Sör és szendvics - 35 éves a Volkswagen Golf GTI 1. rész

Születésénél állítólag titkos társaságok bábáskodtak, gáncs nélküli lovagok segítették a világra, miközben gaz cselszövők szőtték ármánykodásuk sötét leplét bölcsője felett. De mindez csak szóbeszéd, az eltelt évtizedek során szájról szájra elterjedt és „elferdült” mese, ám az igazság ennél jóval egyszerűbb és talán kiábrándítóbb. De nem kijózanítóbb, a Golf GTI ötlete ugyanis alig pár megszállott fiatalember fejéből pattant ki 35 évvel ezelőtt, néhány üveg sör és szendvics társaságában.

Mint a legtöbb történetnek, ennek is van hát némi alapja, feltéve, ha titkos társaságként tekintünk arra a néhány lelkes mérnökre és a feletteseikre, akiknek e legenda köszönhető. Egyébként pedig minden a Bogárral kezdődött, réges-régen, az eredetivel, illetve annak egy nagyon sportos változatával. Yellow and Black Racer-nek hívták, s 1973-ig vissza kell repülnünk az időben, hogy megismerkedhessünk vele. A „sárga és fekete versenyző" első pillantásra tombolt a tesztoszterontól: sárga karosszériáján feketén „világított" a motorház- és a csomagtérfedél, szélesebb és peresebb abroncsai nyúzták az aszfaltot, és két kerek, kiegészítő reflektor figyelmeztette a gyanútlan autósokat, itt egy nem akármilyen bogár közeleg. Hát igen, 1600 cm3-s motorja kereken 50 lóerőt tudott, ám a fejtámlás sportülések és az egyedi sportkormány bőven kárpótolta ezért a kis gyengeségért a pilótát, legalábbis ha a gyors piaci sikerére tekintünk. Sőt, állítólag még a német parlamentben is feltűnést keltett az agresszív Volkswagen.

Tehát a Yellow and Black Racer sikere szöget ütött néhány ember fejében, miért ne lehetne megismételni. Még mindig 1973-ban járunk, egészen pontosan március 18-án, amikor egy Alfons Löwenberg nevű mérnök írt egy belső feljegyzést néhány - kutatási és fejlesztési részlegen dolgozó - kollégájának, amiben arra kérte őket, vizsgálják meg egy hangsúlyosan sportos modell hatásait. Ám a címzettek vonakodtak, a gyár kapacitásait éppen lefoglalta az Golf induló gyártása, a helyzet nem volt túl rózsás. Először csak két „futóműspecialista", Herbert Horntrich és Hermann Hablitzel állt kötélnek, ám Löwenberg állhatatosságának köszönhetően hamarosan újabb tagokkal - Hors-Dieter Schwittlinskyvel (marketing) és Anton Konraddal (pr-szakember) - bővült a kis csapat.

Konrad magához ragadta a kezdeményezést, meghívta az összeesküvőket az otthonába, és néhány üveg sör és szendvics társaságában átgondolták a lehetőségeket. A titkos összejövetel eredményeként szereztek egy Scirocco prototípust, drámaian megültették, s a betonkemény futóművű autó 1,5-ös, alapra 85 lóerős motorját megpiszkálták. Az új karburátorral és kályhacsőnyi kipufogóval már 100 lóerő körül teljesített, ám az autó leginkább - Konrad emlékei szerint - egy üvöltő szörnyetegre emlékeztettet. Hamar egyetértettek abban, hogy nem ez volt a céljuk, sportgépet akarnak, de civileknek. Elsősorban Löwenberg és Horntrich voksolt egy ésszerűbb változatra, amely még mindig gyors, de nem ennyire kegyetlen. Eszerint átalakították a gépet, majd összeszedve a „bátorságukat" professzor Ernst Fiala elé álltak - aki akkoriban a fejlesztési osztály vezetőjeként dolgozott -, hogy mi a véleménye a kocsiról. Fiala csak annyit mondott röviden: „Ez túlságosan drága, ti pedig teljesen őrültek vagytok!"

Ez sem tudta azonban elvenni a fejlesztők kedvét, tovább folytatták a munkálatokat, továbbra sem hivatalosan. Löwenberg az erőforrás finombeállításait végezte, Horntrich a futóművet hangolta.

Aztán hirtelen történt valami. Közeledett az IAA, a frankfurti Nemzetközi Autószalon, s a Volkswagennek kellett egy kocsi, amivel elámíthatja a hazai közönséget. Egyszeriben létfontosságú lett a sportos Golf, s a projekt új lendületet kapott. Immár hat különböző prototípussal dolgoztak, hat különböző konfigurációval, a maximális sportosság elérése érdekében. Ugyanakkor meghatározták azokat a „finom" részleteket, melyek a jövőbeli GTI-ket jellemzi majd, mint például a nagyobb első spoiler vagy a piros csík a hűtőrácson. Ugyanide tartozik még a golflabda váltógomb és a kockás üléshuzat is. A vezető tervező Herbert Schäfer lett.

Az egykori titkos csapat szoros beosztással dolgozott, de éppen időre befejezte a munkát. Természetesen semmi sem maradt a régi, költségcsökkentés címén kisebbre cserélték a kerekeket - 175/70 HR13 -, a motort pedig az Auditól kölcsönözték, egy ultramodern, 110 lóerős, 1,6-os formájában. Ám 1975. szeptember 11-én, a frankfurti vásár kapuinak megnyitása után, nem kis büszkeséggel hirdették a reklámok, hogy az emberek megtekinthetik a „valaha készült leggyorsabb Volkswagent". Piros volt, GTI, s kilenc másodperc alatt gyorsult fel 0-ról 100 km/h-ra, körülbelül úgy, mint a jóval nagyobb és erősebb autók. S ezzel megkezdődött a GTI mánia!