Télen is jó - Mercedes E320 CDI 4MATIC

Már szinte hallom, ahogy a hátsó kerekek felsírnak, miután koppanásig nyomom a gázpedált. 224 lóerő, annál is több Nm - én is sírnék, ha nekem kéne mindezt elviselnem. Aztán legnagyobb csalódásomra semmi ilyen nem történik. Még csak meg sem nyikkanak azok a fránya gumik. A nagy test viszont lazán, igen-igen meggyőzően megindul... Ja, hogy ez a Merci 4Matic?!

Ugyanez levelekkel borított, csúszós úton?! Az eredmény kísértetiesen hasonló! Nem rossz! Hóban mondjuk nem próbáltam, de ezek után simán elhiszem, hogy a 4MATIC gyógyírt jelentene a bénázásomra. És ez igencsak nyerő dolog! Mert nincs annál kellemetlenebb, amikor egy sok-sok lóerős és - nem mellékesen - milliós kocsival látványosan kínlódom a téli körülmények között. Magyarországon még ki is röhögnek! A 4MATIC-kal viszont ez nem fordulhat elő! A biztonság, a magabiztosság érzése pedig nekem megérné az 1 milliós felárat.

Ráadásul a négykerék-hajtáshoz nem társulnak negatívumok. Egy évvel ezelőtt még kritizáltuk a rendszerhez kapcsolódó ötfokozatú automatát. Luxusautóhoz mérten lassan kapcsolt, gondolkodott. Igen ám, de a legújabb modellekben már nem öt, hanem hétfokozatú váltó van beépítve. Gyorsan reagáló, gyorsan kapcsoló! Így nem csoda, hogy a 3 literes common-rail motor simán elboldogul a majd' 1800 kilós karosszériával. Méghozzá milyen jól! A 100 km/h-s sebességhatár átlépéséhez például alig több, mint 7 másodpercre van szükség. Ha pedig nincs rendőr, és van elég hely az autópályán (persze szigorúan a német Autobahnon), akkor simán viszi a 240-t. Kell ennél több?! Meg egyébként is: bármilyen sebességnél, bármilyen fokozatban - a játék kedvéért kézzel is kapcsolhatom - imponálóan ugrik a gázadásra.

Mintha nem is lenne a hátán az a jelentős tömeg! És dízel létére még a hangja sem rossz! Ennél jobb vezetési élményt már csak egy nagy V8-as nyújthat. A tankolásnál azonban a mínusz két henger - és a dízel üzem - megtérül. Ez a dízelmotor ugyanis simán megelégedett 9 liter gázolajjal 100 kilométerenként, pedig nem mindig kesztyűs kézzel bántam vele. A sportos hajtás amúgy az - alapvetően kényelemre hangolt - futóműnek sincs ellenére. A lengéscsillapítók helyzetfüggő szabályozását lehetővé tévő AGILITY CONTROL csomag zúzáskor is fölényes magabiztosságot szavatol, az ESP pedig finoman javítja a vezetői hibákat.

Amiben viszont egy kicsit lemaradt az E-osztály, az a design. Na, nem kell azért megijedni, csak arról van szó, hogy én biztos a C-osztály fiatalosabb, frissebb külsejével választanám az E-osztály belsejét. Ugyan a kerek lámpák sem mutatnak még rosszul, de azért az új C-osztály! Főleg az Avantgarde változat hűtőmaszkjával! Na, Merciben most az a csúcs!

Az utastérben viszont minden rendben van, sőt, az eggyel kisebb csillagos limuzin nem is képes versenyezni ezen a téren nagyobb testvérével. Minőségi, komfort, helykínálatban is magasabb szintet képvisel, hiányérzet nélkül utazhatunk egy ilyen Mercedesben. Csak a belső kárpitok, burkolatok színét nehéz eldönteni, a tesztautó márvány-fekete színkombinációja határozottan elegáns - de nem komor - benyomást kelt. A felszereltség teljesen igény szerint szabható, az egyetlen gátat a pénztárcánk vastagsága jelentheti, a 14 milliós alapár könnyen 20 közelébe tornázható. Ennek megfelelően cserébe példamutató a biztonsági csomag, felsorolni is nehéz az arzenál számos elemét. Csak csemegézve: ABS, BAS, ASR, ESP, adaptív fékrendszer hold funkcióval, vészfékezés esetén villogó féklámpával, PRE-SAFE rendszer stb..

Igazán meggyőző menettulajdonságokkal bír a Mercedes ötéves nagyautója, az E-osztály, 4MATIC rendszere igazán rossz tapadási körülmények között villantja meg tudását. Kár hogy drága, de E-osztály vásárlása esetén a nagyobb biztonság megéri a felárat. Inkább maradjon ki a nappa bőrkárpit, meg az AMG felni!