Rejtett értékek - Hyundai Sonata 2.0 CRDi

Ahogy kiléptem a genfi főpályaudvar kapuján, rögtön láttam, hogy valami történt. Na persze, most ne tessék valami irtózatosan nagy dologra számítani, nem a Kaptár 3 nyitójelenete elevenedett meg a szemem előtt a svájci város utcáin. Vagyis nem voltak hullahegyek, se romok, még csak a rendőri jelenlét sem volt erősebb az átlagosnál. Viszont a szokásos Lexus LS taxiknak is csak a hűlt helyét találtam, illetve...

A hosszú taxisdroszton Hyundai Sonaták egész hada várakozott. Tudom, sokak számára ez abszolút észrevehetetlen, mi több érdektelen különbség, de engem - aki mindig, mindenhol az autókat figyeli - mégis elgondolkodtatott. Nem értettem, hogy mi „kényszeríthetett" rá egy svájci taxist arra, hogy a mindenki által elismert, japán-amerikai luxusautóját jóval kisebb presztízsű dél-koreai limuzinra cserélje. Tudtommal az infláció nem jelentős, az életszínvonal magas, a benzin pedig még mindig olcsóbb a gázolajnál - természetesen Svájcban.

Értetlenségem egészen addig tartott, amíg Magyarországon nem kaptam egy Hyundai Sonata tesztautót. Hohó! Álljunk csak meg egy pillanatra! Ez most nem az jelenti, hogy ha lenne egy LS valahányas Lexusom, akkor azonnal rohannék lecserélni egy Sonatára, szó sincs róla! A két modell nem egy kategória, sem tudásban, sem méretben, sem árban. De a Hyundai-limuzin a saját osztályában teljesen korrekt ajánlat, ráadásul meglepően kellemes karakterrel bír.

Azt azért el kell ismernem, hogy engem a formája nem kifejezetten „fogott meg". Nem rossz, nem rossz, de semmi extrát nem mutat, a Hyundai Sonata kerüli a feltűnést, azaz tökéletesen követi a nagy példakép - Toyota Camry - által megkezdett amerikai-japán designfilozófiát. Semlegessége oldalról a legszembeötlőbb, ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy milyen embléma trónol a kocsi orrán és farán. Ott legalább segít a márkajelzés, mert egyéb esélye úgy sincs a nézelődőnek, a letisztult, egyszerű vonalú lámpák bármely típuson jól mutatnának, a trapéz hűtőmaszk is túl általános. Finoman emelkedő övvonalával mégis úgy néz ki a Hyundai Sonata, ahogy egy elegáns limuzinnak kell, amiben szerepe van a sötétkék fényezésnek és az ötküllős könnyűfém felninek is.

A Hyundai utastere egyszerűen hatalmas, utólag - a külső paramétereket átböngészve - ez már nem is csoda. A 4800 mm hosszú, 1830 mm széles karosszéria akár az utasteret, akár a csomagteret tekintve kiváló helykínálatot eredményez, egyedül a hátsó, középső utasnak lehet panasza a széles kardánalagút miatt. Négy ember azonban igen-igen komfortosan utazhat a dél-koreai autóban, a kevéssé formázott első-hátsó bőrfotelek kényelmesek, mindkét sorban jár a kartámasz, a felszereltség pedig - a fő piachoz méltón - hiánytalan. Elektromosan mozognak többek között az ablakok és a fűthető első ülések; pohártartóból legalább négy, légzsákból nyolc van, a fejtámlák aktívak, a tárolók pedig nagyok.
Célközönsége miatt a klímára tulajdonképpen egy szót sem érdemes vesztegetni, ugyenezen okból kifolyólag pedig a hi-fi képes a kazettát benyelni. Nem hiányzik az ülésfűtés és a kormányról vezérelhető tempomat sem, továbbá a kialakítás minősége is megfelel az amerikai ízlésnek. Így a kétszínű, európai szemmel túlontúl egyszerű műszerfal és középkonzol sötét műfa betétekkel büszkélkedhet, cserébe jól leolvasható, még a fedélzeti komputer sincs túlbonyolítva.
A hosszú, a vezetőülésből jól látszó és szépen mutató motorháztető alatt mindössze 2 literes, valószínűleg az európai piacra szánt, 16 szelepes dízelmotor dolgozik, meglehetősen visszafogott orgánummal. Kiegyensúlyozott nyomatékviszonya mellett ez a legnagyobb előnye a 140 lovas, közös befecskendezéses egységnek, a hatfokozatú váltóval még a megengedett autópályatempó felett is csendesen siklik a nagy Hyundai. 305 Nm-es csúcsnyomatékával pedig a rugalmassága sem rossz az 1600 kilós szedánnak, de a gyorsulás olyan finomsággal megy végbe, hogy szinte észre sem vesszük.
A Sonata amúgy a gyár szerint sem száguldozásra termett, futóművének hangolása inkább lágy, mint feszes, minek köszönhetően Magyarországon kifejezetten „jól" működik. A legtöbb úthibát legalábbis könnyedén átlépi, nem törődik a rossz minőséggel, ugyanakkor a kanyarokban sem billen ki az egyensúlyából. Tempomattal akár a világ végéig is el lehetne autózni, utazni vele különösebb fáradság nélkül, a koreaiak nagyon eltalálták az utazólimuzin egyéniségét. A fék, a kormány és a váltó is elérte a jó osztályzatot, utóbbi messze precízebben, finomabban kapcsolható, mint a Lexus IS220D-ben. Ráadásul még üzemanyagból sem követel sokat a kis hengerűrtartalmú erőforrás, városban 8, országúton - a sebességhatárokat betartva - 6 liter az átlag 100 kilométerenként.

Tudása miatt a Hyundainál nem féltek „megnyomni" a ceruzát az árképzés során, a tesztelt, legmagasabb felszereltségű, dízelmotoros Sonata ára 7 és fél millió forint felett van.