A Citroën idén ünnepli az 1934. április 18-án Párizsban bemutatott Traction Avant 90. születésnapját, mely a kor legmodernebb megoldásait ötvözte - a márka innovációs szellemét népszerűsítve.

Európában a Citroën készített elsőként tömeggyártású autókat 1919-től. 1921-ben pedig feltalálta lánctalpas autót, három évvel később pedig bemutatta a teljes egészében acélból készült karosszériát. Az úttörő szellem nem ért véget ezzel, 1932-ben az ún. „lebegő motorral” lepte meg a világot a francia márka, majd 1934-ben érkezett a 100 szabadalmas autónak is nevezett Traction Avant, eredetileg az adólóerőre utaló „7” elnevezéssel.
A Traction Avant egyedülálló módon egyetlen modellben egyesítette a kor legmodernebb műszaki megoldásait. Ezek az elsőkerék-meghajtás, a héjelemekből felépülő önhordó („monocoque”) vázszerkezet, a hidraulikus fékek és a négy kerék egymástól független felfüggesztése voltak. Nem csoda, hogy a maga idejében a Traction Avant büszkélkedhetett a legjobb úttartással, legnagyobb biztonsággal és legmagasabb szintű kényelemmel. Pályafutása során számos technológiai fejlesztésnek lett részese, így nem véletlenül kapta a 100 szabadalmas autó becenevet.
Amikor 1933 elején André Citroën úgy döntött, hogy lecseréli a nem sokkal korábban, 1932 októberében bevezetett Citroën 8, 10 és 15 modelleket, a célja az volt, hogy egy forradalmian új autó bevezetésével nagy feltűnést keltsen és meglepje a versenytársakat. Legalább két év előnyre szeretett volna szert tenni, hogy megvédje magát a harmincas évek eleji gazdasági világválság hatásaitól, melyek már Európában is határozottan érezhetők voltak. Ezért az újdonságnak különösen figyelemre méltónak kellett lennie, és a lehető legtöbb műszaki újítást kellett felvonultatnia.
Ide tartozott a teljes egészében acélból készült önhordó karosszéria, amely szükségtelenné tette az alvázat és jelentősen lejjebb vitte a jármű súlypontját, az elsőkerék-meghajtás, a cserélhető hüvelyű, felülszelepelt motor, a hidraulikus fékvezérlés, a kerekek egymástól független, torziós rudas felfüggesztése és az automata sebességváltó. Ez utóbbit a fejlesztésre szánt idő hiánya miatt azonban az első autók 1934-es gyártásba kerülésekor ejtették.
A fenti műszaki újítások mellett az alvázzal nem rendelkező Traction mind vonalvezetését, mind sík padlóját tekintve aerodinamikus kialakítású, alacsony karosszériát kapott. A motor és a sebességváltó egy kompakt meghajtóegységet alkotott, ami a nagyon alacsony súlypont mellett azt is lehetővé tette, hogy minél több súly kerüljön előre. Az első újságírók és sofőrök dicshimnuszokat zengtek az új Citroënről. Soha nem láttak még ilyen biztonságos és minden helyzetben ennyire könnyen vezethető autót. A jármű úttartás tekintetében új mércét állított fel. A motor élénk, a fékek erőteljesek, a biztonság kifogástalan volt. Mindezen tulajdonságok és a folyamatos fejlesztések (pl. az 1936 júniusában bevezetett fogasléces kormánymű) gondoskodtak arról, hogy a Traction megőrizze műszaki előnyét a többi autóval szemben. Az eredmény egy fényes és kivételesen hosszú karrier, amely csak 1957 júliusában ért véget.
1934-es bevezetésekor a Traction 7 négyajtós limuzin, kupé (vagy álkabrió) és lehajtható szélvédővel ellátott kabrió (vagy roadster) változatban állt rendelkezésre. A néhány hónappal később érkező 11-es szedán, kupé és kabrió verzióbab, valamint hatablakos hosszú karosszériával (7-9 üléses családi autó, taxi vagy 5-6 üléses limuzin konfigurációban), illetve 5 üléses városi kupénak kialakított négyablakos hosszú karosszériával volt megrendelhető. 1938. áprilistól a 11-es vegyes használatú, 5 személyes vagy 500 kg hasznos teherbírású haszonjármű/személyszállító kivitelben is kapható lett. A 7-es és 11-es kupé gyártása 1938. szeptemberében, a kabrióé 1939. novemberében ért véget. 1938-ban a 15 Six 5-6 személyes szedánként került forgalomba, és csak 1939. májustól lett belőle – akárcsak a 11-es esetében – 5-6 személyes limuzin, illetve 8-9 férőhelyes családi autó is. Összesen tíznél kevesebb kabrió készült belőle, amik soha nem kerültek forgalomba. A háborút követően a 11 és a 15 családi autó kivitelét csak 1953. szeptemberétől, a 11 haszonjármű-változata pedig csak 1954. márciusától árulták. Az 1957. július 24-én gyártott utolsó Traction egy 11 B családi autó volt.

