Kezdem mindjárt azzal, hogy a „csodabogár"- és -
mint később kiderül (nem mellékesen) - kabriómániás kollégám fülig odavolt
érte. Ő könyörgött anno a rózsaszínű Ypsilonért, ő akarta a zöld, kék és kerek
Micra CC-t a leginkább, és még tudnám folytatni a sort. Most pedig az
autócserén is elgondolkodott, szegény barchettának majdnem menni kellett. Egy
ülésekkel felszerelt nyitható tetejű haszongépjármű miatt! Hát én mindjárt
dobok egy hátast!
Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy az eddigi különleges gépekhez csak
addig ragaszkodott, míg meg nem érkeztek a szerkesztőségünkbe. Aztán, hogy-hogy
nem, a tesztelés valahogy mindig rám maradt. Szóval nagy újdonságot,
előrelépést jelentett, amikor a Kangoo Be bopba beleült.
Méghozzá rögtön tudta, hogy hova kell, hát persze, hogy jobb hátul foglalt
helyet. Vérbeli kabriósként nem hibázott. Úgy ült ott, olyan büszkén,
kényelmesen, elterpeszkedve, mintha a Maybach Landaulet ugyanezen pozíciójú
foteljében ült volna. S ha nem vesszük túl szigorúan és szó szerint a
kategóriákat, van hasonlóság a két kocsi között. Jó, a Be bopban nincs
masszázs, DVD lejátszó és lábtartó, de a két különálló hátsó ülésen a
helykínálat és az érzés - vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a feeling - is
hasonlóan nagyvonalú, mint jóval drágább „rokonában". De hagyjuk a
hasonlítgatást, a Kangoo Be bop nem akar Maybach lenni, és ez fordítva is igaz!
A lényeg, hogy nincs tető a fejünk felett és mögött, illetve ha akarjuk, akkor
eltüntethetjük. (Az üvegezett tetőpanel két retesz oldása után fel, majd
előremozdul). S kollégám akarta, az egész teszt során úgy furikáztatta magát,
mint egy sofőrös limuzinnal. Igaza volt, amikor egyszer végre én is
hátraülhettem, rájöttem, hogy tök király! Menetszél nincs, csak lehúzott
oldalablakokkal, a nap vidáman ránk kacsint, az embert akarva-akaratlanul
elönti a vidámság és a felhőtlen szabadság-érzése. A hely bőséges - gondolják
el, hogy tulajdonképpen egy kishasznon-gépjárműről van szó, még ha rövid is -,
van pohártartó, tulajdonképpen nincs miért kiszállni a kocsiból. Amúgy a
háromajtós kialakítás ellenére sem gond a be- és kiszállás, hiszen a két hátsó
ülés között annyi hely van, hogy simán folyosóként működik, s gyorsan ki vagy
bepattanhatunk a csomagtartón keresztül.
Legalábbis, ha nincs megpakolva. Egyébként úgysem érdemes túlzottan kihasználni
az amúgy nem kicsi rakteret, mivel nincs válaszfal közte és az utastér között,
így a csomagok menthetetlenül megindulnak előre egy-egy fékezésnél. Ezen
segíthet az 55 ezer forintért megvehető csomagrögzítő-háló. Azért maradjunk
annyiban, hogy a Be bopnak nem a csomagtartó a legnagyobb erénye.
A vidám kárpitozást viszont feltétlenül ide sorolnám, a többi autó kabinja
mérhetetlenül unalmasnak tűnik a Kangoo-é mellett. Ehhez a műszerfal is
hozzájárul, a kék betétek sokat emelnek az atmoszférán. Amúgy az egész panel a
normál Kangoo-ból származik, régi ismerős tehát, kivéve a Magyarországon vacak
navigációt. Az első ülések kényelmesek, de sajna felettük csak jóval kisebb
ablakok vannak, még szerencse, hogy nyithatóak.
És bár ezzel a kocsival inkább utazni élvezet, mesélek néhány szót a
vezetéséről is. Röviden, nem rossz. Miért is lett volna az, a Kangoo-val
megjártuk már Olaszországot, gond nélkül, kényelmesen. Nézzék meg viszont,
milyen hihetetlenül rövid és magas - vagyis aránytalan - a Kangoo Be bop.
Valahogy mégis megoldották: nem inog ijesztően a kanyarokban, könnyedén veszi a
szerpentineket, nem akar felborulni az oldalszélben, mi több egész
tisztességesen lehet vele haladni. Emellett kényelmesen rugózik, rövid
tengelytávja miatt hihetetlenül kis helyen megfordul, városban pedig
gyerekjáték vele a manőverezés. Azért biztos, ami biztos, van hozzá
parkolóradar, pedig a függőleges hátfal miatt amúgy is könnyű behatárolni a
Renault végét.
A 105 lóerős dízelmotor ereje pedig bőségesen elegendő országúton és autópályán
egyaránt, még nyitott tetővel is képes hasítani a Kangoo. A common-rail
erőforrás már 1500-as fordulattól terhelhető, 2000-nél jön a nyomatékcsúcs (240
Nm), 2500-3000 felett már felkapcsolhatunk. A hatfokozatú váltóval nyugodtan
kiaknázható az erő, száguldozni mégsem fogunk a Be boppal, egyszerűen
kellemesebb vele ésszel autózni. Ilyenkor visszafogott a motor hangja, lehúzott
ablakoknál is elfogadható a menetszél intenzitása, és élvezhetjük a csodás tájat.
Meg a jobb esetben elismerő, csodálkozó pillantásokat, dicsérő szavakat,
rosszabb esetben pedig... El kell ismernem, finoman szólva fura egy jószág a
Kango Be bop, szemből, mint egy narancssárga Mickey egér, oldalról borzasztóan
aránytalan, hátulról már nincs vele problémám. Mégis a legtöbb emberből
vidámságot, mosolygást vált ki, tehát elérte vele a célját a Renault.
A Kangoo Bebop nem olcsó mulatság, a négyszemélyes haszongépjármű-kabrió 4
millió 900 ezer forintba kerül. Viszont nyáron hihetetlenül bulis, egyedi,
napsütés esetén bármikor képes felvirágoztatni az ember hangulatát. Tiszta
őrület!
