1950. március 8-án gördült le a wolfsburgi szerelőszalagról az első Transporter, a Volkswagen T1. Azóta több mint 12,5 millió Bulli követte, igaz, 1956-tól már Hannoverben készül. 2021-ben az elektromobilitás szele is megcsapta a mára már kultikussá vált járművet, így az univerzális modell életében paradigmaváltás történt, melynek megfelelően az „Egy Bulli mindenkinek” mottó átváltozott: „Mindenkinek a megfelelő Bulli-ra”. A jelenlegi Bulli-program így három pillérből áll, azon belül is hat alaptípussal: a Multivan és a vele azonos California, az ID. Buzz és az ugyanilyen haszonjármű, az ID. Buzz Cargo, valamint a Transporter és a műszakilag azonos Shuttle-verziójú Caravelle. Mindannyian a mai napig magukban hordozzák a multifunkciós T1 DNS-ét dizájnjukban és tervezési kialakításukban. És ez így is marad.
T1 – 1950-től 1967-ig: Európának az 1950-es évek elején újra meg kellett találnia önmagát, és ezzel párhuzamosan az egy évvel korábban megalapított Német Szövetségi Köztársaságnak is. A korszak zenei szupersztárjai ekkor az amerikai Bing Crosby, Elvis Presley azonban még tinédzser, Paul McCartney pedig iskolás fiú. Szóval, miközben a rockzene még várat magára, addig a Volkswagen már az ötödik éve gyárt egy kisautót, amely éppen letarolja a világot: ez a Bogár, azaz a Type 1. Ekkoriban, egészen pontosan 1950. március 8-án indítja el a Volkswagen a második sorozatának gyártását: a Transportert, melyet házon belül egyszerűen Type 2-nek neveznek. Az újdonság egyelőre még csak egy meg nem írt lap az autóipar történelemkönyvében, ám egy olyan lap, amit nagy izgalom leng körül. Különösen a fiatal gazdasági csoda földjén, azaz az NSZK-ban, ahol a vállalatoknak, a vállalkozásoknak sürgősen szükségük van egy kedvező árú szállítójárműre, Transporterre. Sürgősen nevet kell tehát adni a Type 2-nek. A Volkswagen már 1949-ben le akarta védetni a „Bulli” megnevezést szóvédjegyként a Szabadalmi Hivatalnál, de egy másik vállalat korábban biztosította magának a jogokat egy hegyi járműhöz. Balszerencse, vagy mégsem: a Bulli név valahogy utat talál a rajongókhoz. A Transporter német nyelvű térségben használt nem hivatalos neve így megszületett, miközben hivatalosan továbbra is „Transporter” maradt.
A 4,10 méter hosszú Transporter, vagyis a T1 első változata egy ablak nélküli rakodótérrel rendelkező kisteherautó, figyelemre méltó, 4,5 m3-es raktérrel. A klasszikus - „osztott ablak” - első szélvédője a brit fanatikusok körében a „Splittie” becenévre tett szert. A 18 kW/25 LE teljesítményű négyhengeres, Bogárból már ismert boxermotorral a T1 eléri a 80 km/h sebességet; később a teljesítménye 32 kW/44 LE-re és a végsebessége 105 km/h-ra emelkedik. A premier követően nemsokára új karosszériaváltozatok érkeznek: az üvegezett hátsó részű kombi már 1950 áprilisában készen áll, majd egy kisbusz és egy platós teherautó követi. 
Minden idők leghíresebb, talán legkülönlegesebb Bullija 1951 júniusában debütál: a rajongók által csak „Samba-Busnak” nevezett, kilencszemélyes „Kleinbus Sonderausführung” 23 ablakával, kétszínű fényezésével, nyitható panorámatetejével és luxus felszereltségével tűnik ki. 1956-ban a Volkswagen az új hannoveri gyárba helyezi át a gyártást, 1962. október 2-án pedig már az egymilliomodik T1 gördül ki az összeszerelő csarnokokból. 1967 júliusában a T1-et több mint 1,8 millió példány után a T2 váltja fel. Brazíliában azonban 1975-ig folyamatosan gyártják a T1-et. Ez az első generáció különösen kedvelt a gyűjtők körében; változattól függően akár hatjegyű eurós összegeket is megadnak érte.
