez szükséges, egyszerű kapcsolókkal. Sőt, még a Detroitban leleplezett Porsche számozása sem véletlen, tisztelgés egy Le Mans-i diadal előtt, ami Dr. Helmut Marko és Gijs van Lennep nevéhez fűződik 1971-ben.