(X)
Valami rejtélyes, számunkra is érthetetlen oknál fogva ez a Honda Civic Type R teszt április eleje óta a „szekrény mélyén” porosodott. Ám ettől még mit sem veszített az aktualitásából, ezért fogadják szeretettel!
De mi van akkor, ha szigszalaggal a kormányra ragasztunk egy banánt? – kérdezte kollégám, mikor ott tartottam a Pilot Assist rendszerről szerzett tapasztalataim megosztásában, hogy közel hibátlan működése ellenére fognunk kell a kormányt. A válasz az alábbi tesztből kiderül!
Úgy gondolod, hogy egy XC40-es méretű autóért erősen túlzás a 18.000.000 forintos számla, akkor is, ha majdnem fullos felszereltségű és Volvo embléma díszíti az orrát? Egyetértek, de azért lenne két további megjegyzésem. Először is: a német konkurenciánál hasonló - vagy még ennél is durvább - árakkal szembesülhetünk, ami önmagában persze nem vigasztaló. A másik (inkább) egy jó tanács: kerüld el az XC40-es kipróbálását, mert utána már késő bánat! Kelleni fog, kerül, amibe kerül!
Hát, inkább huligán, mint palánta! De annyira szeretni valóan adja elő a csibészségeit az olasz apróság, hogy lehetetlen nem imádni!
1997-ben a sportkocsi rajongók jó része heves szívdobogást kapott az első generációs Civic Type R műszaki adatainak láttán, hallatán. Ami nem is csoda, hisz a könnyű építésű és puritán hangszigetelésű „hot hatch” gépházteteje alatt rejtőző vagy inkább - rendeltetésszerű használat esetén - üvöltő 1.6 literes szívó benzinmotor csúcsteljesítménye elérte a 185 lóerőt - 8200-as fordulatszámon. Az igencsak pörgős erőforrás 116 LE/literes literteljesítménye pedig a mai napig ritkaságszámba megy a szériaautók között. Ehhez képest a 2017-es kiadású, teljesen „átlagos”, Honda Civic vezetője ugyanennyi lóerővel gazdálkodhat, csakhogy az esetében egy másfél literes turbós benzines a felelős ezért.
(X)
(X)
(X)
