Renault Grand Scenic 2.0 dCi Privilege - Elérhető luxus

Végre egy európai arc! A sok japán és koreai tesztautónak hála már azt hittem, hogy „sárgaságot" kapok!

Elsőként következzen - egyik (titkos) favoritom - a dízel Grand Scenic. Nem sportos, nem benzinmotoros, mégis kedvenc, elsősorban szenzációs utasterének köszönhetően. Mert ahogy designban az olaszok, úgy kényelemben a franciák a legnagyobbak, s ráadásul még hihetetlenül kreatívak is. És ezúttal mindent, a teljes arzenáljukat bevetették a gall mérnökök, más szóval a Grand Scenic utastere páratlanul otthonos, komfortos és praktikus.

Első pillantásra feltűnő a Privilege felszereltségű tesztautó kellemes belső színvilága, a bézs kárpitok a nyitható napfénytetővel együtt egy nappali világosságát varázsolják elénk. Világosságát és tágasságát, mert a Grand Scenicben még a leghátsó, harmadik sorban sem feltétlenül szenvedés az utazás, csak némi kompromisszumkészség szükséges hozzá. Mindenesetre a fejtámla, biztonsági öv és a pohártartó triója nem hiányzik innen sem, a középső három ülésen azonban egyértelműen több szolgáltatás várja az utasokat.

Zsebek, asztalkák vannak az első ülések háttámláján, szellőzőnyílások a B-oszlopokon, és rejtett rekeszek „lábalatt" a padlóban. És az ülések is kényelmesebbek, több a hely, jobb a panoráma, és biztonsági szempontból szintén előnyösebb, hogy nem a csomagtartóban foglalunk helyet. Természetesen legelöl a legjobb, széltében is bőven terpeszkedhetünk, középen hatalmas, variálható pozíciójú tárolórekesz és kartámla kényeztet, és innen látni legjobban az új, tökéletesen leolvasható és változtatható grafikájú, TFT műszereket.

Utóbbi praktikus, ötletes és látványos: mindig olvasható, nincs túlbonyolítva, minden kocsiba ilyen kéne. A klíma és a rádió hasonlóan remek berendezés, viszont már a többi Renault-ból ismerhettük azokat.

A csomagtartó hét üléssel nincs. Pontosabban egy focilabda és a kötelező autós csomag elfér benne, de másra nem igazán jó. Szerencsére a két leghátsó ülés pillanatok alatt eltűntethető a padlóban, ilyenkor 752 liternyi tér várja a bőröndöket és bevásárló táskákat. És még tovább növelhető a raktér, a második sor ülései ugyanis egyenként előre-hátra csúsztathatóak, dönthetőek, végül eltűntethetőek, csak azért, hogy már-már teherautós kapacitást mérhessünk. S még a kalaptartónak is profi helye van.

A felszereltség hiánytalan, a Privilege tesztautó berendezéséhez érdemben nem szükséges hozzányúlni. Néhány említésre méltó tétel kiragadva: automata Renault-kártya, ESP, sebességszabályozó és korlátozó, bi-xenon kanyarfényszórók, elektrokróm belső tükör, parkolóradar TFT-s megjelenítéssel, Arkamys hifi, napfényrólók az oldalablakon.

A 2 literes dízelmotor a legjobbak közül való, kívül ugyan ez is kerreg, az utastérben viszont csak halkan duruzsol, illetve a turbó visszafogott fütyülését hallani. Ráadásul erős, még a nagy és nehéz karosszériával is jól boldogul: hiába 160 lóerős és 380 Nm a csúcsnyomatéka. Ráadásul még pörgetni sem szükséges, mert utóbbi már 1750-es fordulatszámon a vezető rendelkezésére áll. Így 3000 fölé már nincs értelme belehajszolni a fordulatszámmérő mutatóját, az erő fogy, csak a zajszint nő. Egyébként a hatfokozatú manuális váltóval mindig könnyen megtalálható a húzózóna, mégis inkább az automatával választanám a Grand Scenicet, azzal teljes lenne a komfort.

A nagy Renault úgysem sportkocsi, hanem „csak" egy gyors utazóautó, amihez a személyautós futómű-hangolás és minimalizált karosszéria-dőlés egyaránt hozzájárul. Jól tartja az egyenest, gyorsan letudja a kanyarokat, az utasok ijesztegetése és hányinger-keltés nélkül. A változó rásegítésű kormánnyal városban könnyű a manőverezés, a fékendszer a többi Renault-hoz hasonlóan finom és hatásos. Az Euro5-ös motor fogyasztása sem rossz, 7,7 literrel megelégedett 100 kilométerenként.

Az új, divatos formájú Grand Scenic tökéletes családi autó ezzel a motorral és felszereltséggel. Egyedül az automata váltót hiányolom belőle, másba belekötni nem tudok. Ára 6 millió 590 ezer forint.