Máris itt van 2011 első tesztautója, még tavalyról, egy olyan kombi formájában, ami tuti, hogy egykettőre apuci kedvencévé válik: következzen a dupla GT, a Megane Grandtour GT.
 
Január harmadika van, szinte még ki sem józanodtunk a
szilveszteri mulatságból, a hosszú karácsonyi szünet ugyancsak rányomja
bélyegét munkakedvünkre, mégis tollat ragadunk, s megpróbáljuk újra felvenni a
ritmust, ám csak mértékkel, nem akarjuk, hogy a hirtelen nagy terhelés miatt rögtön
kiégjen a kedves olvasóink hardvere - és a miénk se -, ezért egy könnyed, rövid
teszttel indítunk. A Megane GT GT tökéletesen alkalmas erre, hisz alkotóelemeiben
régi ismerős, csak így „összekeverve" nem találkoztunk még vele.
Szóval, először gyorsan lezavarom a kötelező külsőt-belsőt, majd áttérek a
lényegre, mitől lesz apuci kedvence a sötétkék Megane kombi GT. Igaz, e részek
nem választhatóak szigorúan külön, hisz mit sem érne egy remek „szív"
önmagában. Ráadásul a Renault esetében ilyenről szó sincs, hiszen a GrandTour
legalább olyan jól mutat, mint a háromajtós RS vagy a ritka Cabriolet. Ám a
RenaultSport által összeállított GT csomaggal még ütősebben néz ki: a
látványos, 18 colos felnik, az átdolgozott, hátul diffúzorbetétet tartalmazó
lökhárítók, a speciális tetősínek, valamint az egyedi fényezés igencsak feldobják
a hosszú karosszériát.
A belsőhöz viszont sokkal óvatosabban nyúltak hozzá a sportrészleg mérnökei, de
sebaj, a tökéletes sportülésekben ülve azonnal megbocsátjuk nekik ezt a
visszafogottságot. Mert tényleg eszméletlenek, nem annyira szűkek, mint az
RCZ-ben, mégis remekül tartják a testet, pont ott, ahol kell. A kormány szintén
remek fogású. Ezen túl viszont megmaradt a Grand Tour praktikussága, a
csomagtartó 491 literes - kapacitása akár 1567 literre bővíthető -, a hátsó sor
elég három embernek, a felszereltség pazar. Navigáció segíti a tájékozódást,
parkolóradar a tolatást, tempomat és sebességhatároló a szabályos kényelmes
utazást. Ja, a sebességmérő analóg, a pedálok pedig fémből készültek.
Ennyit a mellékes tulajdonságokról, jöjjön a GT lelke, a 2 literes benzinmotor,
amiről eddig hallgattam, mint a sír, pedig ettől lesz igazán a családfők kedvence
a Megane GrandTour. És rögtön lelövöm a poént, ugyanez a turbómotor dolgozik az
RS-ben, kicsit több lóerővel. A GrandTour GT-ben a 250 helyett csak 180 lóerős
a twinscroll feltöltővel lélegeztetett erőforrás, nyomatékból meg 40-nel jut
kevesebb: 300 340 helyett. Ám még így is felettébb gyors és izgalmas élete lesz
a vezetőnek, a GT menettulajdonságai ugyanis messze jobbak az átlag autónál,
amiből a család csak annyit vesz észre, hogy milyen sok mostanában a lassú,
ráérős sofőr. Bizony, a GT GT úgy gyors és erős, hogy az utastérben ebből
keveset venni észre. A kétliteres erőgép teljesítményleadása hihetetlen
egyenletes, már 1500-as fordulattól húz, aztán szépen, fokozatosan erősödik,
erősödik, és csak erősödik. Egészen leszabályozásig, ameddig simán elpörög,
gond nélkül, vidáman, és máris jöhet a következő gang. A váltó hatos, és egész
jó, áttételezése passzol a motorhoz, bár egy ilyen aggregát esetében ez nem
nehéz. Az utolsó fokozat, a hatodik azonban nem kímélő, régi - „rossz" -
RenaultSport szokás szerint, így magas sebességnél sincs oda a lendület. A
futómű szintén maga a csoda, állítom, ilyet csak a Renault tud: 10 milliméterrel
megültették, valamint keményebbek a rugók és újak a lengéscsillapítók, mégsem reménytelenül
kényelmetlen az utazás a Megane-nal. A fékrendszer pedig több, mint hatásos.
 
Egyedül a fogyasztást lesz nehéz megmagyarázni az asszonynak, a teljesítménynek
ára van, a Megane GrandTour GT simán bekajál tíz litert száz kilométerenként,
ami fajlagosan nem sok, ám az 1,5 dCi étvágyához képest jelentős többletet
jelent. Ilyenkor kell érvelni a környezetvédelemmel, a dízelek egészségre,
tüdőre káros hatásáról, s máris mienk lehet a 2 literes GT kombi, 6 millió 140
ezer forintért. Apuci kedvence egy versenyző szívű praktikus teherhordó. Több
ilyet szeretnénk, ugye?
|
