Elsőként fűrészeken és forgácsoló gépeken jelent
meg az oroszlános embléma, nagyon mívesen, aprólékosan kidolgozva, ahogy Julien
Blazer, a Franche-Comté megyei ékszerész és vésnök megálmodta Emile Peugeot
kérésére. Régen, éppen 150 évvel ezelőtt, 1858-ban történt mindez, amikor a
francia nagytőkés bejegyeztette a királyi állatot márkaemblémaként.
S hogy miért nem fóka, elefánt, róka, netán nyúl
lett - a mára a világ több mint 150 országában egyértelműen beazonosított -
.elismert embléma figurája? Egyszerű. A Peugeot fűrészekre leginkább e fenséges
ragadozó tulajdonságai illettek, úgy mint veszedelmes, mindent pillanatok alatt
széttépő, erős fogak vagy a gerinc hajlékonyságával vetekedő penge.
  
Eredetileg e nemes vad nyílvesszőn lépdelt, kidomborítva méltóságteljes
tartását, karakterét, illetve a Peugeot fűrészek elnyűhetetlenségét. Idővel
azonban megváltozott az embléma, s vele együtt az oroszlán megjelenése, először
csak a nyilat hagyta el, aztán erőteljesebb sörényt növesztett, testalkata
megerősödött, sőt ritkán olyan is előfordult vele, hogy eredeti tartásával
ellentétben a másik (jobb) irányba fordította tekintetét. Hamarosan az összes
Peugeot termék kizárólagos védjegyévé vált, sőt a fűrészek, kéziszerszámok mellett
feltűnt kávédarálókon, kerékpárokon és motorokon is.
Négykerekű gépjárművön azonban először csak 1906-ban jelent meg a „Nyílon
sétáló oroszlán" figurája, hogy aztán az autó- és a bicikligyártó részleg
egyesülésével az I. Világháborúig büszkén hirdesse az utakon is a Peugeot
márkanevet. Az autók a hűtőmaszk tetején viselték a kettős ellipszisbe foglalt,
néha felirattal kombinált, néha önmagában, máskor pedig címpajzsban álldogáló
oroszlánt, a biciklik és motorok viszont egyelőre maradtak a nyilas
változatnál, egyedül a küllős kerék jelentett új motívumot. A háború után,
az 1920-as évek elejétől aztán az „állatok királya" a Peugeot-rajongók
jelképévé vált, a tulajdonosok felismerték a benne rejlő értékeket, volt is
aztán bömbölő és támadó oroszlán a szépen kifényesített hűtősapkákon.
  
A 30-as évek új, áramvonalas modelljei lefejezték a vadállatot, a testének
„mennie kellett", csak a feje maradhatott. Maradt is egészen az 50-es évek
végéig, és sokat változott ugyan, de az egyik szebb volt, mint a másik, csak az
új biztonsági előírások, szabályok vetettek véget a karrierjének.
Ezután jöttek a címeroroszlánok, 1952 októberében tűnt fel az első egy 203-as
csomagtartóján. Hamarosan már a gépháztetőkön is ilyen oroszlánok trónoltak,
kisebb-nagyobb eltérésekkel egészen a 60-as évek végéig maradhattak. 1968-ban
érkezett az új nemzedék, a háttérből előugró Leo lehetett aranyszínű vagy
krómozott, s olyan legendás típusok viselték, mint a 404-es vagy a 204-es.
A modern idők egyre egyszerűbb, kevésbé látványos designt hoztak, 75-től már
csak a nagymacska kontúrja látható a Peugeot-kon, különböző színű hátterek
előtt. A 604-es nyitotta a sort, majd a 305-ös és az 505-ös követte. 1995-ös
megjelenésekor a 406 kiemelkedően nagy Oroszlánnal büszkélkedett, amely azután
egykettőre tért hódított a teljes "6-os" modellcsaládon. Végül,1998-ban megszületett a mai Oroszlán, stilizált, szögletes formákkal, amely a
Peugeot-autók és -robogók elejét, illetve hátulját díszíti. 2000-ben az
Adventure Peugeot egyesület, amely küldetésének tekinti a céghagyomány
ápolását, sárga keretű, kékkel kitöltött címerpajzsba helyezte az Oroszlánt,
utalva az elmúlt évek cégemblémájára.
Az Oroszlán reputációja ma már egyetemes, képe szorosan kapcsolódik a PEUGEOT
névhez.
|
