Suzuki Swift Sport 2011 - A legtutibb

A randi – vele – meglehetősen rövidre sikerült. Nem tartott tovább egy óránál. De ennyi is elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, ma a Swift Sport a legtutibb Suzuki Magyarországon. Második randit - is - akarok!

Ami a 136 lóerős motor fényében elég meglepő. Például egy Hyundai Elantra 1,6-os négyhengerese alig négy lóerővel gyengébb, - kollégámmal ellentétben - mégsem hoz lázba. Ráadásul még Suzuki is, márpedig az utolsó hosszú távú kalandom a mi autónkkal nem volt éppen sikeres. Egy régi, olajzöld háromhengeres és ötajtós Swift hátsó ülésével zajlott le, ahonnan egy Veszprém-Szeged út után ordító hát- és derékfájással szabadultam, menekültem. De rég is volt. Szerencsére.

És igen, a 136 lóerős 1,6-os szívómotor nem képes csodákra. A gyári adatok az átlagosnál ugyan jobb menetteljesítményeket ígérnek, 0-ról 100 km/h-ra 8,7 másodperc alatt gyorsul, végsebessége pedig 195 km/h a Swift Sportnak, de a turbós (esetleg 2 literes szívómotoros, 160-200 lóerő körüli) konkurenciával nem tudja felvenni a versenyt. (Talán nem is célja.) Nem veti szét atomjaira a karosszériát a nyers, brutális erő; nem gyűri fel maga után az aszfaltot, nem koppan a vezető feje minden gázadásnál a fejtámlán, s az utasok sem fognak feltétlenül remegő lábakkal és kavargó gyomorral, rémült arccal kiszállni belőle. Gáz? Ugyanakkor a motor felettébb pörgős, legnagyobb teljesítményét 6900-as fordulaton adja le, ugyanakkor alul sem nyomatékszegény, vagyis bármikor kész egy élvezetes - de nem gyilkos - futamra.

Vagyis remek kvalitásokkal rendelkezik az - elődben is bevált - M16A kódjelű motor továbbfejlesztett változata. A - korábbinál 11 lóerővel - nagyobb teljesítmény elsősorban a jobb hengerfeltöltésnek, javított szívó- és kipufogórendszernek, valamint a nagyobb szelepemelésnek köszönhető. A levegő optimális áramlásáról szívó oldali változó szelepvezérlés és változó szívócsőhossz gondoskodik. A jobb hengerfeltöltés a simább beömlőnyílásokból, a szelepvezérlés módosított nyitási idejéből, a szívó oldali nagyobb szelepemelkedésből, valamint a változtatható szívórendszerből adódik. Közepes fordulatszámon a beömlő levegő útjában lezáródik egy szelep. Ha a motor ennél kisebb vagy nagyobb fordulatszámon üzemel, a szelep nyitva marad, s az út a beömlőszelepekig  jelentősen lerövidül. Így javult a nyomaték-karakterisztika és csökkent a fogyasztás, száz kilométerenként mindössze 6,4 liter üzemanyagot igényel a Swift Sport.

Ennyit a technikáról, s most vissza az élvezetes vezethetőséghez, amit elsősorban a futómű, a kis mozdulatokra is reagáló, pontos kormány és a kettős kipufogó hármasa garantál. Utóbbi rendkívül lelkesítő hangokat produkál a gázpedál és a fordulatszám állásától függően. Magas fordulaton pörgetve az aggregátot hátborzongató, libabőröztető módon ordít és üvölt, nem V6-os vagy V8-as ugyan, de tökéletes adja a méregzsákot, becsukott szemmel simán elhiszem neki, hogy 20-30 lóerővel erősebb a valóságnál, s döntetlenre hozza a meccset a Clio Sport ellen. Ha meg ráunok, akkor elég egyet, kettőt felkapcsolni, aztán elnémul, átadva a terepet a gyári rádió hangszóróinak. A megerősített futómű is partner a tempós haladásban, a sarkokra kitolt kerekekkel, a kiszélesített nyomtávval és az alig dőlő karosszériával minden körforgalom vidámparkká változik, csak bátorság meg gáz kell hozzá, a többit elintézik az aszfalthoz veszettül ragaszkodó 17 colos kerekek és az egyedi hátsó futómű-geometria. A gyors, elnyújtott kanyarokkal, ívekkel sincs gondja a Sport Swiftnek, ahogy az úthibákkal sem, még a nagyon vacak Budapest környéki utakkal is jól boldogult, anélkül, hogy szétrázott volna. A fék pedig „csak" észrevétlenül tette a dolgát, vagyis bőven elég az autó teljesítményéhez. Nem így a külön ehhez a típushoz fejlesztett - az egyes kettes fokozat például tripla szinkronos - váltó, amely pontos, de nem bírja a durva bánásmódot, érdemes lassan, finoman tolni az aktuális gangot.

Az első sportülések is - majdhogynem - tökéletesek, az egyedüli gond velük - pontosabban a jobb eggyel -, hogy a támla előredöntése után nem talál vissza az eredeti állapotába. Remélem, hogy nem csak én voltam béna. A sportos fogású volán is nagyon tág határok között állítható, a kerek műszerek vastagabb krómcsíkot kaptak, a műszerfal és középkonzol együttese meg néhány díszítőelemet. A felszereltség magas, szinte minden benne van, de úgysem ez a lényeg. Persze az ESP, a hét légzsák vagy a bi-xenon fényszóró olykor jól jön, nagy „öröm"... Végül a Swift Sport kívülről is jól mutat, nagy hűtőrács, sportos hatást keltő ködfényszórók, diffúzor határozzák meg a kiállását, tessék csak megnézni a képeket!

Alig egy órát tartott ez a találkozó a Swift Sporttal, ami után nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam találkozni vele. A legtutibb, legvagányabb Suzukival. Ja, és a gyári fogyasztás sem mese, csak ésszel...