A jó dolgok hármasával jönnek - tartja a német, és
lehet ebben valami igazság, legalábbis a BMW példája ezt bizonyítja! 2006-ban
egyszerre három kerek évfordulót, születésnapot ünnepel a német konszern,
ráadásul mindhárom modell fontos mérföldkőnek számított a gyár történelmében.
Folytatjuk írásunkat a BMW youngtimerekről!
A luxus sportkocsi - az első 6-os sorozat (cápa)
1972-ben, a Müncheni Olimpia alkalmából a BMW rendkívül
érdekes, futurisztikus tanulmányautóval lepte meg a közönséget. A Turbo még a
legenyhébb kritikák szerint is úgy nézett ki, mintha a jövőből tért volna
vissza, de ultralapos karosszériájával és 280 lóerős motorjával könnyedén
elérte a 250 km/h-s végsebességét. Nem csoda, hogy nagy sikert aratott, így a
német autógyár vezetősége hamar eldöntötte, hogy egy teljesen új, luxus
kivitelű sportkupé fejlesztésébe kezdenek. Könnyen, lelkiismeret-furdalás nélkül
megengedhették maguknak ezt a döntést, az új BMW designirányzatot követő 5-ös
tarolt, a hármas értékesítési számai hasonlóan biztatóak alakultak, a
versenysportban pedig sikert-sikerre halmoztak.
Nem tartott sokáig sem a kupéval szemben támasztott követelmények
meghatározása, sem a műszaki alap kiválasztása, tulajdonképpen mindkettő adott
volt. Az 5-ös sorozat padlólemeze ugyanis tökéletesen megfelelt a célnak, erős,
dinamikus, jól felszerelt, négyüléses kupét tudtak ráhúzni a mérnökök, és még
sportoltak is rajta. A kupé formájának elkészítését Giorgio Giugiaróra, valamint
a házi desingstúdióra bízták, melynek a Turbóért felelős Paul Bracq volt a
vezetője. Végül utóbbi tervét fogadták el, s az igazgatóság ítéletét igazolja,
hogy 13 évig változatlanul gyárthatták a 6-os sorozatot. Ez pedig azóta is
példátlan a BMW történelmében.
Az új kupé nemcsak gyönyörű és gyors, hanem biztonságos is lett. Az új
tervezési módszerek, valamint a nagyobb számú töréstesztek következtében a
karosszéria passzív biztonsága a kor átlagához képest kimagasló volt, hasonlóan
a menetteljesítményekhez. Az ultramodern hathengeresekkel még az alapmodellnek
számító 630 CS is átlépte a 200 km/h-s sebességhatárt, az ikerkarburátoros, 3
literes aggregát 185 lóerőt tudott. Csak 12 lóerővel volt ennél erősebb a
3,2-es erőforrás, viszont a Bosch L-jetronic motorvezérléssel felszerelve átlag
1,4 literrel kevesebb üzemanyagot égetett el 100 kilométerenként a gyengébb
testvérénél.

2+2 személyes utastere pedig a legkényesebb igényeket is kielégítette, míg a
vezető a felé forduló, ergonómikus műszerfalnak örülhetett, addig az utasok a
kielégítő helykínálat és a jó felszereltség - bőrkárpitozás, klíma - miatt
érezhették első osztályon magukat. Sőt, még a legmagasabb sofőröknek sem
kellett meghúzniuk magukat, mivel a kormány és az ülés egyaránt állítható
magasságú volt. A szervokormány és a szervofék már csak a hab volt a tortán,
ugyanúgy, mint az autó saját diagnosztikai rendszere. Opcióként
automataváltóval is rendelhető volt a 6-os, de az extralistán még a
korlátozottan záró differenciálmű is feltűnt.
A 3-as és az 5-ös sorozat sikere azonban kényszerhelyzetbe hozta a bajor
gyárat, korlátozott gyártókapacitása miatt külső „egységre" bízta a kupék
összeszerelését. A Karmann remekül megoldotta a feladatát, 2 év alatt 11 ezer
BMW-t épített, melynek a 20 %-a az USA-ba került. (Cliff Barnes is használt
ilyet a Dallas című sorozatban.) Az Egyesült Államok szigorúbb környezetvédelmi
előírásai miatt azonban a 630 CSi háromutas katalizátort, a sorozat pedig új
csúcsmodellt kapott: a 635 CSI-t (1978). Pedig nem volt egyszerű összehozni a
gyönyörű karosszériát és a 3,5 literes erőforrást, a hosszú motorház alá a régi
3,2-es is alig fért be.
Valahogy azért megoldották, így a hatosból az autópályák réme lett. Igazi
izomautónak számított, a felspoilerezett Bömös mindössze 7,3 másodperc alatt
érte el álló helyzetből a 100 km/h-t, és a 200 km/h-t is könnyen megfutotta.
Noha a szép formához az idő múlásával sem nyúltak hozzá a mérnökök, azért a
lemezek alatt folyamatosan frissítgették a luxuskupét. A 70-es évek végétől a
7-es limuzinhoz hasonlóan a 6-osban is ABS ügyelt a biztonságos megállásra, az
analóg motorellenőrző rendszert pedig digitálisra cserélték, azaz a modernebb
műszerfalon megjelent a szervizciklust is kijelző fedélzeti computer.
Közben a legnagyobb tuning-guruk, akik a versenypályán is ásznak számítottak,
elkezdték „kutatni" a 635Csi motorjában rejlő lehetőségeket. Tevékenységüket hamar
siker koronázta, a BMW biztosan uralta az Európai Túrakocsi Bajnokságot, sőt
1983-ban a Spa-Francorchamps-i 24 órás futamon is 635-ös nyert. Mégis Nelson
Piquet Forma 1-es diadala volt a leghangosabb, amit a német gyár egy különleges
szériával ünnepelt meg. Az M1-es szupersportkocsi, négyszelepes erőforrását
„belefaragta" a 6-os kasztnijába, és M 635 CSI néven piacra dobta. A 286 lovas
szörnyeteg még a 250 km/h-s álomhatárt is képes volt átlépni, százra pedig 6,4
másodperc alatt katapultált. A félelmetes menetteljesítmények miatt
átalakították a futóművet is, lejjebb engedték a karosszériát, módosították a
fékrendszert.
A 6-os sorozat 1989-ben búcsúzott el végleg, az utolsó példány egy ezüst
kupé volt. Összesen 86216 darab készült belőle, népszerűsége pedig a kezdetek
óta töretlen.
|