Wolf „Babe" Barnato, Dr. J. Dudley „Benjy"
Benjafield, Sir Henry „Tim" Birkin, Frank Clement, S. C. H. „Sammy" Davis,
Baron d'Erlenger, Clive Gallop, Glen Kidston... és még jó pár névvel lehetne
folytatni a sort. Hogy kik ők? Csupa-csupa angol úriember, vagy ha úgy tetszik
gentleman: orvosok, mágnások, újságírók, de az igazság az, hogy akadt köztük
kalandor és hivatásos playboy is.

Persze a legfontosabb - közös - tulajdonságukat még nem
említettem: imádták az autókat, még annál is jobban a Bentley-ket; mi több, nem
sajnáltak versenyezni velük! Így történhetett meg, hogy az 1920-as években
sikert sikerre halmoztak versenyautóikkal: ha éppen idejük engedte, akkor győztek
LeMans-ban - csak 1927-től 1929-ig sorozatban háromszor -, vagy éppen 24 órás
sebességrekordot állítottak fel Montlhéry-ben.
Röviden szólva: megalapozták a
Bentley autógyár sportsikereit, és nagyban hozzájárultak a brit motorsport
fejlődéséhez. Rajongóik, csodálóik nem voltak hálátlanok, munkásságukat
elismerve az „immortal Bentley-Boys", azaz halhatatlan Bentley-fiúk címmel
illették őket.
Mi pedig tulajdonképpen nekik köszönhetjük a világ egyik legexkluzívabb
kupéjának, a Bentley Brooklandsnek létrejöttét. A mindössze 550 példányban készülő
„kerekeken guruló, angol luxusszalon" tervezésekor ugyanis ennek a kornak a
pompája, csillogása és a pilóták kimagasló teljesítménye, nagyszerűsége
inspirálta a mérnököket; ezért a nevét is egy legendás, 100 éves angol
oválpályáról kapta.
A tradícióknak, a 20-as évek szellemének megfelelően a
hamisítatlanul angol stílusú kocsiszekrény is kézzel készül, kiegészítve a
legnemesebb fa- és bőrkészítő mesterek munkájával. Nem véletlen, hogy a
Brooklands formájáról csak felsőfokú jelzőkkel lehet nyilatkozni: a közel 5 és
fél méteres karosszéria erőteljessége ellenére rendkívül harmonikus; a finoman
megtört övvonal, és a lágy tetőív elegáns Gran Turismo képét rajzolja ki elénk.
Hosszú, magas motorházteteje már azt is elárulja számunkra, hogy nem akármilyen
erőforrás lakik alatta, minden idők legerősebb crewe-i V8-asát rejtegeti a
külvilág elöl. Nemcsak a 6,7 literes hengerűrtartalma lélegzetelállító, hanem a
csúcsnyomatéka is, a két turbónak köszönhetően 1050 Nm nyomaték áll a vezető
rendelkezésére. Ehhez képest a ménes létszáma „elhanyagolható": „csak" 530 paci
húzza a nehéz szekeret. Ugyan a menetteljesítményekről egy ilyen túrakupé
esetében nem nagyon illik beszélni, de azért a gyár nem bízta a dolgot a
képzeletünkre: a Brooklands 5,3 másodperc alatt eléri álló helyzetből a 100
km/h-s határt, végsebessége pedig 296 km/h.

Természetesen a vezetőnek eközben
nincs más dolga, mint gázt adni, illetve kormányt forgatni; a váltásokat
elintézi helyette a hatfokozatú automata, a stabilitást meg az ESP
kontrollálja. A modern idők vívmányaként amúgy a vezető a kormány mögötti
fülekkel is kapcsolgathatja a fokozatokat, de valószínűleg kevés pilóta
vetemedik majd erre a szentségtörésre. A kerámia fékrendszer és a más
Bentleyből ismerős futómű nehéz feladata ellenére is magabiztosan zabolázza meg
a féktelen erejű motort, természetesen a biztonság elsőrangú kérdés volt az
Brooklands építése során.
Inkább az utasaival együtt élvezi a 3 méternél is hosszabb tengelytávú utastér
luxusszolgáltatásait, vagy például a gondos kézi munkával készülő bőr- és
fakárpitozás tapintását. A helykínálat bőséges, komfort szempontjából a hátsó
utasok sem szenvednek el negatív megkülönböztetést az elöl ülőkkel szemben; az
óriási lábtér mellett elektromosan mozgatható fotelok kényeztetik őket, van
rejtett pohártartójuk és kartámaszuk is.
 
A műszerfal és a középkonzol a
modernkori Bentley-ik képét ötvözi a hagyományokkal: a számtalan kisebb-nagyobb
kerek műszer információözönét nagy tudású számítógép egészíti ki, a hi-fi
diszkréten megbújik egy lakkozott takaróelem mögött, a klíma gombjait pedig
krómdíszítés szegélyezi.
Klasszikus értékekkel bíró, fantasztikus szépségű kupé született a Bentley
fejlesztőinek tollából, melynek sorozatgyártása 2008 elején kezdődik meg.
|