Mindenki másképp csinálja... A kompaktok osztálya
mind a vásárlók, mind az autógyártók szempontjából az egyik legérdekesebb és
legizgalmasabb kategória. Hihetetlen a kínálat, óriási a verseny a vevők
kegyeiért, az összes résztvevő a tudása legjavát nyújtja. A bevezetőben
felsorolt néhány példa ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a piacon szereplő
típusok közel sem egyformák, a márkák igyekeznek saját ízlésviláguk szerint
fűszerezni a modelljeiket.
A Toyota Auris hibrid! Néhány évvel - és egy névváltással - ezelőtt még simán
megkapta volna tőlem a világ legunalmasabb kompaktja címet, ám most ezt inkább
a Golfnak adom. Ez a Toyota ugyanis abszolút nem unalmas. Képzeljék el, hogy
hibrid. Hibrid a kompakt kategóriában! Egyelőre senki sem csinálja utána...
Egyébként is... a múltkor dicsértem a külsejét kékben, most ugyanezt teszem: csakhogy
ezúttal fehérben. Emberek! Lehet, hogy a Toyota Auris jól néz ki?! Bizony, egy
jól választott színnel, lehetőleg élénk színnel igencsak kirí a japán a
hétköznapi szürkeségből, mutat és öltöztet.
Lustaságomból adódóan a belsejére ezúttal nem térnék ki részletesen, akit
érdekel, keresse meg az eggyel ezelőtti Auris tesztünket. Inkább csak az
eltéréseken futok végig, miben tér el a hibrid-változat a „normálostól". Például
a váltókar kialakításában, illetve annak hiányában a HSD esetében. Ugyanis a
Priushoz hasonlóan ebben sincs „rendes" váltókar, a szépen ívelő középkonzolon
csak egy apró joystick-szerűség van, irányváltó - azaz előre- és hátramenet -
funkcióval. Alatta pedig három gomb: EV, Eco és Power, melyek feladatára később
még visszatérek. És természetesen mások a műszerek is, eltűnt a hagyományos
fordulatszámmérő, helyére egy olyan egység került, mely a motor aktuális
teljesítményét, illetve munkafázisát mutatja. Körülbelül ennyi, ha nem
számoljuk a több funkcióval bíró fedélzeti számítógépet és a kékes színű
háttérvilágítást.
Immár jöjjön a hajtáslánc, az Auris ékessége. Magát a rendszert nem érdemes
sokáig elemezni, magyarázni, ugyanaz, mint a Priusban: villanymotor és 1,8-as
benzines, 136 lóerős összteljesítménnyel és háromféle üzemmóddal. Itt kapnak
szerepet a váltó alatt „pihenő" gombok - emlékeznek még: EV, Eco és Power -,
kiválaszthatjuk, hogy miként szeretnénk közlekedni az Aurisunkkal. EV módban az
Auris- némi gumisurrogás kíséretében - hangtalanul suhan, pusztán elektromos
módban. Izgalmas, mert nem mindig működik a dolog: nagyban függ az akkumulátor
töltöttségétől, a sebességtől, valamint a jobb lábunk finomságától. Talán pont ezért
hamar függővé teszi a pilótát, legalábbis engem, ahol lehetett kapcsoltam,
élveztem a néma gurulást, a járókelők legnagyobb elképedésére.
Aztán ott az Eco mód, amely engem is elképesztett, mikor először mentem fel
vele az M7-M1-es közös szakaszára. Igazság szerint figyelmetlen voltam, még
csak ismerkedtem a Priusszal, akarom mondani az Aurisszal, felkanyarodtam az
autópályára és gyorsultam. Azaz csak gyorsultam volna, mert a hibrid paripám
annyira nem működött velem együtt, hogy egészen kétségbe estem. Gondolkodtam is
magamban, ilyen a Priusban nem volt, nem emlékeztem, hogy erőtlen lett volna,
akkor most mi van?! Hát, Eco mód, az van! Városban, országúton, tartani a
forgalom ritmusát, komótosan, szépen, nyugodtan haladni, gurulni, vagy ahogy
fotós kollégánk szokta, 90-nel roncsolni bőven jó. De autópályára felhajtani,
gyorsulni?! Kérem, ne próbálják ki!
Arra ott van a PWR állás, ahol új erőre kap az Auris HSD, megmutatva
mindenkinek, hogy ez a hibrid bizony nem kispályás, menni is tud, nem is
akárhogy. Azt hiszem, ilyenkor mind a 136 ló kimutatja a foga fehérjét, nem
fogják vissza magukat, „dobog a patájuk" is rendesen, villany és benzinmotor
dolgozik együtt, üvöltve, sebes száguldásra késztetve az Aurist. Ugyanakkor ez
a legfárasztóbb, legidegesítőbb mód, ez illik a legkevésbé a kocsi hibrid
voltához, a benzinmotor erős gázadásnál folyamatosan magas fordulaton üvölt,
hála az E-CVT váltónak, elnyomva hifit, beszélgetést, és úgy egyáltalán
mindent.
A másik két mód jóval harmonikusabb, kihasználva az Auris elektromos voltát,
pedig városon kívül, 50 km/h felett a villanymotor - emelkedőnél, előzésnél - szintén
csak rásegít. Alatta nem kizárt a villanyos elindulás és haladás, aztán szépen
bekapcsol a 98 lóerős, Atkonson ciklusú erőforrás és átveszi az irányítást. Más
szempontból az Auris megfelel a kategóriatársainak, a futóműve stabil, a
kormánya steril, kanyarogni, parkolni vele épp olyan, mint a Priusszal. Fékezés
terén viszont még le is pipálja a konkurenciát, alacsony sebességnél érezni az
extra rásegítést. Na és persze fogyasztás terén is jól áll a hibrid Auris,
habár a 3,8 literes gyári átlagot nem sikerült produkálnom. A téli gumi és a
jobb lábam ismeretében a 6,1-es érték kifejezetten kedvező.
Nem így az autó ára, az Auris HSD 6 millió 475 ezer forintért vihető haza,
Magyarország - más országoktól eltérően - egyelőre még nem támogatja a
környezetbarát autózást. Ja, a felszereltség minden igényt kielégít, tényleg
mindent, a csomagtartó meg 310 literes. Ennyi! Hiába, mindenki másképp
csinálja...
