A Mercedes-Benz nem titkoltan olyan VIP transzfernek és sokszemélyes luxus-taxinak szánta a teljesen elektromos hajtású e-Vito Tourert, mely élete nagyrészét a nagyvárosi dzsungelben, illetve a reptér és a szálloda közötti utakon tölti. Mi nem éppen így használtuk.
De még mielőtt valaki szidni kezdene bennünket, hogy már megint mit műveltünk, csak halkan megjegyzem, hogy a stuttgarti márka volt a hibás. Mert a gyár – forrástól függően - 360-400 kilométeres hatótávot ígér. Mi pedig rögtön lecsaptunk a lehetőségre: ingyen „benzin”, sokszemélyes utazóautó, úgyhogy irány Surány.
Az is hozzátartozik a történethez, hogy mi eleve „bakonyi betyárok” vagyunk, akik a lábukat és a lovukat négy kerékre cserélték, s a villanyautózás hajnalán még azt is alaposan meg kellett gondolnunk, hogy elég-e a tesztautó hatótávja Budapestről hazatérni vidékre. Micsoda felemelő érzés volt például a Nissan e-NV200-zal a kamionok „fenekében” csorogni az M7-esen. Nos, a Mercedes e-Vito Tourerrel nem voltak és lesznek ilyen gondjaink, hiába több, mint 5 méter hosszú, hiába nehéz, mint egy elefánt, és hiába nyolcszemélyes, még a „minimum” 360 kilométerbe is bőven belefér a Veszprém-Budapest útvonal, oda-vissza (kétszer nem). Legalábbis addig, amíg jó idő van.
S ha már megemlítettem, hogy az e-Vito Tourer behemót, mint egy víziló, akkor hadd bizonyítsam ezt számokkal is: 5140 milliméter hosszú, 1912 milliméter magas, 1928 milliméter széles, miközben a tengelytávja 3200 milliméter. (Különben létezik nála is nagyobb állat, az „extralang” víziló, mely 23 centiméterrel testesebb nála.) Ezért helyszűkétől sem kell tartanunk; ha egy Suzuki (Maruti) Omniban elfér nyolc ember, akkor az e-Vito Tourer Pro esetében nincs miről beszélni. Maximum az S-osztálytól elkényeztetett VIP-k panaszkodhatnak, hogy nekik nem jár hátul kétkarfás „kapitányülés”, meg vaskos plüss szőnyeg és „kitudja” hány colos digitális műszerfal és központi kijelző, de nekik ott az EQV. Járjanak azzal! Nekünk jó volt ez, igaz, nincs is S-osztályunk, ráadásul előfordult, hogy csak egyedül használtam az elektromos Vitót, illetve maximum hárman-négyen csavarogtunk vele. Így jutott „szamárpad” is a renitenseknek.
Hogy ne érhesse szó a „házunk elejét”, hogy ki sem próbáltuk rendesen, akadt köztünk óriás és nem annyira magas ember, vékonyabb és testesebb, kopasz és vörös hajú is. Nem panaszkodott senki az ülésekre, ami nagy szó, lévén, hogy tényleg „sokszínű” a banda. Elöl két jól formázott, kartámasszal kiegészített, elektromosan állítható, fűthető és kényelmes fotelben utazhattunk. Középen és hátul három-három egyformán, enyhén formázott férőhely várta a csapat tagjait, ide, a két sínen mozgatható sorba elektromosan nyíló és záródó tolóajtókon keresztül szállhattunk be. S mivel az oldalsó nyílások nagyok, a szélső ülések pedig előrebuknak, emiatt hátra sem akrobatikus elemekkel tarkítva, kígyóemberként kellett bemásznunk. Na, lényeg a lényeg, amennyit az akku bírt, annyit az utasok is simán kibírtak benne egyhuzamban, amihez az is hozzájárult, hogy ők is kaptak a fűtésből (hűtésből). További pozitívum, hogy a vezetési pozíció – az E-Vito Tourer származása ellenére – személyautós, a kormány majdnem függőleges, a műszerfal egyszerű, a központi kijelző nagy, s a tökéletes kameraképpel nagyban megkönnyíti a tolatást. Emellett rengeteg rekeszbe pakolhattuk az apróságainkat, két USB csatlakozóval tölthettük a telókat, a tájékozódásunkat pedig navigáció segítette. Akinek ez kevés, ott az EQV. A csomagtartó kapacitása tág határok között mozog, ráadásul a terhelhetősége megegyezik a haszonverzióval, így az alapra 2,5 tonnás kisbusz tömege elérheti a 3.500 kilogrammot.