Az egyes modellek és fejlődésük 1934 és 1957 között

Az első Traction: a 7-es

• a 7 A gyártása 1934. április 18-án kezdődött. Négyhengeres motorjának adatai: 72 x 80 mm furat x löket, 1303 cm3, 32 LE (7 adólóerő mellett). Ez az egyetlen igazi 7 adólóerős modell.
• 1935 júniusában érkezett a 7 B. Az új motorra jellemző furat x löket 78 x 80 mm, a teljesítmény 35 LE (9 adólóerő mellett). A motor hengerűrtartalma 1529 cm3, az autó csúcssebessége 100 km/h.
• 1934. júniusban jött a 7-es sportváltozata, a 7 S vagy 7 Sport. Ezt egy 1910 cm3-es, 78 x 100 mm furat x löket értékkel rendelkező motorral szerelték fel, amely 11 adólóerő mellett 46 LE teljesítményt nyújt, és 115 km/h-s végsebességre képes.
• 1934. szeptemberben, néhány nappal a Párizsi Autószalon előtt, a 7 B-t felváltotta a 7 C. A motor továbbfejlődött, az adólóerő továbbra is 9, de a hengerűrtartalom a 72 x 100 mm furat x löketnek köszönhetően immár 1628 cm3. A tényleges teljesítmény 36 LE, a végsebesség 100 km/h.
• 1939 februárjában új motort kapott a 7 C: a „7 Economique” névre hallgató erőforrás 10%-kal alacsonyabb fogyasztást tesz lehetővé. A Traction 7 gyártása 1941 tavaszán ért véget. 

A hosszú karriert megért 11-es

• A 11-es széria első modellje a 11 A, melynek gyártása 1934 augusztusában, a 7 S bevezetése után egy hónappal indult. Megörökölte a 7 S 1910 cm3-es, 78 x 100 mm furat x löket értékkel rendelkező, 46 lóerős (11 adólóerő mellett) motorját. Az autót a 7-es Tractiontól külsőre a nagyobb (12 cm-rel szélesebb és 20 cm-rel hosszabb) karosszéria különböztette meg.
• Az 1934. októberi Párizsi Autószalonon a 7 S-t felváltotta a 11 AL (vagy más néven 11 Légère = könnyű). Akárcsak az előbbi, ez is a 7-es változat karosszériáját és a 11 adólóerős változat motorját kapta meg a 11 A igényesebb belső kivitelével.
• A 11 A-t és a 11 AL-t 1937. februárban a 11 B és a 11 BL követette. Ezzel egyidőben egy kb. 500 darab 11-esből álló kisebb széria is napvilágot látott, ez volt a 11 AM (vagy 11 Améliorée = továbbfejlesztett), amely egy speciális hengerfejjel ellátott készült.
• 1938 áprilisában került forgalomba a 11-es haszonjármű-változata, a 11 C (11 Commerciale = kereskedelmi). A mechanikai szempontból a 11-essel megegyező változat egy tetszés szerint átalakítható többcélú jármű volt, mely személyszállító vagy 500 kg hasznos teherbírású haszonjármű konfigurációt kínált. A családi autó a hosszú tengelytávú karosszéria mellé a rakodást megkönnyítő kétszárnyú hátsó ajtót kapott.
• 1939. márciustól valamennyi 11-es modell egy 11 Performance névre hallgató új, 56 lóerős motorral került forgalomba.
• Az utolsó fejlesztésre 1955 májusában került sor: 11 D néven új motor költözött a 11 B, 11 BL és a 11 C gépházába. Az új erőforrás 68 lóerőt adott le, ami már a későbbi DS 19 és ID 19 erőforrásait vetítette előre. A 11-es széria gyártása 1957. július 25-én ért véget a Quai de Javel-i üzemben. Ez volt az utolsó Traction-modell, melyből kicsivel több mint 23 év alatt összesen 758 948 darab készült.

A rejtélyes 22-es

Valamennyi Traction-modell közül a legelőkelőbb és a mai napig a legtalányosabb a 22-es. A csúcskategóriás gép 1934 októberében debütált a Párizsi Autószalonon. Teljesen új, felülszelepelt V8-as aggregát hajtotta, mely ugyanolyan furat x löket értékkel (78 x 100 mm) rendelkezett, mint a 11-es széria. A motor hengerűrtartalma 3822 cm3, teljesítménye 100 LE, s akár 140 km/h-val is bírt száguldani. Kívülről áramvonalas fényszórók, nyolcas számmal ellátott hűtőrács és két-két egymás fölött elhelyezett lökhárítócsík jellemezték. Mindössze körülbelül húsz tesztmodell készült belőle, de a különböző mendemondák, valamint a gyűjtők és történészek szenvedélyes kutatásai ellenére úgy tűnik, hogy végérvényesen eltűnt mindegyik.

