Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Teszt arrow Sterilszoba - Lexus GS450h
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
IAA 2011
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!






 

Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!

Sterilszoba - Lexus GS450h

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: meszger   
2008. június 18. szerda 18:08
Elsőre megdöbbentő. Aztán másodszorra, harmadszorra, sőt sokadszorra is. Vajon meg lehet egyáltalán szokni ezt az élményt?!
Biztosan, de azért az első méterek mindig lenyűgözik az embert a Lexus GS450h-val. Képzeljék csak el! A majd öt méter hosszú, közel kéttonnás limuzin hang nélkül, teljesen némán és méltóságteljesen gurulni kezd, miközben szemlátomást árad belőle az erő. S csak gurul csendben tovább, gyorsul, egyelőre csak a gumik lágy surrogása hallatszik, majd végül felhangzik a V6-os benzinmotor visszafogott orgánuma. Ekkor végre fellélegezhetnek a gyalogosok, elmúlt az ezüst lopakodó okozta veszély, a Lexus elhagyta a vadászterületét.

Ilyen kívülről a Lexus, amely „belülről", ha lehet még nagyobb élmény! Kulcs nincs hozzá, jeladó zsebben, a kilincs megérintésére kiold a zár és feltárul a japán technokrata szentély. Fekete bőrülés - később kiderül hűthetőek és fűthetőek - hívogat, így nem is tétovázom, gyorsan a méreteimre állítom az elektromos gombokkal. A szintén elektromosan mozgatható fa kormány a start-stop gomb megérintésére felém mozdul, apró figyelmesség ez, jól jön ki- és beszálláskor. Az Optitron műszerfal és a színes navigációt is „kivetítő" nagyképernyős középkonzol is feltámad, a klíma halkan surrog, csak a gépháztető felől nem hallani semmit. D-be húzva a váltókart a helyzet változatlan, hogy mégis működik a Lexus, akkor derül ki, amikor felengedem a fékpedált. Finoman, némán és méltóságteljesen megindul a nagy tömeg.
Ilyenkor, indulásnál és lassú tempónál csak egy nagyteljesítményű (adatai: max. 147 kW és 275 Nm) elektromotor dolgozik; a 296 lóerős, V6-os benzines egység csak nagyobb sebességnél veszi át a hajtást. Szükség esetén persze össze is dolgoznak, lassításkor és fékezéskor pedig a motor kikapcsol és az elektromotor a mozgási energiát az akkumulátora újratöltésére használja. Ennek eredményeként a rendszernek egyáltalán nincs szüksége külső forrásból történő töltésre.
Menet közben az átmenetekből se én, a vezető, se a többi utas szinte semmit nem vesz észre, maximum a V6-os motor hangját halljuk néha. Na, meg olykor-olykor hihetetlen erőknek lehetünk tanúi, ilyenkor alig győzünk belepréselődni az ülésekbe, a GS450h pedig vadul tör előre. Jókedvében akár még a farát is megcsóválja, a menetstabilizáló azonban hamar gátat szab a lelkesedésének, luxuskocsi ez kérem, nem pedig nyeretlen kétéves sportkocsi. Az erő azért mindenkor vele van, az utastérben honoló csend, a könnyen járó, változó áttételű kormány, a finom működés miatt viszont ezt nehéz átérezni. Csak kanyarokban, jobb esetben kanyarok előtt tudatosodik bennem, hogy mennyivel is száguld a nagy tömeg, ekkor jöhet a fék, amely szerencsére hamar véget vet a lendületnek.
Aztán újra a gázpedálé, a gyorsulásé a főszerep, mégis leginkább a gyári adatok írják le a Lexus fürgeségét: 0-ról 100 km/h-ra 5,9 másodperc, végsebessége 250 km/h. A futómű gombnyomásra állítható, Magyarországon a Sport állás felesleges, mivel a normál üzem éppen megfelelő kompromisszumot nyújt kényelem és sportosság terén.
Lassan, a közlekedési szabályokat betartva is élvezet a Lexussal suhanni, a vörösesbarna fával díszített kabin néma, az úthibák csak a legritkább esetben jutnak be, a majd' másfél milliós feláras Mark Levinson hi-fi pedig hihetetlenül jól szól. Csak felsőfokot használva lehet beszélni róla, nem úgy, mint az érintőképernyős „agyról", amely ugyan a DVD alapú navigáció kivételével pofonegyszerűen kezelhető, de mindig maszatos. A váltó körüli faborítás szintén, én külön takarítószemélyzetet tartanék hozzájuk.

Autópályán is tökéletes a nyugalom, a távolságtartó tempomat tulajdonképpen mindent elintéz helyettem, nekem csak a kormányt kell tekergetnem. Ugyanez a berendezés a fogyasztásra is igen jótékony hatással van, a Lexus simán eljár 10 liter alatt, igaz a hatótáv még így sem túl jelentős. A csomagtér szintén kicsi (280 liter), de így az akkumulátorok legalább nem az utastértől veszik el a helyet. Ott minden rendben van, jó a helykínálat, majdnem hiánytalan a felszereltség, csak a kukacoskodás mondatja velem, hogy igazán behúzhatnák elektromotorok az ajtókat, és lehetne négyzónás a klíma.
Különösen a 15 milliós ár ellenében, de ha igazságos szeretnék lenni, akkor el kell ismernem, hogy a Lexus ezért az összegért egészen különleges élménnyel ajándékozza meg a vásárlót.
Utolsó frissités ( 2010. szeptember 20. hétfő 01:23 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum