„Nincsenek messze földön híres turista-látványosságaink, nincs ezeréves templomunk. De van itt sok minden más, amiért érdemes leszállni a bicikliről, megállni a motorral, autóval kirándulóknak. Megpihenni és felfedezni. A gyakorlott szemű turista délről vagy északról érkezve, már messziről észre veheti, hogy itt valami nem stimmel: a templom a faluszélén áll, még csak nem is a legmagasabb ponton, a tornya sem a bejárat fölött magasodik. Miért? – és ezzel elkezdődik Tölgyes múltba vesző, a címerünkben két kereszttel szimbolizált története.” Kezdi a falu bemutatását Radnai Bertalan polgármester. 

Rég nem olvastam turisztikailag ilyen őszinte kinyilatkozást. Ha egyszer nincsenek, akkor nem kell magunkat fényezni, hiszen aki ide látogat, az már ebből is pontosan tudja, hogy mire számíthat. Így a távozáskor egy elégedett turista megy haza és esetleg jó szívvel ajánlja majd másnak is azt, hogy kirándulásakor erre vegye az irányt. Mi is úgy érkezünk az 500 főt sem elérő településre, hogy előtte szinte fogalmunk sem volt a létezéséről.

Az Ipoly előnévvel bárhogyan is koncentráltam csak Ipolytarnóc és az Ősmaradványok ugrottak be, mely nem más, mint egy ősvilági Pompei. Mindenképpen remek program lehet a kövületek között sétálni a Börzsöny lankáival övezett környezetben. Vissza utunk céljához, mely nem más, mint a MONO gyártó üzeme. Az egyik, hiszen összesen 14 országban több, mint 1.000 embert foglalkoztatnak. A gyártás maga javarészt a magyar és a kínai üzemben történik, míg a többi telephelyen javarészt a gyártás-fejlesztési feladatok folynak. A falu szélén az egykori TSZ telephelyén már egy a XXI. századi mércével mérve is modern gyárépületekkel találkozunk. Rögtön a leparkolásunk után kiderül, hogy itt rendnek kell lenni, hiszen figyelmeztetnek, hogy a tulajdonos kérésének megfelelően mi is orral előre álljunk be a kijelölt parkoló helyre.

Első pillantásra ez a gyár sem különbözik a hasonló csarnokokból álló üzemektől. Az udvaron éppen egy Linde tartálykocsi pumpálja át rakományát a telepített tartályba. A kérdésemre kiderül, hogy itt folyékony nitrogént tárolnak, melyet többek között a lézeres vágók hűtésénél használnak fel. (Ilyen vicces dolgokra is jó a folyékony nitrogén egyébként, de otthon ne játszunk vele!.) Már a bejáratnál üdvözöl bennünket a tulajdonos Francois Bandura, akinek a fejéből maga a vállalkozás ötlete még a nyolcvanas évek közepén pattant ki. Az eredeti szakmáját tekintve bútorasztalos Bandura ötlete az volt, hogy igazi kézműves minőségű beltereket alakítsunk ki a prémium gépjárművekben is. Ezáltal a valódi famunka már nem feltétlenül lenne a Rolls és a Bentley kiváltsága, de a nagyobb szériában készülő prémium autóknál is elérhető legyen ez a kiemelkedő minőség a belterek tekintetében.

Történetünk még 1986-ban jár, mikor megalapította cégét Bandura úr Belgiumban. Alig 3 év múlva pedig megérkezünk Ipolytölgyesre, ahol 1989-ben létrehozta a mai gyárat. S itt álljunk meg egy pillanatra. A látogatásunk előtt napokig azon kattogott az agyam, hogy vajon milyen kritériumok alapján sikerült a belga telephely után pont Ipolytölgyest választani. A jó közlekedés - az autópályák relatív távolsága miatt - rögtön kiesett. Maradt a környékbeli sok erdő, melyek végtelen mennyiségű alapanyaggal láthatják el az üzemet. Ám paradox módon látogatásunkkor a Range Roverek belsejét díszítő elemek spanyol tölgyfából készültek. A megfejtés szög egyszerű volt a végén. A vasfüggöny leomlása utáni pillanatokban már annyira olcsó volt Kelet-Európa, hogy javarészt a piszkos anyagiak szóltak a következő telephely itt történő kialakítása mellett. Ahogyan szokták mondani: ami ezután jött, az már történelem.

