Ujjgyakorlat - Lancia Y MOMO 1.3 Mjet

Mit tehet egy autógyár az olyan kisautójával, amely már éppen egy fiatalító ráncfelvarró-kúra előtt áll, de szeretne róla lehúzni róla még egy bőrt, mielőtt az új alkatrészeket készítő gépsorokat beindítja? Az olaszok receptje a következő: „fogj" egy neves tuning- vagy formatervező műhelyt (lásd még a Panda Alessit) és alkoss vele közösen valami mókásat, de legalábbis valami extravagánsat! Így született meg a Lancia Ypsilon MOMO!

Első ránézésre azt is mondhatnánk, hogy kívülről a MOMO kivitel nem más, mint egy újabb bicolor fényezés. Ez így is van, de! Ennél a mini megalkotásánál a gyárnak, na meg a tuningműhelynek teljesen más volt a célja, mint a nőiesen finom, kétszínű Ypsionoknál, Musáknál, a narancs szín sokkal inkább illik egy sportos, japán tuninggéphez, mint egy ilyen elegáns kisautóhoz. (Bár ezen állításunkat rögtön meg is cáfolhatjuk, hiszen nem is egy narancs Albea vagy Doblo fut az utakon, sőt nekem is volt egy hasonló színű, bicolor Multiplám.)

Ráadásul a fekete tető finoman „összenyomja" a karosszériát, a jól harmonizáló színek ellenére optikailag sokkal kisebbnek látszik az Ypsilon Momo a tényleges méreténél. A külső designhoz hozzátartozik még egy majdhogynem láthatatlan matrica is a B-oszlopon, továbbá az egyedi ködlámpák. A facelift előtti Ypsilon egyértelműen női autó - az új, átdolgozott orra már sokkal inkább nemtelenné tette -, de ebben a fényezésben legalább annyi férfi fordult meg utána az utcán, mint hölgy. A minőségre amúgy sem lehet panaszunk, aprólékos szemrevételezésünk alatt sem találtunk eldolgozatlan „szálakat", némelyik luxusautónak is becsületére válna ez az olasz munka. Hangsúlyos stílusjegy még az ülések mellett a nagyon finom bőrrel bevont kormánykerék és sebességváltó. a középkonzolt és az egyéb kiegészítő elemeket pedig ezüst szín uralja. A fémes szín mennyisége azonban cseppet sem bántó, és látszatra sem tűnik gagyinak. A műszeregység megegyezik az alap verzióéval, néhány perces használat után az elhelyezését is meg szoktuk. A felszereltség is magas, de ezen egy Lanciában nem kell csodálkozni. A csomagtartó apró, a Punto megrövídített padlólemezére azonban csak ennyi fért, a poggyásztér kapacitása 215 és 895 liter között változhat.

Vezetési élmény terén sem tér el semmiben az átlagos Ypsilontól a MOMO, hiszen ebben is az 1.3-as Multijet erőforrás gépészkedett - a maga 75 lóerejével. A ménes nagyságrendjével nem is lenne probléma, de a luxus kivitelhez képest egy kicsit harsányabban nyerítenek a lovak az elvárhatónál, mi talán javítottunk volna még a belső hangszigetelésen. Miután megtanuljuk (immár sokadszorra) a Multijet motor használatát, vagyis hogy 1800-as fordulat alatt nincs élet, nagyon kellemes autókázásba kezdhetünk. Lendületesen és jól mozgatja a motor a kasznit, mind a városban, mind az autópályán.

A fékek a Fiat csoportban már megszokottan erősek és harapósak, a futómű pedig annak ellenére elég kemény, hogy a városi bukkanókat kellemesen elsimítja. Fogyasztására sem lehet panaszunk, hiszen vegyes használat mellett 4,7 literes étvágya volt száz kilométerenként. Akadt olyan pillanat is, amikor autópálya tempó mellett mindössze 3,9 literes értéket mutatott a fedélzeti számítógép.

Végezetül az áráról néhány szót. Mivel a mostani kínálatban már szerepel a MOMO verzió, csak a facelift előtti állapot ára áll rendelkezésre, ami nem volt kevesebb, mint 3,9 millió forint. Ez nem kevés, de aki ki szeretne tűnni a tömegből, annak valószínűleg megéri majd.