Egy különleges, régi Opel nagyban felelős azért, hogy a modern és megfizethető autók ma már ennyire magától értetődőnek számítanak. Ez az Opel a „Type Olympia” 1935-ből, mely 90 évvel ezelőtt megteremtette a korszerű, idő- és költségtakarékos autógyártás alapjait. Nem mellesleg az Opel Olympia volt az első német tömeggyártású, önhordó, teljes acél karosszériájú modell.
Nagy durranással indult az autósvilág 1935-ben: az Opel a Berlini Autókiállításon mutatta be az 1,3 literes motorral hajtott, innovatív „Type Olympia” modellt, melynek sorozatgyártása már áprilisban meg is kezdődött. Eleinte kabrió-limuzinként, nem sokkal később pedig zárt fémtetővel is kapható lett, Különlegessége nemcsak abban rejlett, hogy később első autóként átkelt egy léghajóval az Atlanti-óceánon Dél-Amerikába, sokkal inkább abban, hogy ez volt az első önjordó, teljes acélkarosszériával rendelkező, tömeggyártású modell. 
Az akkoriban újdonságnak számító műszaki koncepció szakítást jelentett a hagyományos autógyártási technikáival, s számos előnnyel járt. Az önhordó karosszéria fémváza – a repülőgép építéshez hasonlóan egymáshoz kapcsolódó - profilgerendákból áll, ami kisebb tömeget eredményez. Mindössze 835 kilogrammos önsúlyával az Olímpia 135 kilogrammal kevesebbet nyomott a mérlegen az azonos motorral szerelt, profilvázra épülő elődjénél. Így sokat javult a menetteljesítménye és a vezetési élménye is, valamint csökkent az üzemanyag-fogyasztása. A kezdetben 24 lóerős erőforrás akár 95 km/h-val is repítette a járművet, miközben 9,5 liter benzint igényelt 100 kilométerenként.
További előnye volt, hogy szinte változatlan hasmagasság mellett mintegy 15 centiméterrel alacsonyabban volt a súlypontja a korábbi Opel 1.3 literesnél. Így az Opel szinkronizált felfüggesztése stabil és biztonságos menettulajdonságokat biztosított. A rüsselsheimi székhelyű gyártó mindezen intézkedések eredményét a következőképpen jellemezte: „Még nagy sebességnél is lehet kanyarodni, az Olympia kanyarbiztos”.
Ráadásul a mindössze 3,95 méter hosszú és 2,37 méteres tengelytávú Olympiával könnyű volt manőverezni. Ezeket a kvalitásokat a szaklapok is megerősítették, a „Motor and Sport” magazin például a következőket írta: „A menetteljesítmények egy 1,3 literes autóhoz képest nagyon lenyűgözőek, és lehetővé teszik a vezető számára, hogy igen tiszteletreméltó menetátlagokat érjen el”.
Az Olympiát azonban nemcsak a példaértékű teljesítmény és úttartás tette az 1930-as évek tökéletes utazóautójává, hanem a belseje is elkényeztette az utasait. „A kárpitozott ülések kordbársony borításúak, az első ülések háttámlája előre hajtható, a hátsó ülések szélességben és mélységben olyan kedvezően méretezettek, hogy az ember teljes mozgásszabadságot élvez, és nem érzi a vezetés fáradalmait” - olvasható a korabeli leírásban.
Mindemellett az önhordó karosszéria növelte a bennülők biztonságát: a tető egy darab acélból készült, és extra stabilitást adott az autónak. Az orr-részén pedig egy előre meghatározott töréspont elnyelte az ütközési energia egy részét, ezzel megteremtődtek a merev utascella és a gyűrődő zóna előfutárai. Az Opel Olympia formája is szép volt: kifejezetten modern megoldásnak számított, hogy a tervezők az első fényszórókat integrálták a karosszériába.
Az önhordó, teljesen acélból készült karosszéria azonban nemcsak könnyebbé, biztonságosabbá és kényelmesebbé tette az autót, hanem megalapozta a modern, nagy sorozatban történő járműgyártást is, amely a következő évtizedekben világszerte standarddá vált: megszületett a karosszéria és a motorok úgynevezett „házassága”. Ez a gyártási módszer, amelyet akkoriban szabadalmaztattak is, 90 évvel ezelőtt ünnepelte premierjét. Először fordult elő, hogy a teljesen előre összeszerelt tengelyeket és motorokat már nem csavarozták bele az összeszereletlen alvázakba, hanem hidraulikus emelőasztalok segítségével emelték be a karosszériákba, amelyeket felülről, szállítószalagokon, láncokon hoztak be. Az egész gyártási folyamat gyorsabbá és hatékonyabbá vált, ami olyan gazdasági előnyöket jelentett, amelyeket a kedvező árak révén a vásárlóknak is továbbadtak. A kétajtós Olympia limuzin és a kétajtós Cabriolet limuzin 2500 márkától volt kapható, 350 márkával alulmúlva az 1,3 literes elődmodell árát.
Amellett, hogy az Olympia forradalmasította a járműtervezést és a gyártási folyamatot, az Opelnek 1935-ben egy másik oka is volt az ünneplésre: a márka volt az első német autógyártó, amelynek éves gyártása meghaladta a 100 000 járművet.
Az Opel azt is tudta, hogyan kell az Olympiát megfelelően színpadra állítani. 1936-ban az Olympia volt az első autó, amely szó szerint a levegőbe emelkedett. A híres LZ 129 Hindenburg léghajó gyomrában az 500 000. Opel „lebegett” Rio de Janeiro felé. Alig három napnyi repülés és 10 000 kilométer megtétele után a Hindenburg az Olympiával a fedélzetén landolt a dél-amerikai metropoliszban. A lelkes brazilok nagy éljenzéssel ünnepelték annak érkezést, és nagy éljenzéssel kísérték végig az Olympia körútját Rio utcáin. Így egy Opel Olympia magasabbra és messzebbre jutott, mint bármelyik autó korábban valaha is.
Az Olympia tizenegy évvel később ismét főszereplővé vált. Az 1947-ben készült „Azokban a napokban” című filmben az elmúlt évtized történetét szimbolikusan az Opel Olympia számos élménye szemszögéből mesélték el. Az autó így a film központi „szereplőjévé” vált. A rendhagyó elbeszélési stílus meggyőző volt, és a filmet később az állami médiahatóságokon keresztül még az iskolai oktatásba is bevonták.
Eközben az Olympia sikertörténete töretlenül folytatódott: az Opel modellek következő generációi egészen az 1970-es évek elejéig viselték az Olympia nevet, ami az innovatív mérnöki munkát, a minőséget és a megbízhatóságot tükrözte. Ugyanezeket az erényeket testesíti meg hosszú évtizedek óta az Opel folyamatosan fejlődő kompakt kategóriájának bestsellere - először Kadett, ma pedig már Astra néven.