Lépésről-lépésre fejlődött a vállalkozás, és érkeztek különböző autómárkák megrendelései, mint például a Volvo, a Jaguar, a Lamborghini vagy az Aston Martin részéről is. Olyan tömeggyártóknak is készítettek belsőket, mint a Mercedes (itt a jelenleg is futó A és B osztályra kell gondolni, melyeknek a most bejelentett ráncfelvarrása után is itt készülnek a prémium belsők) vagy a Hyundai. A legnagyobb média visszhangot egyébként valószínűleg egy a Genesis számára készült tanulmány autó belseje váltotta ki. Ez a modell az Essentia Concept volt, mely a 2018-as New York-i kiállításon mutatkozott be. Még ma is lenyűgöző az autó egyébként. Sajnos nem lett belőle széria és a Genesis-szel sem folytatódott az együttműködés. Egyébként nem csak sima fa, de újraszerkesztett fa, karbon, mesh (ez gyakorlatilag egy speciális fémháló), alumínium (csiszolt vagy akár eloxált kivitelben) és ezek kombinált kivitele is készül az ipolytölgyesi gyárban.

A MONO idén megkapta a kizárólagos fejlesztési ész gyártási megvalósítását a legújabb, 5. generációs Range Rover és Range Rover SV belső dekorációs elemeire, így a világszinten értékesítésre tervezett idei 120 000 darab Range Rover modellek belső dekorációja mind Magyarországról kerül ki. Külön érdekesség, hogy a tervezés során az SV modellhez, igazi kerámia port tartalmazó festéket is használtak, Amy Frascella a globális dizájn divízió vezetőjének koncepciói alapján. Tervezés és fejlesztés szempontjából fontos volt kiemelten kezelni a fenntarthatóságot. A korábbiakhoz képest Wenge fát használtak az időtállósága miatt, különleges “mozaik marquetry” néven megálmodott geometrikus formavilággal.

A MONO-nál a felhasználásból származó furnér, fa hulladékot egy házon belüli bioerőműben eltüzelik és hasznos hőenergiává alakítják át, amit a gyáron belüli folyamatokban felhasználnak. Az anodizált aluminium SV modellek gyártási folyamatának, eloxálásnak a technológiai szennyvizét saját víztisztító művel ártalmatlanítják és engedik vissza a csatornahálózatba. A modern gyárban az automatizálható munkafolyamatok 90-95%-át már gépek végzik. Vannak azonban olyan tevékenységek, melyeket a közeljövőben biztosan nem hódítanak el a gépek a szorgos munkáskezektől. Ilyen folyamat például a már meghajlított fabetétek csiszolása. Mivel gyakorlatilag minden elem egyedi mintázattal rendelkezik, így ez a folyamat olyan szintű összetettséggel rendelkezik, hogy a jelenleg a csiszolást végző dolgozóknak is hónapokba került a betanulása.  

A finom mozdulatok elsajátítására pedig még nem alkalmasak a robotok. A festés területén azonban már remekül helyt állnak és a 3D nyomtatásoknál is nélkülözhetetlenek.  Ezen tevékenység egyébként tiszta szobákban zajlik, hiszen a technológia ilyen tisztaságot kíván meg. „A vállalat a tavalyi hatmilliárdos beruházást követően Magyarországon több mint 200 új munkahelyet teremtve, mára több mint 700 alkalmazottal 2021-hez képest 30%-al növelte a kapacitását”- mondja Francois Bandura, a Mono-Ipolyfabric Kft. tulajdonosa. Az árbevétel tekintetében is terveznek egy 25%-os növekedést, így idén átléphetik az 50 millió eurós bevételt. Mi innen is csak sok sikert tudunk kívánni a vállalkozás további terveihez, és a jövőben talán egy kicsit büszkébben fogunk megfordulni egy elhaladó Range Rover után, hogy ni, annak is itt készültek a belső felületei.

Egyébként az elég érdekes, hogy maguk a dolgozók is elég ritkán találkoznak az általuk készített termékekkel már beépített formában. Most kapóra jött nekik is, hogy elhoztak ide egy Range Rover-t az importőrtől, így menet közben ők is megnézhették, mit gyártottak az üzemben. Így legalább mi is hozzájutottunk egy Range Rover tesztautóhoz és a rövid kör alapján azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Rolls-on és a Bentley-n innen azért még mindig ez a típus az arisztokrácia csúcsa.

Utóirat.: A fenti képen egy olyan panel látható, melyet csak saját ötletelés közben készítettek el. Az érdekessége, hogy a panelbe az északi tengerben honos fekete kagyló héjából készült darabok találhatóak meg. A vékony héjak ráadásul hátulról jól megvilágíthatóak és ilyenkor áttetszővé válnak. Mivel a kagylóhéjak nem uniformizálhatóak, ezért gyakorlatilag minden egyes panel egyedi lesz. Javasolnám a prémium gyártók figyelmébe, hogy még így szabadon is valami fantasztikusan néz ki ez az egység. Bármelyik autónak díszére válhatna.