Mintha a kis piros villám összes porcikája azért
könyörögne, azért remegne, hogy véletlenül se gangoljam a következő fokozatot.
Szinte kézzel fogható a feszültség - az utastérben is -, érezni a lovak
félelmetes erejét, szabadságvágyát, fordulatszám-éhségét! Vágtatni akarnak ők,
szélnek ereszteni a - képzeletbeli - sörényüket, és tuti, hogy utálják a
gyeplőt!
Hadd szóljon hát! (Majd takarékoskodom legközelebb, a dízel Dacia Logan
Pick-uppal.) S lábam még erősebb impulzust ad a jobb pedálnak, aztán a 133
tagú ménes elszabadul. Nincs ennél jobb szó rá: elszabadul a pokol; olyan
vehemenciával futnak, mintha az életükről lenne szó. Pedig négyezerig sem
igazán „sánták", a legkisebb gázadásra harapnak, megindulnak. Mindez persze
másodpercek alatt történik, a Twingo Renault Sport hamar kimeríti a szabályos
sebességhatárokat.
És micsoda hang kíséri a gyorsulást, nehéz szavakkal leírni ezt a „zenei
orgiát". Már a gyújtáskulcs „első" elfordításakor roppant férfias, vad hangon
„röffen be" a 16 szelepes erőforrás, olyannyira, hogy kikapcsolom a rádiót, és
megismétlem az indítást. Aztán alapjáraton csendben morog, de csak az első
gázfröccsig, első gyorsulásig... Nehéz megállnom, hogy ne pörgessem állandóan a
piros mezőig a Renault sportrészlege által átgyúrt erőforrást, gyönyör a
fülnek, s nemcsak a sofőrének, a járókelők is forognak utána rendesen.
A hang - a kipufogó és a motor muzsikája - adja el ezt a kisautót, na meg,
ahogy kanyarodik, ragaszkodik az úthoz. Mert lóerőből sosem elég, néha - az
együtt töltött idő alatt - úgy éreztem, simán elbírna még egy extra
szteroidkúrát. De ahogy kanyarodik! Az komoly! Mikor először megláttam a Twingo
Renault Sport hihetetlenül peres gumijait, felkészültem, elkönyveltem magamban
előre: ez rázni fog, durva lesz, Apám! Mégis, a Cup verzió keményebb,
ültetett, szélesebb és még „kitudjamilyen" futóműve olyan együttest alkot a
195/40-es Continental gumikkal, hogy ihajj!! Megint csak gyönyör! Gyönyör
minden körforgalom, a végsőkig tolni neki, rövid fék, aztán fordulás. Csak
icipicit mozdul a fara, az ESP már be is avatkozik, nincs mese. És már jöhet a
következő menet: gyorsul, kanyarodik és tapad az aszfalthoz. Tényleg kemény,
azonban még a csatornafedeleknél sem kibírhatatlanul goromba, talán egyedül
hosszanti nyomvályúknál kell jobban odafigyelni a sötét felnik épségére.
Amilyen lelkes hangú a motor, amennyire készséges a futómű, annyira spontán a
fék. A legkisebb nyomásra azonnali lassulás a válasz, s nem kell megijedni
vészhelyzetben sem. A ötfokozatú váltó sem rossz, viszont elkelne a hatodik,
hosszú autópályás meneteknél hangos a Twingo Renault Sport. Emiatt a
végsebességét ki sem próbáltam, a sportos mini országúton és városban van elemében.
Én pedig a kiváló sportülésében: egyszerűen tökéletes. Nincs sok állítási
lehetőség rajta, csak előre-hátra, és a támla dőlésszöge, mégsem fészkelődtem.
Ennél már csak a kormány fogása kellemesebb, vagy a csigaszemre emlékeztető
fordulatszámérőre jobb ránézni. Vagy mégis az ülés viszi a pálmát? Nem tudom!
Az viszont biztos, hogy a család is elfér mellettem, bár az utasoknak nem
ekkora élmény ez a gép. Nem mintha hiányozna valami nekik, a hátsó ülések
tologathatóak, a klíma digitális, az üvegtető világossá varázsolja a kabint, a
rádió jól szól! De a Twingo Renault Sport élményautó! Elsősorban a vezetőnek
szól, másodsorban is, a többi utas sokadrangú szempont.
Így van ez rendben! Élményautó - még ha kicsi is - 3 millió 600 ezer forintért!
„Gyerekeknek"! Figyelem, esztétikai látványnak sem utolsó!
