Toyota Corolla 1.4 D-4D Luna - Nem feledve

Ez a fehér Toyota Corolla annyira szürke, hogy még a létéről is megfeledkeztem. Csak a jegyzetfüzetemet lapozgatva jutott eszembe, hogy volt ilyen dízel tesztautó.

Már megint itt tartok, ha Toyota, akkor nem emlékszem semmire; jellegtelen, szürke, japán autó. De hohó, az áll a noteszemben, hogy több mint 1400 kilométert autóztam vele. Mi van?! Egy dízel Corollával?! Akkor annyira azért mégsem lehetett gáz, vagy?!

Ja, már kezd rémleni, mintha baromi keveset fogyasztott volna ez a fehér Toyota, csak bele kellett ülni, nyomni a gázt, s tette a dolgát, takarékosan. Így aztán jól elautózgattam vele, elvitt A-ból B-be, B-ből A-ba, aztán C-be, és így tovább, méghozzá nagy megelégedésemre. Nézzük csak meg a felírt számokat, fogyasztás 5,3 liter 100 kilométerenként, zárójelben pedig, hogy mindenféle odafigyelés nélkül. Ez első, második és sokadik hallásra is igen jó értéknek tűnik.

Újabb megjegyzés: kényelmes vezetőhely, nagy fotel. Aha, elfértem benne az 1,80-as magasságommal és a nyolcvanvalahány kilómmal, nem nagy cucc. Ám a megtett, sok kilométer azt mutatja, hogy jól is éreztem benne magam. Nem volt hát- vagy gerincfájás, és nyafogás, a nagy ülő- és háttámla-felületek és a tömésűk épp az én ízlésemnek feleltek meg. Meg azoknak, akiket vittem magammal, senki nem panaszkodott, sem elöl, sem hátul. Nem nyomták a hátamba a térdüket, nem kértek fodrászt a kiszállás után, nem ért össze a válluk, azaz széltében, hosszában és magasságban is elég helyet kínál a Corolla. Az utastér és műszerfal designja viszont abszolút semleges, érzelemmentes, éppen annyira modern, hogy fiataloknak és kevésbé fiataloknak is bejöhessen. Így a színek, kárpitok alapvetően sötétek, a hangulatot igazából csak a középkonzol fémes csillogása és a műszerek kellemes megvilágítása dobja fel. Utóbbiak amúgy pont olyanok, mint az Aurisban, a rádió és a klíma kezelőgombjai pedig nagyok, egyértelműek. Semmi meglepetés, fő a nyugalom. Illetve a kormány lapított aljú, akár egy sportkocsiban, és multifunkciós, a kesztyűtartó meg dupla, ellensúlyozva a kicsi ajtózsebeket. A csomagtartó ugyan négyszázötven literes, vagyis nagy, praktikussága mégsem vetélkedhet egy ötajtós modellével. S csak a hagyományos kulcsról vagy a kabinból nyitható.

Visszatérve a takarékos dízelmotorra, alig 1,4 literes, pontosabban 1364 cm3-es, 90 lóerős és négyhengeres. A csúcsnyomatéka 205 Nm, amit 1800-as fordulatszámon ad le. 11,5 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, végsebessége 175 km/h. Ennyi a történet röviden, papíron, úgy tűnik, semmi különöset, kiemelkedőt nem nyújt a D-4D erőforrás. Talán a korábban tárgyalt fogyasztás kivételével így is van, emellett felettébb csendesen, kulturáltan teszi a dolgát, vagy inkább az utastér hangszigetelése első osztályú. A hatfokozatú váltóval pedig könnyű a húzózónában tartani az Euro5-ös besorolású aggregátot, amely már 1500-as fordulaton feléled, aztán 1800-nál leadja a csúcsnyomatékát, majd 3500 felett kifullad. Elég széles tartományban használható hát, de 2500-as fordulatszám fölé teljesen felesleges hajszolni. Minek, nem sportkocsi ez, egyébként is ki akarna rohanni egy lépcsőshátú dízellel, a futómű is inkább jóindulatúan kényelmes, megszűri az úthibákat, persze Magyarországon mindet lehetetlen.

Érdekes módon azonban a limuzin forma még mindig nyerő hazánkban, a zsebfüzetemet tovább olvasva ugyanis kiderül, hogy többen is megdicsérték a karosszériáját. Méghozzá fiatalok. Tagadhatatlan, hogy a fehér szín jól áll neki, s a tavalyi év során végrehajtott ráncfelvarrás sem csúfított a Corollán. Új a hűtőmaszk, lámpa együttes, a visszapillantó tükörbe index költözött, s körülbelül ennyi. Ahogy a cikknek is lassan vége, méghozzá kifejezetten pozitív végkicsengéssel, a Corolla legnagyobb örömére. És persze a leendő tulaj szintén boldog lehet, ilyen fogyasztással a mai időkben. Csak az 5 millió 290 ezer forintot kell leszurkolni érte.