Védőbeszéd - Nissan Qashqai+2 2.0 4X2 Acenta

Nem is oly rég, egész pontosan a Lancia Delta tesztet követően, megvádoltak! Hogy én minden autót megvennék, ha lenne rá pénzem! Nézzem csak meg! Hát megnéztem. És igaz volt! Most viszont jön az ellenpélda!

Amúgy nem találok ebben semmi kivetnivalót! Mármint, hogy minden kocsit megvásárolnék. Mégpedig azért, mert szerintem ma már nem készülnek rossz autók, vannak persze eltérések az egyes gyártók, típusok között, de leginkább az ízlés és a pénztárca dönt. Meg hát legalább nem lehet rám azt mondani, hogy elfogult vagyok, ez is kéne, az is, éppen mikor, milyen kedvem van. De ez a Nissan Qashqai+2 nem kéne!

Nem kéne?! Egész eddig, a korábbi írásaimban tök dicsértem a Qashqait. A +2-es változatnál meg elszúrt volna valamit a Nissan? Szó sincs róla! Akkor meg mi van?! Tudom, bonyolult, de mindjárt elmagyarázom.

Szóval, alapvetően nem az autóval van a probléma. Hiszen akárcsak az ötüléses változat, a „pluszkettes" is jól néz ki! Sőt, igazából ugyanúgy néz ki, mint a normál. Még a jónak vélt szemmértékem is cserbenhagyott, szinte nem látok különbséget a két modell között, csak ha egymás mellé állítják „őket". Akkor feltűnik, hogy tényleg nagyobb az új kiadás, szolidabb a hűtőmaszkja és más a hátsó felirat! Körülbelül ennyi! Az extra centiket és kilókat viszont olyan jól eltűntették, hogy hihetetlen.

Első pillantásra az utastérben sincs változás a régi modellhez képest, sőt másodikra, harmadikra sincs. Idézem magam: „Az utastérből semmit nem spóroltak el a tervezők,... Azaz a helykínálat rendben, a kialakítás szintúgy, az ergonómiával meg eddig sem álltak hadilábon a japánok." Most se tudnám tömörebben, velősebben megfogalmazni, a lényeg, hogy nem lehet belekötni a Qashqai+2-be. Az meg, hogy miért +2, az nem látszik sem elsőre, sem másodikra, sem harmadikra, mivel alaphelyzetben a pótülések a csomagtartóba vannak rejtve. Méghozzá tökéletesen, annyira, hogy nem is érdemes elővenni őket, mert egyébként meg úgyis csak gyerekek férnek el.

Beszállni még csak-csak be lehet - a középső sor szélső ülései könnyedén előrecsúsznak -, de kevés a hely a lábaknak, kicsik az ülések, ráadásként pedig összegörnyedve kell ülni, s még a hatalmas, szenzációs atmoszférát biztosító üvegtetőből sem jutott ide. Ebben a kategóriában ez van, s persze lehet ilyen szükséghelyzet, de én senkinek nem kívánom. Ilyenkor úgyis eltűnik a csomagtartó, szóval vagy rövidtávon megoldás a hét ülés, vagy ölben fogjuk a csomagjainkat.

Vezetni bezzeg élvezet a Qashqait: „A magas üléspozícióból jól átlátható a forgalom, a hátralátást nagy tükrök segítik, a 2 literes benzinmotor 140 lóereje pedig bőségesen elegendő a mindenkori forgalom ritmusának tartásához. A kényelmes csordogálást segíti, hogy a 16 szelepes aggregát nyomatékcsúcsa alacsony fordulatszámnál ébred, így legalább nem kell gyakran nyúlni a francia beütésű, hatfokozatú váltóhoz. Vágtánál azért érdemes magasabb tartományban pörgetni a motort, 3000 felett érezhetően összekapja magát a ménes, persze hangját is kiereszti, de sosem zavaró mértékben. Ilyenkor a meglehetősen feszes futóműért is hálásak lehetünk a mérnököknek, a Qashqai úgy kanyarodik, mintha nem lenne magasabb az átlagnál, cserében nem nagyon bírja az úthibákat."

Összességében tehát nem rossz a Nissan Qashqai+2, de nekem mégse kéne. Inkább ide nekem egy ötülésest, azt el tudnám képzelni magam alatt: hét emberrel úgysem nagyon utazom, s a hűtőmaszkja is jobban tetszik. Egyébként a Qashqai+2 2 literes benzinmotorral 5 millió 800 ezer forintba kerül.