...csak vártuk a kalandot, és csak vártuk a kalandot! - Fiat Strada 1.3 Mjet Adventure

Mindjárt az elején tisztázzunk pár dolgot tesztalanyunkkal kapcsolatban. A Strada a Siena (Palio, Albea) család tagja. Vagyis azon világautó program része, mellyel elsősorban a harmadik világ országaiban próbál -nem kevés sikerrel - terjeszkedni a Fiat csoport. Mivel a világautó ismérve az alapjában véve egyszerű szerkezet és az olcsó anyagok használata - a cél egy minél olcsóbb autó előállítása, mely a sarkkörtől az egyenlítőig megállja a helyét -, nem kell azon túlságosan meglepődni, hogy mi fogad bennünket egy Stradaban. A másik nagyon fontos szempont, hogy ezt az autót elsősorban munkatársnak tervezték. (Igaz kissé nehezen tudtunk rájönni pontosan milyen munkakörhöz használható fel úgy, hogy ne maradjon semmilyen hiányérzetünk) Amennyiben ezek figyelembevételével közelítünk az autóhoz teljesen más képet kapunk róla, mint várnánk.

Ez lényegében egy mini pick up. A pick up az a teherautó, ahol a klasszikus kis áruszállító dobozát, vagyis a hátsó puttonyt egy kisméretű plató váltja fel. Ennek a koncepciónak köszönhetően akár zsiráfot is szállíthatunk vele, persze csak akkor, ha nem nehezebb hat mázsánál és nem magasabb négy méternél. Miért nevezem mininek? Nálam a Mitsubishi L200-nál, illetve a kategóriatársainál kezdődik ez az osztály, arról nem is beszélve, hogy a „fajteremtő alapok" az USA-ból származnak, ahol minden eleve nagyobbra nő. A terhelhetősége azonban a kategória átlagát hozza. Ha még azt is hozzátesszük, hogy ezt a súlyt hátul merev tengelyek és laprugók hordozzák, akkor máris láthatjuk a világautó kritériumainak egy részét: az egyszerűséget és az elnyűhetetlenséget.
Járjuk körül egy kicsit ezt a piros csodát. Egy autókereskedő ismerősöm azt találta mondani, hogy épeszű ember nem vesz piros kocsit, mert később sokkal nehezebb használtan eladni, mint bármilyen más színűt. Ő most szintén egy piros japán kombit használ családi autóként. Az ilyen színmizériát nem is mindig értem, hiszen a piac azt mutatja, hogy még egy félig narancssárga, félig türkiz Multiplát is el lehet adni, ha megvárjuk a megfelelő vevőt. Ráadásul a Stradanak pont ez a legnagyobb erőssége. Ezzel a színnel és az alumínium kiegészítőkkel már-már dögösnek mondható. Hiszen ha Adventure, akkor ezt a külsőségekben is mutatnia kell az utca egyszerű emberének.

Erre hivatott az extra fényszóró (melynek bekapcsolási módját elég sokáig kerestük), a körbefutó spoilerek, a ködlámpa, a nagyobb gumik (nem 70-es, hanem 80-as magassággal), a tetőléc és a fényezett lökhárító. (Kívülről nem látható az egyetlen belső extra az elektromos ablak + központi zár.) Mindez bruttó 300.000 forint felárért. Nem rossz, a külső - szubjektív mérlegelése alapján - meg is éri az árát. Ráadásul a nekem tetsző piros szín még csak nem is feláras, így itt is spórolunk 80.000 forintot. Egyszóval kívülről minden rendben, nézzük mi fogadja a - dolgozó - embert belül.

Az utastér kialakítása lényegében megegyezik az itthon is forgalmazott Albea-val. Hasonlóan vastag kormány és kemény műanyagok vannak mindenhol. Erre a gyári PR szöveg az, hogy így praktikus. Egyszer merné már valaki azt mondani, hogy igen tudjuk kemény, még ránézni is rossz, de hát ennyi pénzért mit vártak. Abban azért van igazság, hogy használati szempontból egy haszongépjárműnél jó az egyszerű és gyors tisztíthatóság. A belső térben mindössze a műszerfalra felirata és a sárga skálázása árulkodik az Adventure felszereltségéről. A kapcsolók és nyomógombok fiatosan egyszerűen értelmezhetőek és jól használhatóak.

