„Mit ér az erő, ha nem uralod” Már 25 éve hallgatjuk

by Szélpál Imre

pirelli2A „Mit ér az erő, ha nem uralod” kampányt sikerre vivő kép, Annie Leibowitz felvétele Carl Lewist ábrázolta a rövidtávfutók klasszikus testhelyzetében a rajtnál, piros magassarkú cipőben – a kép azóta legendássá vált. Az 1994-ben Texasban készült fotó, a kreatív hirdetések egyik ikonja olyan üzenetet közvetít, mely időtállóságát annak köszönheti, hogy egyrészt magában a termékben, a gumiabroncsban gyökerezik, ugyanakkor képes átlépni az anyag határait: egy autóra, ahogy az életre is igaz a felvetés, miszerint „mit ér az erő, ha nem uralod”. Ezen időtlen kérdésre kimeríthetetlen számú értelmezés adható, mivel minden kor emberei maguk kell, hogy megtalálják az egyensúlyt két látszólag ellentmondó fogalom között. Ebbe a szintézist kereső gyakorlatba kapcsolódik be a Pirelli 2018-as Éves beszámolójába bevont három szerző is, Adam Greenfield, Lisa Halliday és J.R. Moehringer.

Mindhárman egy-egy személyes értelmezési javaslatot fogalmaznak meg az erővel és annak uralásával kapcsolatban, méghozzá olyan területeken, melyek a Pirellivel is összefüggenek: a technológia, a sport és a kultúra világában. Adam Greenfield számára, amint technológiára fókuszáló írásában fogalmaz, „a megkülönböztetés erő és uralása között korunk központi kihívásai közé tartozik. Prométheuszi technológiáink nap mint nap egyre több erőt adnak nekünk, de az igazság az, hogy még nem tanultuk meg, hogyan uraljuk ezeket.” J.R. Moehringer a sport témájának szentelt történetében így ír: „Mindannyian beleesünk néha abba a tévedésbe, hogy úgy véljük, a nagyszerű sportolók, színészek, festők, orvosok, vállalkozók stb. különleges erőkkel vannak megáldva.
pirelli3Valójában mindenkinek vannak különleges erői. Azok válnak sikeressé, akik megtalálják a módját, hogy tartós és következetes uralmat gyakoroljanak saját erőik felett.” „Lassan sietni” című, művészetről és kultúráról szóló elmélkedésében Lisa Halliday megállapítja: „A művészet utazás, a tudat által beutazott távolság. Ez igaz a művészre és a nézőre, az előadóra és közönségére, íróra és olvasóra egyaránt. Az erő, mely ezt az utazást hajtja, nem ér semmit, ha nem uraljuk, mivel a művészi képességet annak uralása teszi megzabolázhatóvá és irányíthatóvá.” A három szerző műveit egy videó kíséri a Young&Rubicam ügynökségtől, mely 25 évvel ezelőtt a Carl Lewis-kampányt kitalálta. A film az erőt egy belső hajtóerőként ábrázolja, mely arra késztet, hogy mindig próbáljuk átlépni a határokat, az afölötti uralmat pedig mint a célok eléréséhez nélkülözhetetlen tényezőt mutatja be. A videóban látható elképzeléseket egy fotósorozat is illusztrálja, mely az Éves beszámoló nyomtatott változatát gazdagítja.

pirelli4„Mit ér az erő, ha nem uralod”: egy negyedszázados történet

Carl Lewis fényképe a „Mit ér az erő, ha nem uralod” főcímmel utat nyitott egy reklámkampánynak, mely annyira sikeressé vált, hogy a mai napig egyet jelent a Pirellivel. Annie Leibowitz fotója nyomán a következő évben Gerard di Thame egy tévéreklámot rendezett, melyben Carl Lewis speciális effektekkel tarkított, őrült versenyt fut New York nevezetességei között. A verseny fináléjának képsora feltárja a titkot: Carl Lewis talpát a Pirelli P6000 gumiabroncs futómintázata borítja. A Pirelli 1996-ig Carl Lewisra alapozta az imázsát. A következő évben a francia atléta, Marie-José Pérec, kora leggyorsabb futónője váltotta őt. A Pirelli-reklám egy jéggel és lávával borított helyen, tengeri szörnyek, olvadt folyamok és más veszélyek között játszódik, melyektől a sprinter ismét egy Pirelli abroncs mintázatát viselve tud elmenekülni. Ezután 1998 Ronaldo éve volt: hátulról készített képe a Rio de Janeiro-i Megváltó Krisztus szobrán azonnal ikonikussá vált még a reklámok világán kívül is.

 

Pin It