Nem egyszerű nekem, de nem könnyű a modellfrissített
Toyota Aurisnak sem, felkelteni az Önök figyelmét olyan autók után, amiket az
előbb felsoroltam. Ámbár az is elképzelhető, hogy egyébként sem venné túl
sikeresen ezt az „akadályt", valljuk be, a kompakt japán - külsejét tekintve - csendben
meghúzza magát a mezőnyben, focinyelven szólva alibizik, nem csoda hát, hogy nem
éppen az autóbuzik vagy a megszállott autórajongók kedvence. Szimpla helyváltoztatásra
szolgáló négykerekű, mely akár a megbízhatósági listák éllovasa lehetne, ha
Corollának hívnák. De nem, az Aurishoz kapcsolódó statisztikákat meg én nem
ismerem, úgyhogy a szememben marad egyszerű,...
S akkor most rögtön cáfolom is magam, ugyanis azon ritka „állatfajhoz" tartozom,
akinek bejön az Auris formája. Legalábbis ebben a kék színben. Ez a fényezés
életet lehel az amúgy „semleges" karosszériába, megszépíti, kicsinosítja,
eladja a Toyotát. Nem tudom, hogy más színben tetszene-e az Auris, de ebben
bejön, ez a lényeg. És most, ha már ráncfelvarrásról beszélünk, nézzük a
különbségeket az elődhöz képest, megpróbálom nagyjából összeszedegetni azokat.
Ami leginkább szembetűnhet számunkra, az az új első-hátsó lökhárítópáros, melynek
köszönhetően az Auris hossza 25 mm-rel megnőtt. Sokkal fontosabb azonban a
méretnövekedésnél, hogy jóval fiatalosabb, dinamikusabb a frissített kiadás,
ehhez persze már hozzájárult a módosított hűtőmaszk, motorháztető lámpatest
triója is.
Ha már a különbségeknél tartunk, zongorázzuk végig az utastérben is ezeket.
Elsősorban a minőségen, a minőségérzeten igyekezett javítani a Toyota,
finomodtak a kárpitok és a műanyagok - a kórós kopogtatók értékelni fogják a
puhább műszerfalat -, továbbá kicserélek néhány olyan zavaró részletet, mint a
kényelmetlen kézifék, vagy a rossz fogású kapcsolók. Apróságok, mégis fontos részletek.
S valóban, a Toyotával kellemes volt, igaz, hogy a tesztautó nagyon-nagyon
magas felszereltséggel bírt.
Finom - de talán nem prémiumszintű - bőrkárpitozás kényeztetett az üléseken, az
ajtókon, sőt a nemes anyagból jutott a műszerfalra, így az már majdnem
természetes, hogy a lapított aljú kormányt és kézifékkart szintén ez borította.
A helykínálattal nincs baj, eddig sem volt, a sík hátsó padló például három
utas nyomorgás nélküli utazását is lehetővé teszi, mégis inkább a
felszereltségével tűnik ki az átlagból az Auris. A SOL NAVI szinthez járó
érintőképernyős navigáció, a kétzónás klíma, a sok-sok elektromos kütyü
kellemesen gondtalanná varázsolja a Toyotázást. Ezen túl is rengeteg praktikus
ötlet rejtőzik a kabinban, többek között a dupla kesztyűtartó - amely nem
jelenti az egyetlen pakolási lehetőséget -, és a szellőzőnyílások elé
helyezett, egyúttal hűtött italtartók. Mégsem hibátlan az Auris, vannak
idegesítő részletek, azt gyanítom például, hogy az ajtókilincsek és zárak
formája 20 évvel ezelőtt is ilyenek lehettek. Illene kicserélni vagy csak én
vagyok rigolyás?! A csomagtartó 355 literes.
Máris következik az 1,6-os benzinmotor, melytől féltem előre rendesen. No, nem az
alulmotorizáltságtól, hiszen az adatlapjából kiderül, hogy 132 lóerős, ami
több, mint elegendő, inkább az étvágyától, fogyasztásától tartottam. Aztán
szerencsére csalódtam benne, de nagyot és pozitívan: ha valamit ki kellene
emelnem a Toyota jó tulajdonságai közül, valószínűleg az étvágytalanságára
szavaznék - a gazdasági válság miatt mindenképpen. A hat és feles átlag ugyanis
úgy jött ki, hogy nem figyeltem oda különösképpen, ráadásul a teszthét során
volt minden: országút, város és autópálya egyaránt. Igaz, a takarékos vezetést
váltásra figyelmeztető nyilacskák is jelzik a műszerfalon.
Kis étvágyú, ugyanakkor menni is tud az Auris, méghozzá finoman és kulturáltan,
vagy felpörögve, sietősen; nem gond számára egyik fajta haladás sem. Alacsony
fordulatszámon azonban feltűnő a csendessége, visszafogott karaktere, ami 4000-nél
megváltozik, ott előveszi „rosszabb" énjét, s megmutatja, hogy a 132 lóerő az
132 lóerő. Persze, hangosabb, nagyobb a zaj az utastérben, de még nem
elviselhetetlen, különösen, ha a dinamikáját is figyelembe veszem. Szóval
abszolút sofőr és sebességváltó-függő a Toyota viselkedése; a hatfokozatú váltó
áttételeinek köszönhetően azonban még autópályán is csendben haladhatunk a
megengedett legnagyobb sebességet betartva. A futómű szintén jó kompromisszum,
nem rázza ki a veseköveinket, ám nem is sportautós élmény vele a kanyarodás. Ez
nem is baj, arra ott van a Megane RS vagy a Civic TypeR, a Toyota Auris más
ligában játszik, némán, alázatosan teszi a dolgát, mindenfajta élvezeti faktor
nélkül. Ahogy már említettem, a benzinkútnál aztán mégis mosolyt csalt az
arcomra. Nem is olyan apró szépséghiba viszont, hogy az ESP felára, 160 ezer
forintot kérnek érte.
Ez különösen az 5 millió 910 ezer forintos vételár ismeretében fájó, de ennél
jobban nehéz belekötni az Aurisba, amely majdnem tökéletes szürke eminenciás,
luxuskategóriába illő felszereltséggel.