T2 – 1967-től 1979-ig: 1967-ben több tízezer fiatal látogatott el a kaliforniai Monterey Popfesztiválra. A Beatles pedig kiadja minden idők egyik legfontosabb albumát, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band-et. Ekkor debütál a Bulli második generációja: a T2. Ezzel a generációval „nőttek fel” a mai baby boomerek: a VW busz hátsó ülésén felfedezve a világot. De ezzel hozza a postás a csomagokat; ezzel mennek munkába a mesteremberek, ilyennel járnak a rendőrök és a mentősök. Ugyanakkor kempingautóként is remek a T2.
1969 augusztusában Jimi Hendrix, Joan Baez és még sokan mások történelmet írnak Woodstockban. A Bullival együtt. Ekkor készül a leghíresebb Bulli-fotó: a FlowerPower-T1 - „Light Bus” – egy párral a tetején. Beég az emberiség kollektív emlékezetébe és az autós szabadság jelképévé teszi a Bullit. Ezt a T1-et Dr. Bob Hieronimus művész alkotta és festette, aki még ma is kapcsolatban áll a VW Busszal, és 2023-ban megalkotta modern interpretációját az „Earth Buzz”-zal.
A T2 legjellegzetesebb ismertetőjegye az új első része. A kerek fényszórók közötti V-alakú függőleges moduláció helyett most a vízszintes vonalak dominálnak, jól hangsúlyozva a Volkswagen szélességét. De nem csak ez teszi a T2-t modernebbé: a nagyobb oldalsó ablakok és az immár egyrészes, erősen ívelt szélvédő ugyancsak a modell ismertetőjegyévé vált. Emellett a T2 most már alapfelszereltségként tolóajtót kínál. A fejlesztőmérnökök érezhetően modernizálják a technikát is, az áttörés leginkább a futóművek és a fékek terén érezhető. S miközben a tengelytáv változatlan, 2,4 méteres marad, a karosszéria további 20 centiméterrel gyarapodik, ezáltal a T2 még jobb helykínálattal tűnik ki.
1972-ben nagy ráncfelvarrás következik, tovább szilárdítva a világ legkelendőbb járművének sikerét, majd 1978-ban már a 4,5 milliomodik Transporter hagyja el a gyártócsarnokokat. Egy évvel később a német T2-gyártás kifut, addigra a Bulli második nemzedékéből 2,2 millió példány készült. A „sztori” vége azonban még nincs kilátásban, csupán máshol folytatódik a gyártás: 1987-ig a mexikói pueblai gyárban léghűtéses boxermotorral, majd még 1996-ig vízhűtéses négyhengeresekkel. Ezen kívül a Volkswagen do Brasil 2013-ig további 355 000 T2c-t épít, míg a szigorúbb biztonsági- és kibocsátási előírások végleges búcsút nem jelentenek ennek az örökzöld modellnek. A T2 utolsó 1200 példánya „56 Anos Kombi – Last Edition” néven hagyja el a gyárat.
T3 – 1979-től 1992-ig: A 70-es évek végén új zenekarok, például a Dire Straits és a The Alan Parsons Project, az olyan kultikus rockegyüttesekkel, mint a Pink Floyd és a Yes formálják a kor jellegzetes hangzását. A Dire Strits Sultans of Swings dala soha nem hallott tisztaságot és precizitást mutat; ugyanilyen letisztult a 1979-ben bemutatott Volkswagen T3 formatervezése is. Ekkortól a valaha volt legszögletesebb és műszakilag legfejlettebb Bulli írja a történetét, melynek alapjain olyan ikonok jöttek létre, mint az első California és az első Multivan. Koncepciójában ugyan a T3 kapcsolódik az elődeihez, de új technológiák révén a műszaki DNS-t átviszi a jelenbe, többek között a passzív biztonság terén is jelentős előrelépéseket téve. A szélesebb karosszéria a mérsékelt hosszúságnövekedés és magasság mellett jóval nagyobb utas- és rakodóteret biztosít; amihez az egységes lapos motorok is hozzájárulnak.
