Pedig előttem üres volt a „pálya", autók sehol,
minimum két sáv szabad, mégis minden kanyarban fékeztem, izgultam, és - szégyen
vagy sem, de - leizzadtam. Aztán szép lassan - igen lassan - hozzászoktam a
Toyota irdatlan méreteihez.
Ugyanis nem véletlen ám, hogy a White Star Line hajótársaság gőzhajójához
hasonlítom a Land Cruisert a címben, mert mikor egy nagyon jó barátom meglátta
a gép körvonalát, illetve nagyságát, csak ennyit kérdezett: Mi van, ma hajóval
jöttél? Ha pedig hajó, akkor legalább Titanic, a Land Cruiser szintén óriási,
luxus és „érinthetetlen", óceánjáró a csónakok között, az autók Titacincja.
A LC formája sem rejti el, takargatja a méretét - 4760/1885/1850 mm -, a
szögletes karosszéria bájosan drabális, finoman agresszív, és minden szögből
nagydarab. Nagyok a felnik, a gumik, a kerékjárati ívek, masszívak a fellépők,
a motorháztető étkezőasztalnyi, a fényszórók kitüremkednek a kasztni sarkaiból,
a függőleges, krómozott hűtőmaszk abszolút „gyalogosbarát". Épp ezért a Toyota vigyáz
rájuk, na meg az autóra, kamerák óvják a beláthatatlan helyektől, elöl és
oldalt egyaránt.
Nehézkes pontja a Toyotának az oldalra nyíló hátsó ajtaja, nem pusztán azért,
mert angolosan, japánosan rossz irányba nyílik, de valóban súlyos darab.
Szerencse, hogy az ablaka külön nyitható, úgyhogy ha valaki át bírja emelni a
csomagokat a magas „támfalon", akkor innen is megtöltheti a rakteret, ami amúgy
hét üléssel 106, öt üléssel 621 literes.
S még valami a külsővel kapcsolatban, erősen „hiányoltam" a gyöngyházfehér
fényezésről a figyelmeztető matricát: a fellépő használata kötelező. A japánok,
pontosabban a keleti népek amúgy is imádnak ilyen matricákat ragasztgatni
mindenhová, hát miért éppen ezt felejtették el?! Mindegy is, a lényeg, hogy
miután bejutottunk a kabinba, teherautós magasságban ülhetünk, jellemző, hogy a
BMW X5-ös és társai eltörpülnek mellettünk. Beszálláskor egyébként a kormány és
az ülés diszkréten a háttérbe húzódik, hogy gyújtásra aztán ismét hadrendbe
álljanak. Ha más ült előttünk a Land Cruiserben, akkor elektromosan szabhatjuk
magunkra még a volánt is, rengeteg a lehetőség, jó játék az ergonómiáért. A
hátsó üléssorok is részben elektromosan mozgathatók, a leghátsó például a
poggyásztérből, és a helykínálat minden igényt kielégít. Igaz, hogy a hatodik,
hetedik férőhelyet nem próbáltam, öreg vagyok én már a bemászáshoz, de jóval
fiatalabb unokaöcsémnek és unokahúgomnak kifejezetten tetszett. A tetőből
lenyitható DVD egység szintén, a külön temperálható klímaberendezés dettó,
teljesen lefoglalta őket az utazás során a rengeteg elektromos kütyü.
A vezetőnek is jut elég, állítható a légrúgók magassága és keménysége, van
merevlemezes navigáció, lejtmenetvezérlő, központi Torsen-differenciálmű, és
két különböző összkerék-hajtási mód. Aztán volánról vezérelhető Bluetoothos
telefon, és radaros tempomat, csoda, hogy még vezetni kell ezt a
„szörnyeteget", az ember lassan rábízhatja magát az elektronikára. Egyébként a
belső kifejezetten kellemes, a bőrülések nagyok, a fabetét ízlés kérdése, a
hi-fi szépen szól, a berendezésben, felszereltségben nincs hiba.
Viszont a motor, az csak négyhengeres. Pedig 3 literes, vagy pontosabban 2982
cm
3-es, mégis csak négy hengere van. Ezen kívül aztán nincs is semmi
hibája, a 173 lóerős common-rail erőforrás igen-igen tisztességesen teszi a
dolgát. Nem könnyű neki, minimum 2 tonnát kell neki cipelni, ám a 410 Nm
csúcsnyomaték, amely 1600-as fordulattól egészen 2800-ig a rendelkezésünkre
áll, mindent elintéz. Nekünk csak a gázt és a féket kell nyomni, az
ötsebességes automata váltó vajpuhán és intelligensen dolgozik, folyamatosan az
ideális zónában tartja a fordulatszámot. Ennek köszönhető, hogy a Toyota a
méreteit meghazudtoló fürgeséggel mozog, körülbelül 12 másodperc alatt gyorsul
100 km/h-ra, végsebessége 175 km/h. Az autópályán megengedett sebesség azonban
bőven elég neki, felette már belegondolni is rossz, hogy mi történhet, igaz az
elektronika és az erős fékrendszer hatásosan ügyel ránk. Mégis jobb krúzolni
vele, nyugodt tempóval rettentően kényelmes, az úthibák teljesen távol maradnak
a kabintól, a motor halk, a fogyasztás visszafogott. Hihetetlen, de a nagydarab
vassal számítógépe kilenc és fél literes átlaggal vidított fel engem, hogy
aztán tankolásnál jöjjön a feketeleves, közel 90 liter gázolajjal lehet feltölteni.
Igazi, kemény terepre nem vittem a Toyotát, féltettem a gyönyörű fényezését, és
az utcára is alkalmas Bridgestone gumik tudása is nyilván véges, ám a gyári
adatok szerint imponáló képességekkel bír az alvázas Toyota. Ha valaki bátor,
és nem tartja vissza a 18 és fél milliós vételár, nyugodtan próbálkozzon vele.
