Párizs... Nehéz elfogulatlanság nélkül írnom,
beszélnem vagy akár csak visszagondolnom a francia fővárosra, természetesen nem
kizárólag a rengeteg autócsoda miatt. Már maga a város színessége, atmoszférája
is lenyűgöző számomra, - mindegy, hogy első vagy huszadik alkalommal látogat el
ide az ember -, az éjfélkor sem szűnő, nyüzsgő forgatag, a világvárosi hangulat
szinte állandó ámulatra késztet. Na, meg a pompás látnivalók... Állni a
monumentális, s ezúttal kéken világító Eiffel-torony alatt, letekinteni róla a
fehér házakra, sétálni a Champs-Elysees-n, hallgatni a Sacré-Coeur
lépcsősorának művészeit, vagy éppen ülni a Notre-Dame padjaiban... leírhatatlan.
Aztán a Boulevard Periphérique mellett elterülő kiállítás sem tartogatott
kevesebb érdekességet számomra, mint Párizs, ebben az évben ismét kitettek
magukért a kiállítók, az autógyárak. Nem meglepő módon a franciák, illetve a
környezetbarát autók vitték a prímet, s egyre erősebbé válik a fehér szín
divatja, dominanciája is.
Az
Alfa Romeo viszont dacol a divattal, standja és autói vörösben
pompáztak, az egyetlen kivételt a közönség elől elkerített 8C Spider
jelentette. Ha ebbe nem is sikerült beleülnünk, azért a MiTo különböző
kiviteleivel alaposan megismerkedhettünk, és végre-végre a Brera TI változata
piacra kerül.
Nem messze az Alfától az
Aston Martin érdekes módot választott legújabb
modelljének reklámozásához és bemutatásához, az One 77-ből csak apró
részleteket villantott meg a publikumnak. A csúcsmodell formája persze így sem
jelent majd meglepetést, ahogy az sem, hogy állítólag már az összes példány
elkelt belőle.
Az
Audi behódolt a trendnek, fehér folyosó vezetett el az igazi
meglepetéshez, „titokhoz", az új A1-hez. Az azonban már acélszürkében forgott
körbe és körbe, a csúcstechnikájú kisautó mellett pedig az A4-es szupertakarékos
kiadása fogadta az érdeklődőket. Tömeg azonban inkább a villámgyors S4 limuzin
és kombi változata körül volt, mindenki a 333 lóerős utcai limuzinba akart
beleülni.
Hóhó! Azt a kutyafáját! Majdnem kimaradt - abszolút méltatlanul - az „A"
betűsök közül az egyik kedvencem, az
Abarth. Két igen dögös 500-as
kellette magát, 135 és 160 lóerővel. Meghajtanám őket rendesen, ha tehetném,
sőt be is fizetnék egyre, csak ne aranyárban mérnék ezeket az apróságokat.
Sajnáltam azonban, hogy hiányzott a Grande Punto a standról, ára is
barátságosabb, tudása pedig semmivel sem marad el a kisebb testvéreitől.
A
Bentley az Arnage-t búcsúztatta, az utolsó széria (Final Series) méltó
tiszteletadás a szép kort megélt limuzin számára. A különleges, 20 colos
felniken gördülő nehézbombázó majd hétliteres, V8-as, biturbó motorja 507
lóerős, és éppen 1000 Nm a csúcsnyomatéka. Ennél már csak a bevallott 20
literes gyári átlagfogyasztása a szemkápráztatóbb, de hát egy ilyen üresen is
két és fél tonnás, mindenféle földi jóval teletömött utasterű monstrumtól nem
is várhat mást a tulajdonosa.
A bajor
BMW ezzel szemben inkább spórol, hihetetlenül sikeres az
Efficient Dynamic programja, a keveset fogyasztó, ugyanakkor mégis dinamikus
modellek igencsak elnyerték a vásárlók tetszését. Az igazi újdonságot persze az
X1-es jelentette, egyelőre koncepció a kompakt SUV, de minden valószínűség
szerint semmi sem állhat a sorozatgyártás útjába. A 7-es sorozat is itt
ünnepelte a premierjét, továbbá a 2009-es modellévre finoman megújultak a
propelleres márka M-es modelljei is.
A
Cadillac kombifronton támad, előre megjósolhatatlan kimenetellel. Én
legalábbis nem esküdnék a CTS Sport Wagon sikerére, pedig nem vagyok
konzervatív szedán-párti, de a limuzin ötször jobban mutat. Hogy mégis mitől
lehet nyerő? Érdekes formája bőséges belső teret rejt, és viszonylag kis
fogyasztású hathengeres motorválasztéka is kellően erős, dinamikus a prémium
kategóriához. Kezdetben egy 3,6 literes V6-os, közvetlen benzinbefecskendezéses
motort kap (229 KW/311 LE) a CTS, hatfokozatú manuális vagy automatikus
váltóművel párosítva, de már nagyban fejlesztik hozzá a takarékos, 2,9 literes
turbódízel erőforrást is (184 kW/250 LE).
