Kezdjük a hibáival! Kicsik az ajtózsebei! Az
érintőképernyős navigáció menüjét meg tanulni kell. A hátsó ablakon pedig alig
látni ki, végül a CVT váltó miatt gyorsításnál erős a motorhang. Ennyi! Nincs
tovább! Nem lehet, nem érdemes tovább kötekedni! A Prius ugyanis annyira
egyedi, újszerű és nem utolsósorban jól használható hybrid, hogy vélt vagy
valós hátrányai messze eltörpülnek a pozitívumai mellett.
Még vezetni nem tudó Édesanyám is azt mondta, hogy ez a neki való autó.
Legalábbis miután megmutattam neki a Toyota automata parkolási rendszerét. Mert
néhány „gombnyomás" az érintőképernyős monitoron, s a Prius beáll az általunk
előre kijelölt helyre. Jobbra merőlegesen hátra, balra merőlegesen hátra, vagy
balra párhuzamosan, illetve jobbra! Ahogy csak akarjuk! A lényeg, hogy magától!
Nekünk csak annyi a feladatunk, hogy a fékpedálon tartsuk a lábunkat, s
szabályozzuk a gépjármű sebességét. Minél lassabban engedjük a Priust tolatni,
annál pontosabban végzi el a műveletet. Király, no! Még Laci barátom sokat
látott szeme is tágra nyílt a magától tekergő kormány láttán.
A nagy, színes érintőképernyőt persze nem csak a hátramenethez lehet használni,
innen vezérelhető a Magyarországot cica, zsiráf és kutya parkoló - vagyis
Auchan - szinten ismerő navigáció, az audiorendszer, valamint számos apró
funkció. De még ennél is érdekesebb a kormány! Rengeteg gombot hord magán,
olyat is, ami cseppet sem szokásos még manapság. Innen állíthatjuk például a
hőmérsékletet, a hangerőt, a rádiócsatornát, a fedélzeti számítógépet, és a
telefont. Ráadásul 3D-ben követhetjük az eseményeket a műszerfalon, tehát nem
kell lenézni egy pillanatig sem a kormányra. Tulajdonképpen a látványos
műszerfalra sem muszáj, hiszen a Head-up Display mindent fontos adatot kivetít
a szemünk elé, mennyivel megyünk és merre tartunk! Csúcs!
Szuper a könyöktámasz is, hatalmas rekeszt, pohártartót rejt, előtte pedig egy
szépen ívelő híd húzódik, alatta egészen használható rakodóhellyel. A műszerfal
és a középkonzol amúgy kifejezetten kemény műanyagokból készült, ám ez nem
nagyon tűnik fel, mivel szemre kifejezetten kellemes látvány. A könyöklőn meg
éppen ott van finom, puha kárpit, ahol lenni kell. Az ülések nagyok,
kényelmesek, a helykínálat elöl és hátul is jó. Még az aerodinamikusan lejtő
tető sem csorbítja a kényelmet, egyedül a kilátás rossz hátra, míg a ferde rész
apró, addig a függőleges rész gyorsan, illetve folyamatos koszolódik, koszos.
De ezzel csak ismétlem önmagam, szóval inkább ugorjunk a Prius vezetésére.
Immár egy Atkinson-ciklusú, 98 lóerős 1,8-as motor dolgozik a motorháztető
alatt a villanymotorral együtt, s ez nagyon pozitív változás az elődhöz képest.
Nemcsak papíron, de a gyakorlatban is jóval erősebb, fürgébb az új generáció, s
a vezetési élmény is kevésbé steril. Vagyis immár jóval autószerűbb a Prius,
ilyen téren kezdi elveszíteni űrjármű státuszát. De még mindig képes
hangtalanul, némán „ijesztgetni" a gyalogosokat, akár 50 km/h-ig képes
felgyorsítani kizárólag a 80 kW-os elektromotor segítségével. Ez azonban
nagyban függ az akkumulátor töltöttségétől, a jobb láb nehézségétől, a
terepviszonyoktól, továbbá az általunk kiválasztott üzemmódtól. Mert háromféle
üzemmód közül választhatunk: EV, mint elektromos, Eco, mint eco, és PWR, mint
„senki kedvéért nem lassítok, extra erő" bekapcsolva. Ja, és a váltó is
automata, CVT (fokozatmentes), egy designos kék karral lehet eldönteni az
irányt.
Visszatérve a vezetési élményhez, bár nem megy rosszul, s autópályán is
kiválóan boldogul, azért még mindig fura egy kicsit a Prius viselkedése. Vagyis
a japán nem ismeri a motorfék fogalmát, az elektromos vezérlésű féket pedig nehéz
kiismerni. Az alacsony légellenállású karosszéria előnye viszont, hogy a
megengedett autópályatempónál alacsony a zajszint, csak a tükrök súgnak, persze
a végsebesség körül már romlik egy kicsit a helyzet. A futómű stabil, nem is
tolerálja a rossz magyarországi útviszonyokat, ez ugyanakkor nem azt jelenti,
hogy feltétlenül kényelmetlen.
Most jön a legérdekesebb rész: a fogyasztás. A Prius városban, méghozzá dugóban
fogyasztja a legkevesebbet, ilyenkor jön elő a full-hibrid kialakítás előnye.
Országúton még mindig takarékos a Toyota, autópályán viszont abszolút átlagos.
A takarékos vezetést egyébként külön monitor segíti, így viszont nem nehéz
rászokni a visszafogott vezetési stílusra. Mi azonban egy cseppet sem fogtuk
vissza magunkat, rengeteg autópályával, országúttal és olykor nehéz lábbal
5,8-as átlagot mértünk az egy hetes teszt során. Nem rossz, ugye?
És akkor még nem beszéltem a napelemes tetőről, ami meggátolja az utastér
„állóhelyzeti" felmelegedését, a jó atmoszférához hozzájáruló napfénytetőről,
vagy az aerodinamikus formáról. S mekkora a csomagtartó? Nem mértem le, de
bőven elfértek a cuccaim benne. Így egy nagy-nagy piros pont a Toyotának!
