Renault Twingo Miss Sixty - Hú, de meleg!

Egy francot meleg, csak női! Aki meg férfi létére ilyennel közlekedik, ne csodálkozzon, ha mindenféle ajánlatot kap.

Ajánlatot egy hét alatt sem kaptam, „hálisten", de megnéztek lépten-nyomon. Budapesten egy kicsit jobban, mint vidéken, úgy látszik, hogy a fővárosban kevésbé toleránsak az emberek. Még szerencse, hogy nem dobáltak meg tojással és mással...

Ez a rózsaszín Twingo Miss Sixty! Van mit mesélnem róla. Kezdem azzal, hogy nem is igazán rózsaszín. Akárkinek dicsekedtem az „új kocsimról", mindenki hülyének nézett, mi az, hogy rózsaszín. Talán néhány szögből, napsütésben vagy ki tudja milyen fényviszonyok között lehet, hogy az, de normál körülmények között inkább átmenet a barna és a „valami" között. Maradjunk annyiban, hogy igen egyedi fényezést kapott a kis Twingo, feltűnő, divatos, csajos megjelenést garantálva számára. Pláne a virágos matricákkal, elöl a motorháztetőn, a B-oszlopokon és a csomagtartón. Szóval, nem könnyű eltűnni vele, amerre csak jár, vonzza a tekinteteket, ahogy a négy színre fújt felni is. Ez az a pont egyébként, ahol az ízlésrendőrségnek be kellett volna avatkozni és riadót fújni, mondom én; ám a franciák jobban ismerik az aktuális divatot és a női lélek titkait. Márpedig ha ez kell a nőknek, akkor legyen.

A fényezett, rózsaszín felnik nálam (is) kicsapták a biztosítékot, viszont az utastér bejött. A virágos kárpitokkal, a kétszínű, rövid ülőlapú, de igen finom anyagokkal borított első ülésekkel, és a műszerfal bal felső részét elfoglaló zöld ízé ellenére (vagy éppenséggel ezek miatt). Utóbbi szerepe még nem teljesen tisztázott, lehet, hogy egyszerű, hangulatos designelem, ám az sem kizárt, hogy valóban ötletes tároló, navigáció és telefon „professzionális befogadására". Csak a színe nem stimmel sehogy, erősen tükröződik a szélvédőn, mentségére szóljon, hogy csak utólag került a Miss Sixty-be.

A négy különálló, sínen csúsztatgatható ülés azonban széria, úgyhogy szorongás nélkül elfér benne négy barátnő, csacsogva, táskáikkal, jó hangulatban. Utóbbihoz a - tetszés szerint - elsötétíthető vagy nyitható, kétrészes üvegtető is hozzájárul, plusz a vidám berendezés, mint például a félszemű csigára emlékeztető fordulatszámmérő vagy a vezető felé forduló műszeregység. Könnyű befűteni is, hűteni úgyszintén, a rádió gombjai ellenben bénák, szerencse, hogy a kormány mögötti távirányító tökéletesen ellensúlyozza ezt. Ennél már csak a tempomat kezelése egyszerűbb.

Ahogy a Twingo vezetése sem ördöngösség, parányi méreteivel mindenhova befér, könnyű vele sávot váltani, manőverezni és parkolni, egyáltalán közlekedni. Csak gyorsulni nem, az 1,2-es 75 lóerős motor ugyanis - minő meglepetés - csak 75 lóerős. Valójában sík úton nincs gáz, még éppen elmegy a ménes ereje, mi több az első négy fokozat rendben van teljesen. Aztán jön az ötödik, szépen tartható vele a 70, 80, 90 km/h, sőt még akár az autópályatempó is, csak gyorsulni ne kelljen. Vagy jön egy emelkedő, s a kis Twingo küzdeni kezd. Küzd, küzd és küzd, egészen míg fel nem adom, megkegyelmezek neki, visszakapcsolok, így legalább marad a domb végére valamennyi lendület. No, de nem is autópályára, országútra született, a Twingo városi kocsi: buli, pláza, fitneszterem, mindegy neki teljesen, stílusosan és rögtön ott terem. Ráadásul nem is eszik sokat, az öt és fél literes átlagfogyasztásnak hála, ritkán kell befordulni egy-egy kúthoz, bepiszkolni a kezünk. Mi van még? Egy erős, mit erős, inkább kifejezetten harapós fék, egy alapvetően kényelemre hangolt, ám a rövid tengelytáv miatt némileg játékos, úthibákon pattogós futómű és könnyen járó kormány és pedálok.