Megint piros, megint sokküllős felni - úgy látszik
ez a végzetem. Ja, meg persze a karosszériája. Egyszerűen gyönyörű! Pedig már
ötéves! Egy Opel, egy Mercedes, netán egy japán maximum két évet bír ki, majd
simán kimegy a divatból. Ez meg... Ma is olyan, hogy a nyálam kicsordul érte. Még
akkor is, ha mellé állítom a jóval újabb 159-est vagy a Brerát. Na, azért a
Brera is erős kísértésbe hoz, különösen a 3,2-es motorral, de a159-es messze
nem ilyen emocionális modell.
Ez a karvaly csőr az izgalmas sárvédő és
küszöbdomborításokkal, a hangsúlyos króm kilincs vagy a gyönyörű ívet leíró
tetővonal abszolút telitalálat! Egyszerűen szenzációs! Ma sem tudok
elragadtatás nélkül beszélni róla, ma sem tudok elragadtatás nélkül ránézni.
Szép, és még az utastere is rendben van a GT-nek. Négyszemélyes, de minek: nem
tagadom, irigy vagyok, ez az Alfa legyen csak az enyém. A finom kárpitozású
ülés szinte körbeöleli a testem, a bőrkormány tapintásra ingerel, a hideg,
kerek „gombváltót" meg nem bírom elengedni. Imádom a keret nélküli
oldalablakokat, hiába zajosabbak néha, s imádom a fehér számlapú kerek
műszereket is. Képzeljék, a fordulatszámmérő piros zónája csak 7000 felett kezdődik...
Csupán a rádió kis gombjaival nem tudok megbékélni, de az is lehet, hogy az én
ujjaimban van a hiba. Hiszen a 147-esből átvett, sokéves műszerfal ma is simán
megállja a helyét, mind minőség, mind design terén. A felszereltséget hagyom,
mert az Impression X egy limitált széria, s én valószínűleg tök másképp
állítanám össze a saját GT-met. Navival, telefonnal, Bose hifivel és
kormányvezérléssel, bőrkárpittal...
A legfontosabb tétel a rendelésemben persze a 3,2-es V6-os motor lenne, ha
lenne... Sajnos, ezek a már-már félelmetes élményt kínáló (gyorsulás: 6,7 sec,
0-1000 méter 26 másodperc!!!), ugyanakkor benzinzabáló erőforrások mára
kimentek a divatból, helyüket kisebb hengerűrtartalmú turbósok és dízelek
veszik át. Ezúttal nekem is meg kellett elégednem egy 1,8-as benzinessel és 140
lóval. Most jöhet az, hogy mindegy milyen motorral, teljesítménnyel... Szívem
szerint azonban azonnal beíratnám, benyomnám egy alapos szteroidkúrára. Egyedül
az a szerencséje, hogy jön május 1-je... Meg hát bevallom, legalábbis azt hiszem,
én egy kicsit túl sokat várok el egy Alfától, mert a 10 másodpercen belüli
gyorsulás, 205 km/h-s végsebesség a hétköznapok során több, mint elegendő. És
egyébként is van szerethető tulajdonsága az 1747 cm
3-es motornak.
Amilyen simán, erőlködés nélkül felpörög 7000-ig, hát, azt csak
irigyelni tudom a saját öthengeresemmel is. Meg aztán a hangja a GT formájához
hasonlóan telitalálat. Először csak visszafogottan szól, aztán egyre inkább
megmutatja valódi orgánumát, simán úgy dalol, mintha kétszer olyan erős lenne,
mint amilyen valójában. Nem rossz. A kormányról és a futóműről szintén csak
elismeréssel tudok beszélni, csak rágondoltam, hogy merre akarok kanyarodni, s
az Alfa már fordult is. Gyorsan, precízen, s nem értem, hogy hogyan, de közben
még az úthibák sem hozzák ki a béketűrésből, sőt még komfortos is. Viszont inni szeret a GT, a barchettában - valószínűleg a súlykülönbség miatt - ugyanez
az erőforrás jóval takarékosabb, tartós erőltetett menetnél láthatóan apad a
tankóra.
Ez legyen azonban a legnagyobb bajom az életben, végülis az Abarth Stilóm sem
fogyaszt keveset. Komolyra fordítva a szót, most - akciózva - hihetetlen jó áron
kínálják az Impression X felszereltséget - ezzel az 1,8-as motorral -, már 5 és
fél millióért vehetek egy ilyen GT-t. Valamelyik nap tutira benézek egy Alfa
kereskedésbe!