Jut eszembe, mindjárt indulok a helyi
Chevrolet-kereskedésbe Camarót
venni! Nem tudom, hogy a kereskedő - a kérésemen - vagy én - az esetleges és
nem várt pozitív válaszon- lepődnék -e meg jobban, de ami még ma vicc, az
hamarosan tényleg valósággá válhat. Az elemi őserővel és ellenállhatatlan
vonzerővel bíró ikon ugyanis Európába jön, és nagyon remélem, hogy a 422 lóerős
V8-as sportkocsi ára az amerikai piachoz hasonlóan kedvező marad. Végülis
olcsóbb, mint egy Corvette! Egyébként - amikor elmúlik a nagyzási hóbortom -
egy Cruze-ra vagy egy Orlandóra is simán befizetnék, mindkettő nagyon kellemes
formájú, modern technikájú autó.
A néha megdöbbentően „üres", pontosabban látogatómentes
Chryler- standon
a Voyager volt az ünnepelt, az első buszlimuzin a 25-ik születésnapját ünnepli.
Persze emellett a teljes paletta képviselte magát az európai autószalonon.
És már el is érkeztünk az első francia autógyártóhoz a
Citroënhez,
melynek hatalmas kiállítási területén csak kapkodtam a fejem. Egy pillanatra
sem lehetett unatkozni, az egyik oldalon egy gyönyörűen felújított(?) Kacsa, a
másikon Loeb versenyautója vonzotta a tekintetet, hogy a Hypnos vagy a GT
conceptről ne is beszéljek. Még ha nem is kerülnek sorozatgyártásba, félelmetes
képzelőerőről, fantáziáról és nem utolsósorban szaktudásról árulkodnak ezek a
modellek, órákig lehetett nézegetni a részleteiket. A C3 Picassóval már az
utcán is találkozhattunk, legalábbis a Champs-Elysees-n, a jópofa egyterű
fogadtatása aligha lehet kétséges.
Vissza Amerikához és a jó öreg
Corvette-hez, melyen - igazság szerint -
egy cseppet sem látszik a kora. Sőt, jónéhány friss modell örülne, ha ilyen
gyorsnak és esztétikusnak születne, mint például a ZR1, szóval egyetlen baj van
vele: a csúcsmodell méregdrágán kerül Európába.
Micsoda ellentétek: a Corvette után rögtön a Dacia következik, az új MCV-vel, a
diesel Sanderóval és az EcoLogannel. Utóbbi nemcsak fényezésével
környezetbarát, speciális gúnyát - például apró szélterelő „tüskéket" - és
takarékos erőforrást is kapott a román csodagép.
Ismét egy másik véglet, a
Ferrari jön a sorban, mégpedig a
Californiával. Ha már California, akkor Schwarzenegger is vett gyorsan egyet a
fantasztikus formájú kupé-kabrióból, s ezért tényleg irigylem az egykori
akcióhőst. Nekem tutira nem jut a karbon-kerámiafékes, 460 lovas vörös paciból,
pedig megfogadtam magamban korábban, hogy még garázst is veszek hozzá.
Na mindegy! Egyelőre maradok az ég alatt parkoló
Fiat Stilómnál, s inkább
álmodozom ezekről a „kisebb" és olcsóbb olasz kocsikról. Még a DIESEL 500-ast
is bevállalnám simán, nem érdekel, hogy sokak szerint női modell, persze
leginkább Abarth változatban kéne. Hosszabb utakhoz pedig egy Bravo-orrú Croma
jönne jobban, tágas utasteréhez hatalmas csomagtartó tartozik, ideális családi
autó.
Halt! Vissza a D-betűhöz, kimaradt a
Daihatsu, pedig ugyancsak érdekes
kocsikat hozott el Párizsba. Spéci „bicikliszállító", plázacica-kocsivá
alakított Materia, matt vagy éppen vidám fényezésű Copen kápráztatta el a
nagyérdeműt, remek szórakozást, sok mosolygást kínált tehát a japán
miniautógyár.
Sok apuka szerint a
Ford Focus RS szintén ideális családi autó, igaz, a
műszaki adatokat tilos elárulni a családnak. Különben lesz ám sikítozás, a 300
lóerő és az elsőkerék-hajtás garantáltan ezt a hatást váltja ki, valószínűleg
még az elindulás előtt. A Ka már inkább a hölgyek kedvence lesz, bár közel sem
olyan vonzó, mint a vele egy szerelősoron készülő 500-as, ellenben a kedvezőbb
ár biztosan elsimítja ezt a különbséget.