Az utak királynőjeként számontartott 15-ös

A 22-es projekt elvetését követően a Citroën továbbra is szeretett volna egy csúcskategóriás Tractiont, ezért 1938 októberében bevezette a 15 Six nevű változatot. Ezt egy vadonatúj, 2867 cm3-es, soros hathengeres hajtotta, amely 77 LE-t adott le. Különlegessége, hogy balra forgott, ami miatt a 15 Six G (gauche = bal) néven is emlegetik. A 15 Six karosszériája ránézésre ugyanúgy nézett ki, mint a 11 B változaté. A hosszabb új erőmű azonban 11 cm-rel hosszabb gépháztetőt kívánt, ennek köszönhette jellegzetes karakterét. A nagy teljesítményű, ugyanakkor csendes modellt kivételes menettulajdonságai és kényelme miatt hamarosan az utak királynőjeként emlegették. 1947 szeptemberében megváltozott a motor forgási iránya, így a 15 Six G-t felváltja a 15 Six D (droit = jobb). A 15 Six a háború után nagy sikereket ér el, és a csúcskategóriás francia autó megtestesítőjeként egészen az államapparátus csúcsáig jut, ahol valóságos ikonná válik. 1954 májusában a márka egy újabb 15 Six modellt dobott piacra: a 6 H egyedülálló tulajdonsága volt, hogy a hátsó tengelyen állandó magasságú hidropneumatikus felfüggesztéssel szerelték fel.

A Traction sikerei

A Traction kezdettől fogva eredményesen szerepelt a különböző megmérettetéseken és sportrendezvényeken. Először 1934 nyarán a Bois de Boulogne-beli Parc de Bagatelle-ben, illetve a normandiai Deauville-ban rendezett rangos szépségversenyen tűnt fel, ahol alacsony áramvonalas karosszériájával limuzin, kabrió és kupé kategóriában több díjat is bezsebelt (nagydíj, első díj, kiválósági díj, a zsűri díja).
Ugyanebben az évben a modell kiváló mechanikai tulajdonságairól is tanúbizonyságot tett. François Lecot-val és Maurice Penaud-val a fedélzetén olyan állóképességi versenyeken indult, mint a Franciaországot és Belgiumot átszelő 5007 kilométeres körverseny, melyet 77 óra alatt teljesített. Az első Párizs–Moszkva–Párizs postai összeköttetés 3200 kilométerét nyolc nap alatt tudta le. 1935. július 22. és 1936. július 26. között az Automobile Club de France ellenőrzése alatt François Lecot egyedül kel útra, és – Párizs és Monte Carlo között – 400 000 kilométert tett meg. Ez napi átlag 1000 kilométert jelent.
A motorolajat forgalmazó híres Yacco színeiben állt rajthoz az Autodrome de Linas Montlhéry versenypályán a Rosalie VII nevű Traction modell. 1934. július 18. és 23. között az E osztályban 5 nemzetközi rekordot is sikerült felállítania, köztük a következőket: hat nap 111,183 km/h sebességgel, 10 000 mérföld 14 óra 43 perc 14 másodperc alatt, 100-ból a kilencedik a 16093,420 km-es távon. Egy másik Traction, a Rosalie IX – volánjánál Citroën márkakereskedőkkel és a Yacco pilótáival – 1936. március és május között egy nyílt terepen rendezett túraversenyen indult. A rali 104000 km megtétele után (ami napi minimum 1500 km-t feltételez) az Automobile Club de France székháza előtt ért véget.
Nem olyan régen, 1988. július és 1990. január között két 1953-as Traction 11 B modell, a Chrome és a Cambouis, négy fiatal francia versenyzővel 100000 km-es világkörüli utat teljesített - öt kontinensen keresztül. Az örök utazó Traction pályafutását – legyen szó a 7-es főútról vagy az afrikai versenypályákról – mind a mai napig bravúros eredmények és hihetetlen kalandok fémjelzik.

A Traction mint műemlék és a gyűjtők álma

Az igazi francia ikonnak számító Traction azon kevés autók egyike, amelyet sokan egyenesen műemléknek tartanak. 1934. április 18-i bevezetése óta szorosan hozzátartozik a franciák életéhez. A közember autójából bankrablók autójává (lásd a róla elnevezett bandát), 1939 és 1945 között katonai járművé, a Franciaországot felszabadító ellenállók gépkocsijává, majd az újjáépülő ország autójává avanzsált. Később a politikusoknak hála hivatalos állami autó lett belőle. A Traction volt de Gaulle tábornok kedvence. A hatalom igazi szimbólumaként mindenhol feltűnt, az Elysée-palota udvarától az összes minisztériumig és prefektúráig.
Alig 10 évvel a gyártás leállítása után, 1968 márciusában alakult meg az első teljes egészében a Tractionnak szentelt gyűjtői klub. A Traction Universelle ma a legnagyobb Traction-gyűjtő klub a világon. Több mint 1600 tagot számlál, akik Franciaország-, illetve világszerte 17 regionális szekcióba tömörülnek. A modell 50. születésnapját a párizsi Place de la Concorde-on és Le Bourget-ban ünnepelte a márka. Azóta a Traction Universelle a legendás modell bevezetésének minden fontos évfordulójáról megemlékezik. Idén a 90. születésnap alkalmából a francia klub május 9. és 11. között Auvergne-be, a Clermont-Ferrand közelében található Circuit de Charade versenypályára várja a Traction-rajongókat. Az eseményre már több mint ezer versenyző regisztrált.