1983-ban európai körutunk első állomása Zeltweg, az osztrák futam helyszíne volt és itt tapasztalhattam meg, mennyire más élőben, a helyszínen nézni, mint a televízió képernyője előtt. A hatalmas hanghatás, az óriási tömeg és a 300 km/h felett száguldó technikai csodák… Véglegesen beleszerettem. Ott és akkor, ha valaki azt mondja nekem, hogy 3 év múlva Magyarországon a FORMA-1 kellős közepén találom magam, hazug embernek neveztem volna az illetőt, pedig így történt. Hosszas tárgyalások után 1985-ben megállapodás született, és a „keleti blokk” kommunista országában FORMA-1 versenyt rendeztek. Lelkesen jelentkeztem én is a sportbírói képzésre a többi 920 fővel együtt és végig csináltam az oktatást, ami valamikor 1985 novemberben indult, olyan oktatókkal, mint Zsembery Jenő bácsi, Szamos Miklós, Bessenyey Krisztina.
Az oktatás keretén belül átfogó képet kaptunk a FORMA-1 működéséről, a belső világáról, a szabályokról és mindenről, amely ilyen szintre emelte ezt a technikai sportot. „Nagyon lényeges,hogy mi SPORTBÍRÓK leszünk, a poszton lévők, a technikai beavatkozók, a tűzoltók, a boxszemélyzet, a toronyszolgálat” - mondta el hangsúlyosan többször Szamos Miklós. Írom ezt azért, mert egyes „médiamunkások” pályamunkásoknak nevezik a sportbírókat, SPORTBÍRÓK kérem! Azalatt folyamatosan épült a pálya Budapest közelében, Mogyoródon, amit mi is 1986 márciusában „begyalogoltunk”. Mindenkinek elnyerte a tetszését a vonalvezetése és mint félig már szakemberek megállapítottuk, hogy technikás pálya lesz. Közben volt Cooper-teszt, majd következtek a vizsgák és máris mintegy 420-an mint FORMA-1 sportbírók Kiskunlacházán a crosspályán találtuk magunkat, ahol megtörtént a beavatás.
1986 májusban elkészült a Hungaroring és a gyorsasági szakág versenyén élesben mutattuk be tudásunkat, amellyel oktatóink meg voltak elégedve. Innen felgyorsultak az események, még egy-két eligazítás és elérkezett augusztus, a verseny időpontja. Csütörtökön már a pályán voltunk és tátott szájjal bámultuk a csodákat és azok pilótáit, Prost, Senna,Pique , Mansell akik szintén ismerkedtek az új küzdőtérrel. A versenyautókat közelről nézhettük, megtapogattuk a gumikat, a versenyzőkkel tudtunk néhány szót váltani és csodálkozva tapasztaltuk, hogy ők is emberből vannak. A második nap már úgy mentünk el a világhírességek mellett mintha minden nap találkoznánk, könnyen meg lehetett szokni. Szerencsém volt, toronyszolgálatra lettem beosztva (annak idején mindenki posztvezető szeretett volna lenni, reggel 8–tól délután 18-ig, égető nap, 33 C0 és egyéb nyalánkságok) és a Zsembery Jenő bácsi által vezetett irányító központ bejáratánál kellett felügyelni a rendet.
Emlékszem, Berni Ecclestone a FIA akkori elnökét Belastre-t hozta fel megmutatni az irányítást és mi Guszti barátommal kőkeményen kértük az akkredit kártyák felmutatását, és később láttuk hogy Berni elismerően bólogat felénk mutogatva Jenő bácsinak. Közben mentek az edzések és kaptuk az infókat, a Williams-Honda van vagy 1200 lóerős, vagy még több (ne feledjük 1500 cm2, turbós motorok) és hogy ez a Senna gyerek ez nagyon megy, ez nagyon tud. A közönség pedig csak özönlött mind a pénteki és a szombati edzésnapon a vasárnapi versenynapról nem is beszélve, az minden csúcsot megdöntött. Sok néző érkezett a „testvéri szocialista” országokból főleg az akkori NDK-ból és Csehszlovákiából.
A paddockban zajlott az élet, fontosabbnál-fontosabb emberek vonultak, ill. azoknak a le és felmenői (jellemző volt, hogy 6-8 éves gyerekek olyan VIP passokkal rohangáltak, mikor Ecclestone meglátta, a haja az égnek állt), továbbá komoly üzletemberek, és mint később kiderült a fehér asztaloknál születtek fontos döntések, amelyek befolyásolták versenyzők és csapatok további életét. A szombati időmérőn a fiatal és tehetséges Ayrton Senna bizonyult a leggyorsabbnak Lotus-Renault-val, mellőle honfitársa Nelson Piquet indult a Williams-Hondával, míg a második sorban Nigel Mansell szintén Williams-Hondával, illetve Alain Prost a McLaren-TAG-al. Izgatottan vártuk a vasárnapot a verseny napját, mégis a TV közvetítésnek köszönhetően legalább egy milliárd néző fogja figyelemmel kísérni az első „kommunista” FORMA-1-t, és végül sok ember számára tisztázódik, hogy Magyarország, ahol Puskás született az nem Afrikában, hanem Európában található!
A verseny előtti eligazításon amit Zsembery Jenő bácsi tartot, a Tyrrell-Renault csapat késett és csak azt láttuk hogy Ecclestone egy ötöst mutatott Ken Tyrrell-nek a csapatfőnöknek, mint kiderült ez nem öt percet jelentett hanem ötezer dollár büntetést! A versenyzők pedig „feszülten” figyelték az eligazítást, Arnoux lemászott a székek közé és az előtte ülő Berger cipőfűzőjét a széklábához kötötte, majd mikor vége lett Berger felállt és vitte magával a széket. Nagy röhögés, persze ő még kezdő volt, vele meg lehetett csinálni. Laza ebéd, rajtrács, himnusz, felvezető kör, majd 14 órakor rajt, és kezdetét vette ELSŐ MAGYAR NAGYDÍJ!
Igen, ez a miénk volt és mindenki magáénak érezte, csodálatos érzés volt ott és akkor 1986. augusztus 10-én. A pályán nagy harc dúlt a két brazil között, briliáns előzések, kifékezések, bravuros előzés Sennától a célkanyarban és minden, amit ez a technikai sport meg tud mutatni. Végül a rutinosabb Nelson Piquet nyert Senna előtt, a harmadik helyen Manssell végzett. S történt mindez 25 éve. Szöveg+foto: Nagy F László.