Kicsit furcsa, de a gépház alá rejtett 204 lóerőt és 362 Nm-t mozgósító villanymotor kulccsal indult. Most komolyan! Az automata váltó karját is megszokhattuk már a Mercikben, így gyakorlatilag ugyanolyan vezetni az e-Vitót, mint a normális verziót. Azazhogy mégsem, mert az öt fokozatban változtatható rekuperációnak hála, akár egyetlen pedálos üzemmóddal is róhattuk a kilométereket, azaz a gázpedál felengedésére szinte 0-ig lassult a csillagos kisbusz. Ezzel nemcsak a saját dolgunkat könnyítettük meg, de meghosszabbítottuk a fékek élettartamát is, s ami a fő, több energiát töltöttünk vissza az akkukba. Márpedig az jól jött néha, mert olyan túrákat is bevállaltunk vele, amik nem jöttek ki a nettó 90 kWh-s akkumulátor hatótávjából – még papíron sem. Sebaj, míg csavarogtunk, addig töltöttük a kocsit. Először próbáltunk egy plázában ingyenesen tankolni, azzal nem volt szerencsénk, egész napra foglalt volt az összes „gyorsállás”. Aztán kerestünk fizetős villámtöltőt, azzal már simán ment: letöltöttük az applikációt és 63 perc alatt felvett 70,174 kWh-t, majd 9754 forintot fizettünk. Közben megismerkedtünk egy úrral, aki ugyanilyen Vitókat használt, csak éppen dízeleket, szereti, imádja őket, büszke volt rájuk… hát, mindenkinek lehet egy kis „beütése”. Amúgy maximum 110 kW-tal lehet tölteni az E-Vito Tourert, míg váltóárammal (AC) 11 kW a csúcs. Így 10 óra kell a 0-ról 100-hoz. 
Visszatérve még egy kicsit az E-Vito Tourer vezethetőségéhez, az már csak azért sem teljesen olyan, mint egy dízelé, mert ugye a háromféle menetprogramot ajánló villanymotor szinte teljesen némán tette a dolgát. Azonnali, nagy nyomatéka egyúttal remek rugalmasságot kínált, a 140 km/h-s végsebességnél pedig nem volt többre szükségünk. Különösen, amikor egy másik „kirándulásunkon” leesett a hőmérséklet, majd a hó. Hideg volt, fűtöttünk, aztán meg számolgattunk, hogy vajon meddig jutunk el, végül újraterveztünk. Nincs abban semmi meglepetés, hogy ilyen körülmények között nem bírt annyit az e-Vito Tourer, csupán az a kellemetlen, hogy a magyarországi töltési infrastruktúra nem túl fejlett. Így a kényelmes és nyugodt utazás egy újabb – nem annyira vidám - élménnyel gyarapodott, működő töltőállomások keresésével. Mindez a nyugati határ közvetlen közelében.
Pedig az e-Vito Tourer kifejezetten jó útitárs. Erős, csendes, finoman rugózik – akár Airmatic légrugós futóművet is lehet rendelni hozzá -, és gyerekjáték vezetni. Az alacsonyan beépített, 700 kilométernyi akkumulátor miatt pedig felettébb stabil is, bár nem feltétlenül száguldozásra tervezték. Ráadásul számtalan vezetőtámogató rendszer áll a sofőr rendelkezésére: holttér-figyelő, vészfék-asszisztens, parkolósegéd, távolságtartó tempomat, éberségfigyelő, adaptív távfény-asszisztens és sávtartó. Simán elutazgatnánk vele, ha nem kellene vadászni a töltőállomásokat. Amire viszont tervezték, lásd a bevezetőt, tökéletes. Jelenleg bruttó 24.686.260 forinttól vásárolható meg.
