Rejtett luxus - Toyota Land Cruiser V8 Luxury

Mekkora böszme! - nyílalt belém a gondolat, ahogy éppen kapaszkodtam fölfelé a V8-as Toyota Land Cruiser vezetőülésébe. Pedig ekkor még egyetlen métert sem tettem meg ezzel az embertelen méretű szörnyeteggel. És azt sem gondoltam, hogy később egyre inkább imádni fogom!

Elsőre mondjuk tényleg böszme nagy! Öt centi híján öt méter hosszú, és ez még nem minden! Közel két méteres szélessége, magassága ennél is durvább, a Land Cruiser egyrészt rendesen kitölti a sávot, másrészt már-már teherautós magasságban ülünk benne. Mindenféle túlzás nélkül a normál személyautók egész egyszerűen eltörpülnek mellette, előtte és mögötte. Formája sem leplezi a méretét, tulajdonképpen minden nagy rajta, a 18 colos felnik, a fényszórók, a krómozott hűtőmaszk, minden... Tehát nagy és emellett nem túl bájos, de úgy vélem, hogy egy majd öt méter hosszú, két méter széles és magas, két és fél tonnás monstrum túl van azon a határon, amikor még bájról, szépségről beszélhetünk. Maradjunk annyiban, hogy a Toyota Land Cruiser V8 formája nagyságához képest visszafogott, nem túl agresszív.

Szóval ott tartottam, hogy felkapaszkodtam a bőrkárpitozású vezetőülésbe, az elektromotorok segítségével megkerestem az ideális pozíciót, s nini, még a fabetétes kormány sem manuálisan állítható. Tiszta luxus! Később kiderült, hogy ez utóbbi a motor leállításánál önmagától behúzódik a műszerfalba, megkönnyítve ezzel a mozgást az utastérben. Körbenéztem és rájöttem, a Toyota Land Cruiser V8 itt sem hazudtolja meg önmagát, hatalmas a kabin, bővel elfér benne 7 ülés, istentelen széles a középkonzol, jókora a központi kijelző, feneketlen a kartámasz alatt megbújó üreg, az elöl megduplázott kapaszkodók pedig elnyűhetetlenül masszívak.

Első pillantásra sok a gomb, a kapcsoló, a tekerentyű is; bonyolultnak tűnik a rendszer, aztán kiderült, hogy a Toyota Land Cruiser működtetése pofonegyszerű. A legfontosabb funkciók egy gombnyomással elérhetők, a színes navigáció érintőképernyős, a jobb- és baloldalon, elöl-hátul külön szabályozható, automata klímának orbitális hőmérsékletszabályozó gombjai vannak, azaz minden működik, mint a karikacsapás. Aztán akadnak még olyan kapcsolók, - mint például a lejtmenetvezérlő -, amihez valószínűleg évekig nem nyúlunk, hiszen anélkül is boldog tulajdonosai lehetünk a Land Cruisernek. Kifejezetten kellemes extra a napfénytető, szépen szól a hi-fi, s mivel létraalvázas konstrukció, fontos, hogy hiánytalan a biztonsági arzenál.

A V8-as dízelmotor gombnyomásra indul, lábam a féken, automata váltó P-ben, s már zöldre is vált a toyotás indítógomb. A motor pillanatnyi némaság, izzítás után beröffen, hamisítatlanul V8-as, még ha dízel is. Utóbbi egyébként sem feltűnő, kizárólag nyitott ablaknál, egyébként erőt sugárzóan, morgósan pörög fel a négy és fél literes common-rail erőforrás. Persze nem túlzottan, csúcsnyomatéka már 1600-as fordulatszámon jelentkezik, s a legnagyobb teljesítményét is leadja 3600-nál. Mindkettő igen tekintélyes mennyiség, nyomatékból 650 Nm, lóerőből 286 áll a vezető rendelkezésére.

Nagy tömege ellenére igen finoman lódul meg a Land Cruiser V8, s nekem nincs más feladatom, mint a tökéletes kilátást biztosító „trónból" a kormányt tekergetni és a két pedált kezelni. A sebességváltást elintézi a kézzel is kapcsolható, hatfokozatú automata; simán, finoman, különb módon, mint ahogy én tudnám. Az óvatos kóstolgatás után jöhet a haddelhad, s jön is, a gázpedál erőteljes lenyomására megdöbbentő módon előreveti magát a majd 3 tonna. Sportkocsis a gyorsulás (0-100 km/h-ra 8,2 másodperc), félelmetes, egyben "király" érzés, csak bírjak időben megálljt parancsolni neki! Meg is áll a Toyota, mindig amikor kell, néha az ember el sem hiszi. Sebességérzet sincs benne ráadásul, még a végsebesség közelében is megdöbbentően nyugodt, bár bevallom, a végét nem mertem kipróbálni. (Gyári adat 210 km/h.) Magas tempónál nél persze egy kicsit erősebb a szél és a gumizaj, normál tempónál egyébként abszolút nem vészes, kitűnő a hangszigetelés. Magas futóműve előtt nincs akadály, kiválóan elnyeli az úthibákat, ugyanakkor nagy sebességnél sem izgága.

Nem túl agresszív, ám - már csak méreténél fogva is - igencsak tekintélyt parancsoló járgány a Land Cruiser, nem gond a sávváltás, nem gond az autópályás „nyomulás", tuti, hogy beengedik, tuti, hogy lehúzódnak előle, abban a pillanatban, amint feltűnik a tükörben vagy a látótérben. Ugyanakkor parkolásnál, szűk városi utcácskákban érdemes igencsak körültekintőnek lenni, akárhol nem fér el, akárhová nem fér be a Toyota. Terepen sem előny a nagy test, bár ezúttal csak földútra merészkedtem vele, nehezebb terepen már a bemutatón bizonyított.

Megszerettem bizony alaposan ezt a luxus terepjárót, mert ha nem is látszik rajta első pillantásra, luxusautó ez a javából. Még a fogyasztása sem ébresztett bennem ellenszenvet, igaz, előzőleg „többet vártam tőle", a 12-től 17 literig alakuló átlagfogyasztás kifejezetten kellemesen érintett. Hogy mégsem leszek Land Cruiser vásárló, annak egyszer már leírtam az indokait, azóta is csak egyszerű financiális okai vannak. A Toyota Land Cruiser V8 ugyanis 18 és fél millióért vihető haza.