Jó, elismerem, - lehet, hogy - béna a fenti
hasonlat. Azt viszont pontosan kifejezi, amit akartam, vagyis, hogy a Renault
ezúttal sem bízott semmit a véletlenre, egy régi, jól bevált receptet húztak
elő a mérnökök a tarsolyukból, s dobták piacra Fluence néven.
A Fluence elvileg a Megane lépcsőshátú változata, ám míg a három- vagy ötajtós
kompakt modell tengelytávja 2640 mm, addig a négyajtós limuziné 6 centivel
hosszabb, vagyis kereken 2700 mm. Ennek pedig jelentős következményei vannak az
utastérben. De még ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a külsőnél, amire
szintén hatással volt az első és a hátsó kerekek közt mért távolság.
Ennek köszönhető ugyanis elsősorban, hogy oldalról nyúlánk az autó: a rövid orr
és hátsó között egy viszonylag hosszú kabint találunk, a lemez és üvegfelületek
eloszlása arányos, s a finoman emelkedő övvonallal a Fluence már-már sportos. A
puttony, a tetőív és a C-oszlop szintén harmonikus, abszolút nem érezni
Thalia-effektust, látszik, hogy az autóval együtt tervezték a csomagtartót, és
nem utólag biggyesztették a helyére. Az elejével viszont nincs minden rendben,
nem minden szögből mutat jól, tök szemből például leginkább egy lepényhalra
emlékeztet a homorú motorházával és a fura szemeivel.
Ennyit - mondjuk - simán meg lehet bocsátani neki, különösen, ha beülünk az
utastérbe, és felmérjük a helykínálatot, a felszereltséget és a kényelmet. Mert
ezekben elég erős a Renault Fluence, elöl-hátul, széltében és hosszában
egyaránt bőséges a tér, egyedül a nagyon magas utasoknak kell vigyázniuk hátul
a fejükre. Az ülések is szélesek és kényelmesek, a bőr- szövet kombinációjú
kárpitozás széria, ahogy a sötét tónusú, puha műanyagok szintén.
A műszerfal és
az ajtókárpitok egyébként szinte egy az egyben a Megane-ból ismerősek,
rendkívül felhasználóbarát a kialakítás. Szuper a klíma, jó fogású a
bőrkormány, melyről a tempomat és a sebességhatároló is vezérelhető,
használható a távirányítós Tom-Tom navigáció, a krómkeretes műszerek pedig
könnyen leolvashatók. A kézifék ellenben hagyományos a Megane-nal szemben. Az
alapfelszereltség gazdag, alig lehet extrát rendelni az Exception
felszereltségű Fluence-hez.
A tesztautó 1,6 literes benzinmotorjának mind a 110 lova gombnyomásra ébred,
hogy aztán abszolút nyugodtan, többnyire mindenfajta sietség nélkül tegyék a
dolgukat. Nyugodtan és sietség nélkül, mert az biztos, hogy a Fluence - ahogy a
kategóriája vagy a karaktere szintén - nem a rohanásról szól. Szép kényelmesen
eljutni A-ból B-be, alacsony fordulaton elkrujzolni, az megy neki nagyon, néha
előzni szintén nem gond, de a Fluence cseppet sem sportos. Az ötsebességes
váltóval 11,7 másodperc alatt eléri a 100 km/h-t, ami nem rossz, de nem is
különleges, ám erőltetni nem érdemes. A pörgetésért nem lelkesedik, mint minden
benzines ilyenkor felhangosodik, és az ereje sem nő meg jelentősen. A futómű
sem sportos, pont annyira kemény csak, amennyire a stabilitáshoz szükséges,
egyébként meg kifejezetten jól viseli a magyarországi utakat. Persze azért van,
ami kifog rajta, de ez nem csoda hazánkban. A fék teljesen megbízható, erős,
hatásos, akárcsak a többi Renault esetén. A fedélzeti számítógép szintén normál
- ez a sebességhatárok betartását jelenti - tempónál nyugtatja meg a szemet és
a sofőrt, ilyenkor ugyanis kedvező fogyasztással örvendeztet meg minket.
Bizony, átlagban 7,3 liter üzemanyaggal beérte a Fluence 100 kilométerenként,
ami igen-igen baráti érték.
Végül jöjjön a lényeg, a raktér és az ár, előbbi 530 literes, utóbbi - a
tesztautó esetében - 3 millió 760 ezer forint, akciósan. A csomagtér amúgy
széles, ám nem túl magas nyíláson át pakolható meg, az ülések előredöntésével
bővíthető, a fedél zsanérjai viszont belelógnak a hasznos térbe. A vételár
pedig Renault Credit finanszírozás esetén értendő.
