Már majdnem hat éves! Így nem csoda, hogy egyre többet jár az esze a jól megérdemelt nyugdíjon! De azért tartja magát, sőt! A napokban például beugrott egy szépségklinikára, de a doktorok alig nyúltak hozzá! Azt mondták, hogy korához képest tök jól néz ki! A szíve pedig! Hát az meg különösen rendben van, sok fiatal megirigyelné, cserélne vele! Ezért aztán nem maradt más lehetőség számára, csak az, hogy élvezze tovább az életét, mi pedig élvezhessük őt!

Való igaz, a Volvo S60 a skandináv autógyár legöregebb terméke, 2000-ben az S70-es típusjelzésű limuzint váltotta le. Sportos formájával és menettulajdonságaival azonnal elismerést vívott ki magának az autórajongók táborában, népszerűségét a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a mai napig megtartotta.

A sportlimuzin életének egyik legjelentősebb eseménye a D5 névre keresztelt dízelmotor 2002-es debütálása volt, a 163 lóerős egység új távlatokat nyitott meg a svéd gép előtt. Takarékosan, ugyanakkor dinamikusan repítette előre az S60-ast, az öthengeres erőforrás hangja pedig sajátos atmoszférát varázsolt az utastérbe. Az elmúlt év folyamán azonban „visszaminősítették” és átkeresztelték 2.4D-nek, eredeti nevét egy 185 lovas, azonos hengerűrtartalmú, szintén közös nyomócsöves örökölte. Fekete színű, Kinetic felszereltségű tesztautónkban is ilyen motor dolgozott, teljesítménye bizony alaposan lenyűgözte a szerkesztőségünket.

De ne szaladjunk ennyire előre, vessünk először egy pillantást az S60-as formájára. Én nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de szerintem egy limuzinnak így kell kinéznie. Abszolút nem látszik meg rajta, hogy milyen idős, arányai tökéletesek, kortalan eleganciája jó adag sportossággal keveredik. Különösen oldalról és hátulról mutat jól, az erőteljes válla és a kupésan ívelő tetővonala nyerő látvány, persze nekem az orrával sincs bajom. Talán csak az első spoilert dobnám le róla, és raknám fel a helyére az R verzióét, de igazság szerint ebben sincs nagy hiba. És bár először nem örültem a Volvo fekete fényezésének, be kell vallanom, hogy a színe is hozzájárult ahhoz, hogy mindig jól esett végignézni a kocsin, emellett kiemelte az ötküllős felni szépségét.

Az S60-as utastere sem mutatja a konstrukció korát, igaz vannak nála tágasabb egyedek a kategóriában. Szégyenkeznie azonban semmi esetre sem kell, a helykínálat átlagos méretű felnőtteknek mindkét sorban megfelelő, talán csak a hátsó ajtónyílás és fejtér lehetne tágasabb. A négy kitűnően formázott ülés azonban bőven kárpótolja emiatt az utasokat, panaszkodni maximum a kakasülőre keveredett ötödik gyerek vagy felnőtt fog. A sötét kárpitok nem rontják el a kellemes atmoszférát, a műanyagok minőségiek, a kidolgozás példás. A műszerfal és a középkonzol is csak az új Volvo-típusokhoz (S40, V50, C70, S80) képest elavult, mivel nem vékony a középső panelrésze, de ennek csak esztétikai jelentősége van. Egyébként minden részlete hihetetlenül ergonómikus, átgondolt; jól mutatja a mérnökök igyekezetét, hogy leegyszerűsítették a korábban kritizált rádió fejegységét, valamint a menürendszer is magyarul „beszél”. Szépen elrejtett tárolók, pohártartók növelik az utazások komfortszintjét, a kényelmi és biztonsági alapfelszereltségből sem hiányzik lényeges tétel. A csomagtartó 424 literes, ha valakinek ez nem elég, akkor válassza a rakodás szempontjából praktikusabb kombit, a V70-es raktere akár az 1641 dm³ -t is elérheti.

A motor viszont 2401 cm³ -es, 185 lóerős, és 400 Nm a csúcsnyomatéka! A gyár szerint 8,2 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/h-ra, végsebessége pedig 230 km/h. Nem semmi adatok, és az sem semmi, amit az S60 a gyakorlatban tud! Egyszerűen döbbenet, ahogy a minimum 1550 kilós dízelautó(!) megindul, legyen a hatgangos váltó bármelyik fokozatban. A brutális erőt jól mutatja, hogy kettesben még simán kipörög a hajtott kerék, de a préselős gyorsulás nagyobb sebességnél is megmarad. A Volvo így könnyedén megfutja a 200 km/h-t, még csak túl hosszú egyenes sem kell neki ehhez a feladathoz, tényleg úgy megy, mint az állat.

Ennél már csak az öthengeres dízelmotor hangja lelkesítőbb, visszafogott, mégis erőt sugárzó, már az XC90-ben is odavoltam érte. A normális sebességhatárokat betartva, és a tempomat (sebességtartó automatika) előnyeit kihasználva viszont elképesztően alacsony fogyasztással örvendeztetheti meg a tulajdonosát, országúton bizony 6 liter alá szorítható az átlagfogyasztás. Ezért a 70 literes tankkal akár 1000 km-es távokat autózhatunk egyhuzamban, ami dicséretes dolog egy ekkora autótól. Egyébként a futómű is jobban kedveli a finom bánásmódot, hangolása egyértelműen a hosszú autópályás utazásokat részesíti előnyben. Hegyi, vagy kanyargós utakon jócskán vissza kell venni a magas tempóból, igaz a kemény, erős fékeknek köszönhetően egy-egy egyenesben újra és újra nekilódulhatunk. A sportosabb élményre vágyó pilótáknak süllyesztett sportfutóművet ajánl a gyár, nem is nagy felárért (85000 forintért).

A Volvo S60 D5 Kinetic-ért majdnem 9 milliót kell otthagynunk a márkakereskedésben, de ez a konkurenciát és a menetteljesítményeket figyelembe véve reális összeg. Ráadásul a svéd igencsak szerethető egyéniség, mi kifejezetten fájó szívvel váltunk meg a tesztautótól.