Volvo P1800 - 50 éves világfi

Svéd ötlet alapján, olasz közreműködéssel, Nagy Britanniában született meg, majd az Amerikai Egyesült Államokban vált igazán sikeressé; ám a Volvo P1800 a világon mindenhol otthon érezte magát. Idén ötven éves a svéd világpolgár.

Az ötven éves Volvo P1800 soha nem tartozott a tömeggyártású modellek közé. Akkoriban - és most - is a termékpaletta csúcsát jelentette, mégis megfizethető áron kínálták; így a hétköznapi emberek is megtapasztalhatták a „ferraris-életérzést" volvós - úgy, mint megbízhatóság, gazdaságosság, praktikusság - jellemzőkkel kiegészítve. Már prototípusként belopta magát a közönség szívébe, designja pedig kiállta az idő próbáját: a P1800 időtlen formájú, klasszikus sportkupé.
A skandináv világfi egyébként azzal a céllal jött a világra, hogy ráirányítsa a járókelők figyelmét a Volvo kirakatára, s növelje azon - az utcáról betérő - ügyfelek számát, akik egy új Volvóval hagyják el a bemutatótermet. A korábban gyártott, nyitott, kétüléses és műanyag karosszériás Volvo Sport erre nem volt alkalmas, a 67 darabos szériát megélt sportkocsiról maga Gunnar Engellau - a márka akkori elnöke - nyilatkozta ezt: „nem rossz autó, de egy Volvónak rossz"!
Mégis szükség volt egy tekintélyes és izgalmas modellre, a Volvo-kereskedők legalábbis mindent megtettek volna egy ilyen kocsiért, ezért gyorsan megszületett a döntés a vezetőség részéről. Aztán nem ment minden ilyen simán, már a formatervezés során is adódtak problémák. Méghozzá Helmer Petterson jóvoltából, aki a Volvo tanácsadójaként azt javasolta, hogy Olaszországból rendeljék a formatervet. Méghozzá éppen attól a Fruától, ahol fia, Pelle friss diplomás ipari formatervezőként dolgozott. Így amikor 1957-ben eljött az ideje, hogy a Volvo igazgatótanácsának bemutassák a négy javaslatot, Helmer titokban becsempészte fia, Pelle ötödik formatervét, és mindenki azt választotta.
Végül azonban kiderült, hogy ki áll a nyertes terv mögött, és a hirtelen haragú Engellaut elöntötte a méreg. Úgy érezte, félrevezették, és megfogadta, hogy sohasem fogja elismerni Pellét az autó tervezőjének. Több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az igazságot nyilvánosságra hozzák és Pelle Petterson megkapja a megérdemelt elismerést a világ egyik legvonzóbb sportkupéjának megtervezéséért.
Az új sportautó - amikor végre 1961-ben megérkezett a kiállítótermekbe - rögzített tetővel és acél karosszériával rendelkezett, a mechanikus alkatrészek nagy részét pedig egyenesen az Amazonból és az újonnan fejlesztett B18 motor 100 lóerős sportváltozatából vették át.
Visszatérve még azonban a fejlesztéshez, a Frua három prototípust is épített az Amazon alapjaira, ezek később sablonként szolgáltak a présszerszámok számára, illetve kiállításokon szerepeltek, és tesztcélokat szolgáltak. Érdekesség, hogy mindhárom máig fennmaradt és járják az utakat.
Ebben az időszakban a Volvo gyorsan terjeszkedő vállalatnak számított. Ezért nem rendelkezett elegendő saját gyártókapacitással egy új típus esetén - sem a karosszériaelemek préseléséhez, sem a fényezéshez és az összeszereléshez, vagyis egy megfelelő után néztek. A keresést Helmer Petterson vezette, és hosszú mérlegelés után úgy döntött, hogy két brit vállalat készítse az autókat: a Pressed Steel építhette a karosszériát és a Jensen Motors fényezhette és szerelhette össze a járművet. A gyártás folyamata elindult, de ez a megoldás közel sem volt súrlódásmentes. Az állandó problémák a személyzettel, a munkamódszerekkel, a minőséggel, a beszállítókkal és a logisztikával, valamint e problémák nehézkes kezelése miatt végül a Volvo visszahelyezte a gyártást Svédországba.