Az ülések szövetei szintén a praktikum jegyében készültek, hiszen ha slaggal tisztítjuk őket, akkor sem eresztik át a nedvességet. Klíma nélkül nyáron ez elég kellemetlen tud lenni, szerencsére a tesztautóban volt ez az extra. A kabin másik ismertetője a semmivel sem összekeverhető szag - először a Palio Weekendben éreztünk -, amely a dél-amerikai import része - felár nélkül. Mindegy, hosszas szellőztetések és rengeteg illatosító segítségével orvosolható a probléma. A két ülés mögé rengeteg hely várja a csomagjainkat, tulajdonképpen ez a Strada zárt poggyásztere, mivel a plató hátsó ajtaja nem zárható. A dupla kesztyűtartó és a nagy ajtózsebek örömre adnak okot, a középen eltolható hátsó ablak pedig a huzatmentes szellőzést biztosítja.

Amint kigyönyörködtük magunkat a belsőben, nyomban útnak is indulhatunk. Az 1.3-as dízelt már jól ismerjük, hiszem a konszern számos másik modelljében forgalmazzák. Itt és most 85 lóerős teljesítmény leadására programozták. Terhelés nélkül fürgén mozgatja a közel 12 mázsás kasztnit, azzal azonban meg kell barátkoznunk, hogy induláskor elég nagy turbólyukat kell átlépnünk. Ezért ne próbáljunk útkereszteződésben villámgyorsan kifordulni, mert úgysem fog sikerülni. Amikor már elérjük a megfelelő fordulatszámot, akkor kellemesen érezhetjük magunkat a forgalomban. Mivel tesztautónk négyévszakos és terepezésre alkalmas gumikkal volt szerelve, a menetzaj elég magas már kis sebességnél is. Ezt némi hangosítással a rádión kompenzálni tudjuk. A ballonos gumiknak köszönhetően komfort érzetünk igen jó, hiszen az úthibákon szinte átsiklik a jármű. A fékek megfelelő mértékű lassulást képesek biztosítani, még terhelt állapotban is. Amennyiben úgy tervezzük, hogy sokszor közlekedünk 6 mázsás terheléssel, mindenképpen érdemes megfontolni egy ABS vásárlását is, hiszen teljes terhelésnél történő fékezésnél ez még nagyon jól jöhet.

Néhány szó a terhelésről. A nagyobb pick up-oknál általában nyers fém felület található a platón és súlyos százezrekért lehet műanyag bélést venni hozzájuk. A Strada esetében ez széria, örömünk mégsem felhőtlen. A borítás gyorsan karcolódik, ami egy „munkatárs" esetén még talán nem is olyan nagy probléma. A nagyobb baj az, hogy egy kicsi víz láttán hirtelen korcsolyapályává válik, és Sallai-Regőczy páros legyen a talpán az, aki állva tud maradni rajta. Ejtsünk még pár szót a platót védő ponyváról is. Az egy hét alatt végül nem tudtam eldönteni, hogy műanyag avagy műbőr-e az anyaga. Funkció szempontjából mondjuk lényegtelen, hiszen a vizet kint tartja és az illetéktelen szemek elől rejtve marad a rakomány. Egyetlen félelmünk lehet, hogy haragosunk egy éjszaka felhasítja és a pótlása rengeteg pénzünkbe kerül, bár az elmúlt évtizedben sokat javult ilyen irányú mentalitásunk, hiszen kabrióm három éve parkol az utcán és még nem érte atrocitás a vászon tetejét.

Egy kicsit nehéz összegezni a fent leírtakat, de végső soron kellemes mindennapi társ válhat a Stradaból, ha el tudjuk fogadni a korlátjait. Kertészeknek ideáli, hiszen a rövid platón elfér a fűnyíró mellett a gyepszellőztető és a permetezőgép is. Szobafestőknek akkor ajánlott, ha összehajtható létrájuk van. Végezetül egy aprócska felvetés. Mi lenne (természetesen csak elméleti síkon), ha mondjuk bekerülne a Strada alá a Panda 4x4 összkerékhajtása. Ekkor komolyabb ellenfele lehetne az igazi pick up-oknak is, ráadásul szemtelenül olcsón. (Tesztautó alapára bruttó 3.336.000 forint)