Öt éves kutatási és tervezési folyamatával, valamint körülbelül egybillió líra költségvetésével nemcsak a FIAT egyik legjelentősebb befektetése volt az Uno, de egyúttal megváltoztatta az autók fejlesztésének és gyártásának módját is. 40 éves az olasz kisautó.

1983. január 19-én, a világűr meghódítását jelképező Cape Canaveralban mutatta be a FIAT a nemzetközi sajtónak a vadonatúj Unót. Az űrkikötő tökéletes helyszín volt egy olyan modell számára, mely azzal a céllal született, hogy újradefiniálja a városi autók paradigmáját, megváltoztassa az olasz márka történetét és a legjobb (minőségű) legyen a szegmensében.
Az Uno óriási változást jelentett az autóiparban, amit számtalan „elsősége” is bizonyít: például a robotok széleskörű felhasználása a gyártási folyamatban, az új és gyümölcsöző kapcsolat a Centro Stile és az Engineering között, valamint a ma funkcionális dizájnnak nevezett koncepció. Minden újításnak, minden folyamatnak egyetlen célja volt, a lehető legmagasabb minőségi szint elérése, amit a kategóriájának leginnovatívabb modelljétől csak elvárhat az ember. És valóban jelentős minőségi ugrás történt, ami nem kis részben a hatalmas pénzügyi befektetésnek volt köszönhető. Ahogy a bevezetőben már elárultuk, az Uno bemutatását öt évnyi kutatás és tervezés előzte meg, a teljes költségvetés pedig elérte az ezermilliárd lírát. 
Roberto Giolito, a Stellantis Heritage vezetője így emlékezik vissza: „az Uno egy nagyon innovatív projekt volt, kezdve a karosszériájával, melyet az elődjétől (127) eltérően úgy terveztek meg, hogy robothegesztéssel készüljenek. Ugyanazokat az ajtókat kevesebb alkatrészből szerelték össze, a csomagtérajtóból pedig eltűnt a hegesztési vonal.”

Robogate, a gyárautomatizálás éllovasa

A FIAT Unóval egyúttal egy új gyártási koncepció is született, mely egy olyan integrált gyárhoz vezetett, mely nagyobb rugalmasságot garantált. Ennek az ipari filozófiának a sarokköve a kifinomult Robogate gyártási rendszer volt, melyet a Comau, a Gruppo FIAT automatizálásának egyik vezető vállalata fejlesztett ki autókarosszériák összeszerelésére, s minden egyes példány precíz ponthegesztésén alapult. 1978-ban a Rivaltai gyárban debütált a Ritmo gyártásával, de hamarosan a Mirafiori és a Cassino üzemekben is átvették a használatát. És az Uno ki is használta ennek a rendszernek az előnyeit, több tucat robot vett részt az összeszerelési, a hegesztési és a bevonatolási fázisban, jelentősen javítva a gyártás egységességét és minőségét. Tulajdonképpen az Uno projekt teljes beruházásának nagy része a gyárautomatizálására irányult. Minden nap látványos „tánc” zajlott a mechanikus karokkal és emelőkkel, melynek időzítését és folyamatait egy számítógép irányította.

„A FIAT Uno nemcsak egy gyártási forradalom része volt, hanem megváltoztatta az autók fejlesztésének és gyártásának teljes módját. A CAD tervezőasztaloktól a gyárig minden egy kontinuum részéve vált, amit egyetlen rendszer kezelt” – folytatta Giolito. „Ha ma dedikált hálózatok és hardverkapcsolatok kötik össze az üzem különböző területeit, holnap a „Dolgok Internete” koncepciója lesz az, mely uralni fogja és párbeszédet hoz létre ezek között a gépek között – a legnagyobb rugalmasság érdekében. Ez biztosítja, hogy az autók a lehető leghatékonyabban és legfenntarthatóbb módon készüljenek az összes kontinens és kultúra számára.”

A FIRE motor, a Gruppo FIAT technológiai gyöngyszeme

A robotok az 1985-ben átadott, kifejezetten az új FIRE motorok készítésére létrehozott, futurisztikus Termoli 3 gyárba is betették a lábukat. Az Uno volt az első jármű, melyet az olasz mérnöki tudomány ezen gyöngyszemével szereltek fel. A Fully Integrated Robotized Engine, röviden FIRE fantázianevet viselő egységből végül 35 év alatt több, mint 23 millió darab készült. A kifejezetten kompakt és könnyű, mindössze 69 kilogrammot nyomó erőforrás – tervezési filozófiáját tekintve – egyszerűbb, modernebb, megbízhatóbb és könnyebben összerakható volt, nem véletlen, hogy a megbízhatóság és a minőség szinonimája lett.

A Centro Stile és az Engineering

A FIAT Unóval az autók tervezése is forradalmasodott, a rajzasztalokat CAD-állomások váltották fel. A számítógéppel támogatott fejlesztés nagyobb pontosságot és nullára csökkentett tűréshatárokat engedélyezett, kiküszöbölve a kézi tervezés emberi hibáit. A Centro Stile és az Engineering kapcsolat is megváltozott, a korábbinál szorosabb együttműködésbe kezdtek olyan megoldásokat keresve, melyek képesek ötvözni a dizájnt a funkcióval, az esztétikai szépséget a racionalitással.

Ebben az időben a FIAT büszkén mutatta be azokat a közös vagy moduláris alkatrészeket, melyekből még más márkák is építkeztek. Sőt, a nyolcvanas évek elején a FIAT Centro Stile többmárkás dizájnstúdióvá vált, és nagyobb szerepet játszott a műszaki irányításban (amit ma mérnöki menedzsmentnek nevezünk). Az innovatív ötletek melegágyában folyamatos párbeszéd alakult ki a korabeli karosszériaműhelyekkel, például a Giorgetto Giugiaro vezetésével újonnan alakult Italdesignnal, a Bertonéval, a Pininfarinával és az IDEA Insitute stúdiókkal.

A Funkcionális Dizájn megszületése

A FIAT Uno az egyterű jellegű karosszériájával és funkcionális utasterével is lepipálta a konkurenciát a kategóriájában, miközben a nagyobb lejtésű motorház szinte egybeolvadt az első szélvédővel. Az új hegesztési módszernek hála, megszűntek a tetőn az esőcsatornák, ezáltal könnyebb lett a ki- és a beszállás. Néhány centiméterrel a vezetőülést is megemelték, ami páratlan manőverezést biztosított a nagyvárosi dzsungelben is.

A FIAT Uno szinte azonnali sikert aratott, a vásárlók és a szakemberek egyaránt szerették, 1984-ben még az ÉV Autójának is megválasztották. Fő erősségei közé tartozott a tágas utastér és a nagy csomagtartó is. A műszerfal kialakítása ugyancsak innovatív volt, a legtöbb funkció vezérlését két gombbal megoldották. Az egyetlen, többféle sebességgel és szaggatott üzemmódban is dolgozó központi ablaktörlő szintén igen hatékonynak bizonyult. Robert Giolito szerint „a FIAT Uno egy archetípus, melyet sok vetélytárs másolt, és megnyitotta az utat a termékeik előtt. A FIAT azonban továbbra is egyértelműen vezető szerepet töltött be ebben a szegmensben, olyannyira, hogy az elektronikus befecskendezéses turbóverzió utat tört a kompakt, sportos ferdehátúaknak. De az már egy másik történet.