1963 tavaszán - 6000 Jensen által összeszerelt autó után - az 1800 gyártása megindult a Volvo lundby-i gyárában, de a karosszériaelemek préselését csak 1969-ben helyezték át a Pressed Steel skóciai üzeméből a Volvo olofströmi présüzemébe. A hazaköltözés egybeesett a P1800 névváltoztatásával: eleinte a márkajelzés P1800 S volt, majd 1963-tól egyszerűen csak 1800 S, ahol az „S" Svédországot jelölte.
A kupé hosszú élete során nem történt radikális változtatás a sikeres külső vonalakban, a különböző évjáratú modellek csak részleteiben különböznek egymástól. Eltérő például a hűtőrács, a díszlécek, a kerekek és a színösszeállítás. Műszaki szempontból az 1800 háttérbe szorította a Volvo más modelljeinek fejlesztését, és a sportautót folyamatosan frissítették. A leginkább figyelemre méltó változtatások közé tartozott, hogy mind a négy kereket tárcsafékkel szerelték fel, a motorok nagyobb teljesítményűek lettek és a jármű elektronikus üzemanyag-befecskendezést kapott. 1971-ben megjelent egy új karosszéria-változat, az 1800 ES. Egy sportos ferdehátú, amelynek meghosszabbították a tetővonalát, ezzel egy hatalmas üvegfelületű csomagtérajtóval felszerelt kombit alakítottak ki. Sportautó és kombi egyben. Az ES-t Göteborgban tervezték, és rögtön a figyelem középpontjába került, bár a közönséget két táborra osztotta. Az azonban tagadhatatlan, hogy kupé testvérével együtt kultikus státuszt vívott ki magának, és sok példány máig fennmaradt. „Az Angyal" című brit tv-sorozatban Roger Moore volt az a szerencsés, aki egy P1800-at vezethetett az egyfajta modernkori Robin Hood, azaz a kedélyes bűnüldöző, Simon Templar szerepében. A produkció egy független úriember számára is megfelelő, vonzó négykerekűt keresett. Miután a Jaguar visszautasította az ajánlatot, a Volvót keresték meg, és a P1800-at kérték. A Volvo hamar elkötelezte magát. Az együttműködés ragyogó PR-fogásnak számított, hiszen abban az időben az autó mindenkiben mély nyomot hagyott. A P1800-ra máig gyakran az Angyal autójaként hivatkoznak.
Az autó kiválóságát azonban a New York-i Irv Gordon is tanúsíthatja, aki több mint 4,5 millió kilométert tett meg az 1966-ban vásárolt 1800 S autójával, és ezzel egy olyan Guinness-rekordot tudhat magáénak, amelyet valószínűleg soha nem fognak megdönteni. Irv Gordon összesen csaknem 12 évet töltött az autója kormánya mögött, és a célja jelenleg 3 millió mérföld elérése, amely nagyjából 4.800.000 kilométert jelent ugyanazzal a motorral!
A Volvo 1800 modellek nagyon keresettek a rajongók körében - számos klub alakult a modell köré -, és sokáig viszonylag olcsónak számítottak, de az elmúlt években az árai emelkedni kezdtek a klasszikus autók piacán. Egy 1800-as felújítása se nem egyszerű, se nem olcsó. Számos alkatrész már elérhetetlen, különösen a Jensen által épített autók esetében. Azonban az eltökélt tulajdonosok fáradozásának jutalma sok-sok kilométer egy kivételesen kellemes, fürge és erős autó kormánykereke mögött, amelynek értékét a Volvo arculata szempontjából nem lehet pontosan felértékelni.