Piaci bevezetéskor a T3 léghűtéses boxermotorjai 37 kW (50 LE) és 51 kW (70 LE) teljesítményt nyújtanak. 1981-től egy vízhűtéses dízelmotor is belekerül a Transporter hátsó motorterébe - ugyancsak 37 kW-os (50 lóerős) csúcsteljesítménnyel. Egy évvel később pedig jönnek az új, kifejezetten a buszhoz fejlesztett vízhűtéses boxermotorok, 44 kW (60 LE) és 57 kW (78 LE), később 82 kW (112 LE) teljesítménnyel. 1985-ben a Volkswagen ismét számos innovációt bevezet: a benzinmotorok katalizátort kapnak, az első dízelmotorok turbófeltöltőt. Mindenekelőtt azonban a programot a viszkokuplung összkerékhajtású modellek gazdagítják; melyek a neveikben a „syncro” kiegészítést viselik. 1988-tól a California modellel először jelenik meg egy gyári kempingautó. Az új T3 California azonnal bestseller lesz: mindössze egy év alatt 5000 példány talál gazdára belőle. Mire az utolsó T3 legördül a hannoveri gyárból, az olyan változatokat, mint a Caravelle és a Multivan, már régóta bestsellerként tartják számon. A Multivan White Star és Blue Star stílusú különleges kiadások párhuzamosan ikonokká váltak. A T3 „syncro” változatait még 1992-ig Grazban a Steyr-Daimler-Puch gyárban gyártják. Sőt, Dél-Afrikában a T3 még 2002-ig gördül le a gyártósorról.
T4 – 1990-től 2003-ig: Az 1990-es évek elején gyakorlatilag lehetetlen volt úgy bekapcsolni az autórádiót, hogy ne Phil Collins, Madonna, illetve Németországban a BAP, Westernhagen és Grönemeyer dalai szóljanak. Így van ez akkor is, amikor a Volkswagen 1990 augusztusában bemutatja az új T4-et, mely műszaki forradalmat hoz. 40 év hátsókerék-hajtás és farmotor után a Volkswagen teljesen megváltoztatja a hajtás koncepcióját: a motorok immár elöl helyezkednek el, és nem a hátsó tengelyt, hanem az első kerekeket hajtják. Hacsak nincs – ahogy opcionálisan már a T3-ban elérhető – a fedélzeten a syncro-hajtás. Az elsőkerék-hajtásra való áttéréssel minden megváltozik a Bullin: a dizájn, a futómű, a motorok és a helykínálat. Különösen hátul, ahol a T3-ban még a boxermotor jelentős helyet foglalt el, most lényegesen több hely áll rendelkezésre. Valamennyit ebből az új hosszlengőkaros hátsó tengely és az opcionális syncro-összkerékhajtás foglal el, a többi teljes mértékben a rakodótér hasznára válik. Az új hajtáselrendezés még közelebb hozza a menettulajdonságokat egy személyautóéhoz.
A T4 orra is megnő, kell a hely a keresztirányú beépítésű négy- és öthengeres soros motoroknak, valamint a jobb ütközésbiztonsági jellemzőknek. Piacra lépésekor a T4-vásárlók három vízhűtéses benzin- és két dízelmotor közül választhatnak (49 kW/61 LE-től 81 kW/110 LE-ig). 1993-tól összkerék-meghajtású T4 syncro is elérhető a rajongóknak.
1995-től a Volkswagen Haszonjárművek önálló márkaként működik a konszernen belül, amit 1996 januárjában a T4 átfogó frissítésével ünnepelnek meg. Különösen sok változás történik a motorháztető alatt: most először kerül be egy 2,5 literes, öt hengeres TDI közvetlen befecskendezésű turbódízel motor a VW Transporterekbe. A személyautó-változatok hosszabb elülső része pedig lehetővé teszi a 2,8 literes lökettérfogatú VR6 benzinmotor integrációját. A csúcs-TDI 1998-tól figyelemre méltó 111 kW (151 LE) teljesítményt nyújt, a hathengeres akár 150 kW (204 LE) teljesítményre is képes. A T4 gyártásának végét egy exkluzív különleges modellel hirdeti a Volkswagen Haszonjárművek: a Multivan Last Edition különösen gazdag alapfelszereltséggel. 14 év gyártás és körülbelül kétmillió összeszerelt példány után a forradalmi T4-et 2003-ban a T5 váltja fel. Folyt. köv.
