A négy és fél literes gyári fogyasztási értéket nem sikerült „hoznunk”, más szempontból viszont teljesen elégedettek voltunk az új, 1,6-os dízelmotorral szerelt Grand Scenic-kel.
Na ja! Nem volt saját, „különbejáratú" kamionunk, ami mögött
egész héten elandaloghattunk volna teljes szélcsendben. Szakadékban, hátszéllel
sem próbáltuk ki a francia egyterűt, és tojást sem tettünk a gázpedál alá. Úgy
használtuk, mint egy normál autót, ha éppen kedvünk tartotta, gyorsítottunk,
még padlógázzal is, mikor a forgalmi helyzet úgy kívánta, fékeztünk, mentünk
vele városban, országúton és autópályán egyaránt, beengedtünk több embert az
utasterébe, s még a csomagokat sem hagytuk otthon (direkt). Ennek fényében a
hat literes tesztátlag nem rossz, egyáltalán nem rossz. Így - habár a gyári
adatokat nem teljesítette - mégis elégedettek voltunk az új fejlesztésű,
hipermodern dízelmotor fogyasztásával.
A csendességével szintén, az 1,6 literes commonr-rail egységet majdhogynem
tökéletesen elszigetelték az utastértől. Csak nagyon „távolról" hallani mély
morgását, ám még gázadáskor, erős gyorsítások során sem emeli meg jelentősen a
hangját. Sőt, kívülről is kellemesebb az orgánuma az elődjénél...
Teljesítmény terén sincs miért szégyenkeznie az 1,9-es dCi-t váltó
erőforrásnak, legnagyobb teljesítménye 130 lóerő, csúcsnyomatéka 320 Nm 1750-es
fordulatszámnál. A gombnyomásra életre kelő, hidegen néhány másodpercig izzító
motor az életben is meggyőző, különösen az 1800-tól induló 3800-ig tartó
fordulatszám-tartományban. Turbólyuk szinte nincs, illetve a hatos váltó
ideális fokozatelosztásával könnyű kikerülni a pillanatokig tartó homályzónát.
Csak legyünk túl az elinduláson, ugyan a lefulladástól nem kellett tartani a
Grand Sceniccel, de a sima, rángatás-mentes elindulás nem mindig sikerült a
kuplunggal. Vagy csak tanuljak meg vezetni?! 2000 fordulatszámtól aztán már nem
volt gáz, a kisköbcentis motor - meglepően - erőteljesen tolja előre a nehéz,
egyterű karosszériát, szinte el sem hisszük róla, hogy csak 1,6-os. Ráadásul
4000-ig simán, erőlködés nélkül elpörög, ennek ellenére 300-nél már jöhet a
következő fokozat - a pontosan, kis erővel kapcsolható váltóval. Hatodikban, a
megengedett legnagyobb autópálya-tempónál is csak 2600 körül pörög.
Lámpánál meg leáll, a start/stop rendszer spórol nekünk néhány decit, aztán a
kuplung kinyomására késlekedés nélkül újraindul. Ha valakit idegesít, akkor
azért kikapcsolható. Ami még mindig meglep egy Renault esetében, az a kellemes
rugózás, még a viszonylag nagy, 17-es felnik ellenére is szinte tökéletesen
eltűnteti az úthibákat. Magyarországra kifejezetten ideális, különösen, hogy a
vezetési élmény sem hagy maga után - különösebb - kívánnivalót. Legalábbis, ha
helyén kezeljük a dolgokat, és elfogadjuk, hogy a Renault Grand Scenic egy
hétszemélyes, magas építésű, családi jármű.
3D galéria a képre kattintva
Hétszemélyes, valójában azonban ötnek kényelmes igazán. Kezdjük a legvégén: a
két leghátsó, hatodik és hetedik ülés maximum csak gyerekeknek kényelmes. Mégis
érdemes ezt a verziót választani, hiszen a mozgatásuk pofonegyszerű, tényleg
egyetlen mozdulat, ha pedig szükség van rájuk... Ugyanakkor az utastér maximális
kapacitását kihasználva a csomagtartó szinte eltűnik, ilyenkor alig 208 liternyi
hely áll a csomagok rendelkezésére. És
még ott van a csomagtér-roló, amit vagy otthon hagyunk, vagy foglalja a helyet.
Öt emberrel már sokkal jobb a helyzet, a raktér hatalmas, mindenki kényelmesen
utazhat, rengeteg konfigurációban. A középső három ülés ugyanis egyenként
mozgatható, előre és hátra, s közben a támlájuk dőlésszöge is változtatható, a
padlóban meg rekeszek, az első ülések háttámláján meg kisasztalok vannak. Az
ablakok rolóval árnyékolhatók, még a leghátsó is, a Renualt lakberendezői
mindenre gondoltak. Elöl szintén ideális az utazás, jó a helykínálat, szép a
design, otthonos a hangulat, egyedül a panoráma üvegtető hiányzik. Egyébként
tele van jó ötlettel az utastér, a középső kartámasz és rekesz sínen
csúsztatható, a műszerfal grafikája változtatható, s tökéletesen dolgozik a
klíma levegőminőség szenzora is. Ilyennek kell lennie egy családi autónak:
tágasnak, barátságosnak, jól felszereltnek és takarékosnak.
Emellett már majdnem mindegy lenne, hogy milyen a külseje, de szerencsére a
Grand Scenic egy cseppet sem csúnya. Még csak nem is olyan „érdekes", mint az
egyébként zseniális Multipla, így semmi akadálya annak, hogy bestsellerré
váljon. Persze nem Magyarországon...
Sajnos, a legtöbb magyar család számára a tesztautó 6.865.000 forintos ára
álom. Pedig megérdemelnénk, mint a Grand Scenic a dicséretet.
|
