Persze, normál kocsi esetében valószínűleg én is a
szürkét választanám a két szín körül. Mert ki jár zöld autóval?! Hát, a
postások, aztán hirtelen nem is jut más eszembe. Ja, meg az Aston Martin és a
Bentley sofőrök/tulajdonosok. Meg esetleg az ízlésficamos zöldek. Na jó, csak
vicceltem. Ők nem!
Az új Mazda2-esre viszont sok mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy
„normális" kisautó. Például kifejezetten jól áll neki a zöld külső. Annyira,
hogy a fotózásra a szürke tesztautónk mellé szereztünk egy ilyet. Így együtt
pózolt a két „kettes", s a zöld mellett szinte kivirágzott a szürke. Végre
annak is feltűntek a lendületes ívei, a merészen domborodó motorház, az izmos
első sárvédő vagy az izgalmasan emelkedő övvonal.
Aztán az is feltűnt, hogy a
Mazda2-es a kategóriájához mérten sem túlságosan nagy méretű, azaz ilyen
szempontból sem „normális". A japán kisautó ugyanis jelentősen „összement" az
elődjéhez képest: hossza 3885 mm, magassága 1475 mm, csak a szélessége (1685
mm) változott pozitív irányba. Ez pedig abszolút ellenkezik az aktuális „növekedési"
divattrenddel. A mérnökök azonban tudatosan választották ezt az irányvonalat,
így az alapváltozat súlyát 1 tonna alatt bírták tartani, ami hozzájárul a
környezetbarát építésmódhoz.
Összement, de mégsem szűkös: nem is érteném, ha nem tudnám a tengelytáv igen
meggyőző hosszát (2490 mm). Beszállásnál azért 180 centi felett nem árt
vigyázni a fejre, én például gyorsan megismertem a lapos szögben álló szélvédő
ezen hátrányát. A kabinban azonban már nem volt gondom, a vezetőülésben
kiválóan elfértem, a térérzet az alacsony övvonal miatt igen jó, a helykínálat
hátul is megfelelő egy fiatal családnak. Az üléskárpitok is szépek, a műanyagok
viszont mintha a cicanadrágos Balogh Tibi bandájából valók lennének: sötétek és
kőkemények! És profik, mert nem zörögnek, nem „sírnak feleslegesen", csak
fogdozni, kopogtatni nem kell „őket". A műszerfal és a középkonzol formája
egyaránt passzol a kisautók és a Mazda Zoom-Zoom imázsához, minden egyszerű,
ergonómikus, ám az audiókészülék kezelőfelületébe nem sajnáltak becsempészni
egy kis játékosságot.
A fiatalok igényeit szem előtt tartva több praktikus
ötletet is bevetettek a mérnökök: az ajtó zsebeiben nemcsak egy fél literes
palack, de egy A4-es térkép is elsüllyeszthető, a kardánalagút tálcáján pedig
egy nagyobb táskának, retikülnek is van szabad hely. A váltó - hasonlóan a
Mazda5-höz - felköltözött a középkonzolra, ezáltal sokkal gyorsabban és
biztonságosabban kezelhető. Az erősebb 1,3-as motorhoz tartozó alap, TE
felszereltség is nagyon bőséges, a biztonsági csomagból egyedül a TCS - a
kipörgésgátló - és a menetstabilizáló hiányzik, komfortlista terén pedig még
jobb a helyzet. A „kettes" Mazda csomagtartója éppen csak elfogadható méretű,
250 literes, az erősebb felépítésű konkurencia természetesen ennél többet
kínál.
86 lóerő ma már nem hangzik túl soknak, az alig 1000 kg feletti önsúlyú kisautó
azonban mégis jól boldogul. Persze főleg városban, ahol kifejezetten élvezetes
nyomni a gázt, tekerni a kormányt a gyorsan és pontosan reagáló Mazda2-ben.
Szinte úgy tűnik, hogy cikázásra született, netán kanyargós, hegyi utak
élvezetes leküzdésére. Persze csak addig, amíg jó minőségű az aszfalt, mert a
precíz irányíthatósághoz nélkülözhetetlen feszes futómű rossz úton nélkülöz
minden komfortosságot. És persze a motor teljesítményének a határait is ismerni
kell, szeret pörögni, viszonylag dinamikusan is megy, de a 13,4-es gyári
gyorsulási adat nem „jogosítja fel versenyzésre". Éppen hat liter alatti
átlagfogyasztása miatt azonban egy cseppet sem vagyunk rá mérgesek emiatt,
sportos, férfias motorhangja pedig egyébként is kárpótolja a vezetőt.
A 3 év vagy százezer kilométernyi garanciával kínált, japánban készülő kisautót
3 millió 449 ezer forintért "vesztegeti" a honi importőr. Ezért az összegért
élvezetesen vezethető, korrekt minőségi kisautót kapunk, s még a színválasztáson
sem kell morfondíroznunk: éljen a zöld!
